Kezdetben el�g nyugodtan battyogott le a l�pcs�n egyenesen be a konyh�ba, hogy egy �breszt� k�v�val ind�tsa a napot. Mit is kell ma csin�lni? Els�sorban kib�rni a l�ny�t. Biztos benne, hogy nem lesz egy nyugis napja. A k�v� lassan f�tt le sz�rcs�l�s hanggal b�ntva a git�ros f�l�t. T�relmetlen�l, hunyor�tva n�zte a f�z�t, mintha azzal megfenyegetn� �s el�rn� a hamarabbi eredm�nyt. El�g r��r�sen �llt ott, mikor a vonalas telefon vette fel hangj�val a versenyt a k�v�f�z�vel. Ez a k�t nem �pp cs�ndes dolog �gy reggel el�gg� bosszantotta az eleve rosszat �lmodott f�rfit. F�radt pislog�ssal vette fel a telefont.

-         Hall�, tess�k? – sz�lt bele, direkt jelezve, hogy nem igaz�n d�jazza, b�rki is az, ha a vonalast h�vj�k, mert annak a cs�rg�s�t kifejezetten ut�lja.

-         Te m�g alszol, ember?! – hallatsz�dott az el�gg� m�rges hang a t�ls� oldalr�l.

-         Neked meg mi bajod? – k�rdezte az �lmosabbik. Felismerte a telefonban �ccse hangj�t.

-         Mi az, hogy mi?! Tom ma van a d�j�tad�! Ne bosszants fel, hogy most kelt�l! M�r Georg �s Gustav is k�szen van!

-         Hogy mi van? – azonnal felkelt a git�ros. El is felejtette, hogy ma EMA.

-         J�l hallottad. Egy �r�d van elk�sz�lni! Ut�na j�n a kocsi �s megy�nk pr�b�lni. Azt�n pedig a helysz�nre. David m�r ott van �s m�r el van d�ntve melyik sz�npadon l�p�nk fel, stb stb.

-         Akkor ne csever�ssz�nk! – m�r le is tette a telefont. �ccse f�l�be m�r csak z�g�s jelezte, hogy eredm�nnyel j�rt a felsz�l�t�sa.

Tom rohant fel, hogy �sszeszedje mag�t. Idej�t sem tudta h�rtelen megmondani, mikor pr�b�lt utolj�ra. Az rendben hogy nem olyan r�g, mint, ahogy azt k�pzeln�nk, de m�gis. Megfordult a fej�ben, hogy most fog mindent elrontani, �s mi�rt? Mert a munk�r�l elvette a figyelm�t a l�nya. �s az �jabb felfedez�s, hogy ezt a rosszcsontot, akit nem mellesleg szeret is, mag�val kell vinnie. Meg�g�rte neki �s akarja is, de… biztos nem fogja megb�nni? Valahogy �rzi, hogy fog ez m�g f�jni. Nem kicsit, nagyon…

-         Sandy… - keltegette, finoman r�zva a kis testet.

-         Apa… - motyogta a fiatal, de aludt tov�bb.

-         Sandy! – sz�lt r�, picit odaill�bben, hogy keljen.

-         Apa!  - ny�sz�rg�tt a l�ny, de tov�bb aludt.

-         Sandy! Ne sz�rakozz, kelni kell! EMA van! – emelte meg a hangj�t.

-         Apa! Mi�rt nem ezzel kezdted! – b�jt ki az �gyb�l, ny�jt�zott egyet �s bes�t�lt a f�rd�szob�ba, mag�ra hagyva a megh�kkent f�rfit, aki csak pislogott maga el�. Egyszer m�g meg�rj�ti ez a gyerek. Meglepni azt mindig megtudja. Mindig. Elkezd�d�tt a nap, a reggeli m�r megvolt, a t�bbit is ki kell b�rni. �s m�g azt is ki kell tal�lni, hogy ki fog vigy�zni a l�nyra a fell�p�s alatt, mert bizony fell�p�s is lesz nem csak d�jat vesznek �t.

Sandy �pp hogy kij�tt a f�rd�b�l, Tom akkor vette �szre mennyire kev�s idej�k is van elk�sz�lni. Azonnal v�logat�s n�lk�l �sszekotort ruh�t a l�ny�nak �s, hogy siessenek, elkezdte fel�lt�ztetni. Az eredm�ny siralmas lett. Szeg�ny l�nynak ideje nem volt levenni a pizsam�t. Id�tlen�l n�zett ki. Pulcsi al�l kil�gott a pizsama nomeg a ford�tva felvett p�l�, �s a nadr�g felett egy szoknya.

-         Apa… - kezdte volna a figyelmeztet�st.

-         Ne most! Siet�nk! – kapta fel a l�ny�nak az est�lyi ruh�j�t �s m�r rohant vele le.

-         Apa… - kezdte megint.

-         Mondom, nem �rek r�, nem l�tod, hogy sietek? – rohamosan pakol�szik.

-         Apa… - pr�b�lkozott megint.

-         Ink�bb seg�ts. – rohang�lt a h�zban ide-oda, majd meghallotta, hogy dud�lnak. – megj�ttek, gyere, megy�nk pr�b�lni. – fogta meg a cuccokat, amiket vinnie kellett, vele egy�tt a l�nya est�re val� ruh�j�t is �s rohant ki berakni a kocsiba. Majd visszarohant hogy bez�rja a h�zat, �s a l�ny�t felkapta, �gy vitte a kocsihoz. Besz�lltak a t�bbiek hatalmasra ny�lt szemei l�tt�ra �s majd csak bent nyugodott le Tom. – nektek is szia.

-         David miatt igaz�n nem kell sietni. � itten a legkisebb gondunk, ellenben n�zz a t�k�rbe. – pislogott r� �ccse.

-         Mindegy a majd a csarnokban norm�lisabban �t�lt�z�k, meg a stylistok �gyis kipofoznak. – k�nyelmesedik el. – na most mondhatod. – n�zett l�ny�ra, �m elkerekedett a szeme mikor megl�tta, hogy n�z ki. Nincs kif�s�lve, id�tlen�l n�z ki. – h�t te meg?

-         Pont ezt akartam mondani, apa… - lapos n�z�ssel illette meg az id�sebbet.

-         Ennyire figyelsz te a l�nyodra? Nem azt mondtam, hogy �r�lt m�dj�ra k�sz�lj el, hanem picit temp�sabban. Lemerem fogadni, hogy reggelit se kapott. – sz�r�san n�zett b�tyj�ra az �nekes.

-         Nem kaptam. �res a pici poci. – simogatja a has�t az egyszem le�nyz�.

-         Ne k�nyeskedj! – sz�lt r� az apja.

-         �n ugyan nem. – tartja fel a kez�t, v�dekez�s k�ppen.

-         Teljesen illetek egym�shoz. – vigyorodik el a basszeros az el�tt�k l�v� sorban.

-         Sandy el�re f�l, ne f�lj Georg. – n�zett r� csendre int� szemekkel.

-         Na j�, mi t�rt�nt az �jjel, hogy ilyen morcos vagy ma reggel? – k�rdezte �ccse.

-         Reggel kedvesen keltett, sz�val az �ra az oka. – �rulkodott a kisebb.

-         Te mit mondasz Tom? – direkt k�rte, hogy Tom is mondjon valamit, mert Sandy miatt jelen pillanatban k�sz lett volna lev�gni a fej�ket.

-         Csak rosszat �lmodtam… - motyogja a fonatos.

-         Megvigasztaljalak? – g�gy�g�tt h�tra Georg, mire csak gyilkos pillant�sokat kapott h�tulr�l.

A kocsi lassan meg is �llt. Meg�rkeztek. Egyes�vel elhagyt�k a kocsit �s az �p�let fel� vett�k az ir�nyt. �m Sandy Georg el� fordult be, �s t�k�nverte. A l�ny el�gedetten n�zett maga el�, az �sszerogy� barn�ra.

-         Ezt mi�rt kaptam? – ny�sz�rgi f�jdalmasan egyre k�zelebb �rve a f�ldh�z.

-         Mert k�tekedt�l az ap�mmal, mikor nem kellett volna. – komoly �br�zat. Akkor �rt mell� Tom is �s hallotta �s l�tta is a dolgokat. Sz�les mosollyal karolta �t a l�ny�t.

-         Megtartom. – �rtette ezt arra, hogy a v�delm�re kelt a l�nya �s �gy ilyen tulajdons�gokkal el�ny�s. �m ez Sandynek nem tetszett, hogy csak ez�rt tartan� meg. �k�lbe szorult k�zzel n�zett fel m�rgesen apj�ra. – meg am�gy is megtartan�m. – nyelt egyet kijav�tva mag�t f�lve Tom �s ink�bb felseg�tette a haverj�t �s bementek az �p�letbe.

-         H�ha! Mennyi hangszer! �n is akarok j�tszani! – rohant be az egyik helys�gbe Sandy.

-         Ezek nem j�t�kok. – sz�l r� az apja.

-         De te is azt szoktad mondani, �s �ltal�ban mindenki, hogy hangszeren j�tszani.

-         Mert az hogy n�zne ki, ha azt mondan�nk, hogy hangszeren dolgozni?

-         Akkor feltal�l� lenn�l. – csillog� szemek.

-         Hagyjuk ezt a t�m�t. – forgatja meg a szem�t. – �s k�rlek, ne f�rassz le az EMA el�tt. Nagy esem�ny lesz, �s toppon k�ne lennem.

-         Ha b�rmi ilyen t�rt�nik csak magadat okolhatod. – v�laszolt sz�pen a l�nya. – Meg szeretn�k tanulni hangszeren j�tszani. – jelentette ki.

-         Rendben. – l�tott valami es�lyt a dologban Tom, s�t �r�lt, hogy git�rozni tan�thatja a l�ny�t, �m Sandy nem a git�rok fel� indult meg, �s m�g v�letlen�l sem a zongora fel�. Egyenesen dobolni t�madt kedve. – Remek. Ink�bb sr�cok most m�r kezdj�nk neki pr�b�lni, k�l�nben hallgathatjuk Sandy p�f�l�s�t.

-         Ez bossz� volt? – fonja �ssze maga el�tt a kez�t a kisebb.

-         Nem. Ez a munka l�nyom. – adta a v�gsz�t, majd be�llt a t�bbiekkel, �sszeszedt�k magukat �s elj�tszott�k p�rszor azt a sz�mot, amit el� akartak adni az este folyam�n, meg egyszer-egyszer m�s dalokat is, hogy ne essenek ki a form�b�l.

Sandy pedig csak n�zte a 4 zen�l� tagot, akik �tadt�k magukat a zen�nek, n�hol konzult�ltak, hogy a sz�npadon enn�l meg enn�l a r�szn�l mit k�ne, ami felt�tlen oda illene, �s most megmutatn�k magukb�l. Rosszul esett a l�nynak, hogy apj�t �gy megb�ntotta. Nem arr�l van sz�, hogy nem akar git�rozni is, mert de, de h�rtelen a dob �rdekelte. Az t�nt gyerekszemmel a legszabadabbnak. Egy gyerek mit szeret? Tombolni, dobolni, �nekelni, j�tszani, sz�rakozni, rohang�lni. �s ezt a szabads�got mind a dobban l�tta a l�ny.