Lapos talpú csizma, fekete csőfarmer, szürke póló, arra pedig egy fekete mellény és kiegészítők. Ezt az összeállítást választotta aznap reggel Nicole. Laza, nőies, tehát tökéletesen megfelelt az első munkanapra. Élénkzöld szemére halvány lilás sminket tett fel, egy kis alapozó és kész is. Csokoládébarna haját egyszerű lófarokba fogta, majd lement ikertestvéréhez a konyhába, aki frissen főtt kávéval várta őt.
-Jó reggelt Audrey! -mosolygott rá hálásan Nicole és bele is kortyolt kedvenc italába, majd helyet foglalt ikrével szemben.
-Neked is! Ma lesz az első napod?
-Igen... kicsit izgulok...
-Máskor is volt már dolgod sztárokkal, ez a banda sem lesz kihívás...
-Remélem! Jó lenne már egy állandó állás! Ez a folytonos utazgatás...
-Úgy hallottam ők ideköltöztek Los Angelesbe.
-Csak ketten, a másik kettő Németországban maradt!
-Hát reméljük odáig nem kell elmenned!
-Na igen... Most rohanok, nem szeretnék elkésni, ebben a városban pedig kiszámíthatatlan a forgalom... Köszönöm a reggelit!
-Szívesen és sok sikert! -kiabált az elrohanó Nicole után Audrey mosolyogva, majd folytatta reggelijét.
Nicole felkapta a táskáját és a napszemüvegét, aztán még utoljára ellenőrizte magát az ajtó melletti tükörben.
-Jó lesz... -nyugtázta a tükörbe nézve és még nem is tudta mi vár rá később. Az a reggel mindent megváltoztatott az életében...
A városban hatalmas dugó volt, a nő már a plafonon volt és bőszen dudált fekete autójából, levezetve így a feszültséget.
-Ez nem lehet igaz... -nézte karóráját fél percenként, majd bevett egy mentolos rágót, hátha lehűti.
Csodával határos módon, időben parkolt le a megbeszélt helyszínen, azaz egy stúdió előtt a Wilshire Boulevaron. Izgatottam szállt ki a kocsiból, megigazította magát és befelé vette az irányt. Bent a pulthoz ment és bejelentkezett David Jost-hoz, aki 10 percen belül állítólag fogadja majd. Addig leült a várakozóba és körbenézett. Elegáns hely volt, tele pasztel színekkel, melyek máskor nyugtatólag hatottak volna rá, normális körülmények között legalábbis biztosan. Most azonban idegei pattanásig feszültek. Nagyon akarta ezt az állást, imádta Los Angelest, nem akart folyton elutazgatni a városból. És hogy milyen állásra is jelentkezett pontosan?
Nicole évek óta profi sminkesként dolgozott és bár még csak 22 éves volt, kitünően értett a szakmájához és a legjobbakkal dolgozott már Hollywoodban. Annak idején Audrey is elkezdte tanulni a szakmát, ám idővel feladta, jobban érdekelték a sportosabb dolgok. Külsőre szinte megegyeztek, ám belsőre azonban ellentétesebbek nem is lehettek volna.
-David az irodájában várja! -jelent meg előtte a titkárnő, így kénytelen volt visszarázódnia a valóságba.
-Köszönöm! -állt fel a székéről és követte a nőt az irodáig, ahová belépett.
-Jó napot, maga Nicole White bizonyára! -állt fel a bent lévő asztaltól egy negyvenes éveiben járó férfi és mosolyogva nyújtotta a jobbját, amit Nicole el is fogadott.
-Üdvözlöm, maga pedig...
-David! És ha lehet, maradjunk a tegeződésnél! Egyszerűbb és mi itt mind egy nagy családot alkotunk!
-Rendben!
-Akkor térjünk a tágyra, azt hiszem! Nyugodtan foglalj helyet!
-Köszönöm... -ültek le mindketten egymással szembe.
-Nagyon tetszett az önéletrajzod és elolvastam az ajánlóleveleket is. Amint láttam, a legjobbakkal dolgoztál, figyelemre méltó a tapasztalatod, pláne, ha azt nézzük milyen fiatal vagy! Nekünk erre van szükségünk, egy évvel vagy fiatalabb a srácoknál és ez előnyödre válhat.
-Ennek örülök!
-Nem szeretnék zsákbamacskát árulni, ezért jobb mindent tisztázni még az elején. Los Angelesbe költöztek a fiúk, itt lesznek a legtöbbet, ám néha utazni is kell majd, de csak nagyjából 2-3 napra! Gondot okoz?
-Hát ha tényleg csak 2-3 nap, azt meg tudom oldani.
-Remek! Kapsz majd igazolványt, hoyg bármikor járhass-kelhess a stúdióban, így nem kell majd folyton a személyidet mutogatnod! Szabad bejárásod lesz mindenhová, ahová a srácoknak is!
Nicole csak mosollyal az arcán hallgatta végig Davidet és egyre jobban tetszett neki. Ez a munka tökéletes a számára.
-Tehát jók a feltételek? Aláírhatjuk a munkaszerződést?
-Akár most azonnal is! -vágta rá Nicole lelkesen- Bár... a fiúkkal talán találkoznom kellene, hogy szimpatizálnak-e velem... könnyebben dolgoznék, ha ezt tudnám...
-Persze, ez természetes! -állt fel a székről David- Mutatom az utat!
Kimentek az iroda ajtaján és az épület másik szárnya felé vették az irányt. Pár perc múlva, jópár folyosót elhagyva egy nagyobb ajtóhoz értek.
-Halkan... -fordult hozzá David, majd egy beleegyező bólintás után benyitottak. Egy sötét szoba volt bent, tele a legmodernebb hangfelszereléssel.
-Szevasz Mike... -fogott kezet a bent lévő férfival David, majd az üvegablak felé mutatott- Látom bent vannak...
-Nagyon belemerültek...
-Ők lennének azok! -intett Nicole-nak David, aki közelebb is lépett és két alakot pillantott meg az üvegablakon túl- A gitárnál Tom... a mikrofonnál Bill...
Nicole szívverése hirtelen megállt, hogy aztán újult erővel diktáljon gyorsabb tempót. Csak nézte és hallgatta Billt, nem tudta levenni róla a szemét. Csak bámulta, mint egy megszállott és az hárt a fejében, hogy ez a munka egyre kellemesebb...