-Tessék srácok! -húzta utolsó simításait Bill szemén Audrey.
-Így azért jobb! -mosolygott Tom is elégedetten a tükörbe- De ha azt mondtad, hogy már nem haragszol, akkor miért csináltad?
-Öhm... azért, mert... gondoltam kíváncsiak vagytok, milyen lennél a tesód sminkjében.
-Aha... -néztek össze az ikrek.
-A pofonért még ki kell ám engesztelned! -húzogatta a szemöldökét a gitáros, Audrey kishíján szét is olvadt, de aztán megerőltette magát.
-Az jogos volt, te is tudod! -szegte fel az állát magabiztosan, pedig legszívesebben hagyta volna, hogy Tom részletesen elmagyarázza neki, mit ért kiengesztelés alatt, bár volt egy sejtése.
-Készen vagytok? -nyitott be David az óráját mutogatva- Indulnunk kellene!
-Készen... -morgott Bill az orra alatt és felkapta a táskáját a kanapéról. Vajon mi baja lehet?
-Nicole? -fordult most mindenki felé.
-Öhm... igen! Nicole vagyok... én vagyok... -kezdett bepánikolni és őrült tempóban próbált emlékezni testvére szavaira. Ki is lehet...
-Jössz?
-Igen... David... ?
-Jól érzed magad? -ráncolta a homlokát a férfi.
-Persze, jól vagyok, csak egy kicsit keveset aludtam...
-Ne is mond, mellettem sem aludnál sokat! -villantotta fogsorát ismét a fonatos, Audrey pedig fülig pirult.
-Mehetnénk? Utálok késni! -nyűgösködött Bill, majd kiviharzott.
Pár perccel később már úton voltak az interjú helyszínére, Audrey pedig néma csendben átkozta nővérét, amiért ilyen helyzetbe hozta, Ráadásul nem is beszéltek meg semmit sem, mert Nicole fel volt pörögve a munka miatt. Ez így sehogy sem jó, mi lesz, ha több emberrel találkozik? Ezt sem gondolták át kellőképpen. A rossz sminket még úgy ahogy kimagyarázta, de nem vághatja rá mindenre, hogy fáradt. A fenébe is Nicole, ezt még vissza fogja kapni. Egy dzseki sem ér ennyit, de ha már szenved, ajánlja, hogy megkapja.
Végignézte az interjút és Billen még mindig látta, hogy aggasztja valami, de el sem tudta képzelni, hogy mi, Talán bátyja viselkedése? Vagy az, hogy vele, Audreyval szemben viselkedett úgy? Nocsak, Bill Kaulitznak tetszik a nővére? Hát ez jó...
Tehát amíg itt van, távol kellene tartania agát Tomtól, nehogy bekavarjon? Hát az nem lesz könnyű, tekintve, hogy a srác gőzerővel nyomul.
-Mehetünk ebédelni? Farkas éhes vagyok! -vágódott le Tom az interjú után Audrey mellé a kanapéra, miután visszaértek a stúdióba, természetesen jól végigmérve közben a lányt.
-Felőlem mehetünk!
-Ott jó lesz, ahol tegnap? -mosolygott rá Bill és leült közéjük jól elterpeszkedve.
-Nekem jó! -rántott vállat Audrey, nem is sejtve, mi vár rá.
Elsápadt, amikor a sofőr leparkolt a sushi étterem előtt. szó szerint látszott, ahogy az arcából kifut a vér. Szóval Nicole kínait evett tegnap, ám ami még bosszantóbb, rá is ez vár. Gondolatban már a végrendeletét fogalmazta és nagyon remélte, hogy Nicole is ezt teszi, mert ha hazaért (élve), nem lesz kegyelem. Sőt, még előtte felhívja, tudja csak, mire számíthat. De persze addig még túl kell élnie az ebédet.
-Bátorság Audrey, meg tudod csinálni... -motyogott maga elé- Képes vagy rá... najó, ez képtelenség!
Ő és a kínai? Rá sem bír nézni az ételeikre. Audrey világéletében jobban szerette az olasz konyhát és a gyors ételeket sem vetette meg, hiába zsírosabbak, nem érdekelte. Nicole persze mindig megfontoltan evett, vigyázott megtartani vékony alakját, hiába mondta neki testvére, hogy felesleges, ugyanis nem tudnak hízni, Egyszerűen jó géneket örököltek.
-Minden oké? -nézett rá Bill kedvesen mosolyogva.
-Igen! Vagyis nem! Igen! Vagyis... mire ideértem, elmúlt at étvágyam! Azt hiszem, csak vizet fogok inni!
Na meg valami erőset! -tette hozzá magában kétségbeesve.
Bementek az étterembe és Audrey élete legjobb pókerarcát magára erőltetve ülte végig at ebédet és gondolatban jól vállon is veregette magát kitartásáért. Csak legyen már vége ennek a borzalmas napnak.
Tom kellőképp elterelte minden figyelmét, egész ebéd alatt húzta öccse idegeit, na és persze önmagát nem meghazudtolva csapta a szelet Audreynak és neki furcsamód tetszett a nagyszájú gitáros pimasz vigyora és kaján nézései. Azonban ahogy a srácok ismét a munkához láttak a stúdióban, ő félrevonult és azonnal hívta Nicole-t.
-Hogy van az én egyetlen tesókám? -vette fel a telefont Nicole mit sem sejtve Audrey szándékairól, miszerint kifilézi testvérét.
-A drága egyetlen tesókát most ült végig egy ebédet...
-Ó!
-... a kínai étteremben!
-Ó... -ez már koránt sem volt vidám hanglejtésű.
-Igazán felvilágosíthattál volna! Meg arról is, milyen smink kell és melyikőjüknek! Tom arcára kentem Bill sminkjét!
-Te... te kifestetted Tom szemét feketére? -próbálta visszatartani a nevetést Nicole, kevés sikerrel.
-Baromi ciki volt!
-Ne haragudj...
-Meg kellett volna beszélnünk a dolgokat, mielőtt beugrom!
-Igazad van!
-Hogy megy amott? Remélem megvetted már a dzsekimet!
-És be is csomagoltam, milyem masnit kérsz rá?
-Ez nem vicces! -mosolyodott el Audrey, de testvérének ezt sose ismerte volna be.
-Bocs hugi! De akaratlanul is eszembe jut az, ahogyan tegnap körberöhögtél telefonon keresztül...
-Rendben, bocsánat érte, most boldog vagy?
-Határtalanul... Audrey?  Hugi? -szólongatta ikrét Nicole, de másik fele már régen nem hallotta, ugyanis éppen Tommal nézett farkasszemet.
-Te mit...
-Téged... -vágott közbe a fonatos mosolyogva, majd még közelebb sétált, mígnem fél méter is alig volt közöttük- Kivel beszélsz? -kérdezte rekedten.
-Én... én... -nézett fel a szemeibe Audrey zavartan.
-Majd visszahívja! -vette ki a kezéből a telefont és összecsukta.
-Mit...
-Csinálok? -fogta a telefont Tom, majd Audrey egyik farzsebébe csúsztatta, majd kezeit is egy-egybe és úgy húzta közelebb a lányt nagyon-nagyon közelre.