Haverja szavaira Tom csak fortyogott egy sort. De, hogy mennyire igaza van, azt bel�tni nem is akarta. Megkaparintott a saj�t szob�j�hoz a kulcsot, ami t�rt�netesen 3 szob�val a csal�dj�t�l t�vol van. Ki sem pakolt a b�r�ndj�b�l, els� dolga volt menni Di��khoz. Be is kopogott.

-         M�r nem kell seg�tened – nyitotta ki az ajt�t Dia.

-         Nem az�rt j�ttem. – kezdte a fonatos.

-         Gondoltam, hogy semmi ilyesmi nem forog a fejedben. Igaz is, m�s azon a bizonyos dolgon k�v�l nem is igaz�n van benne. – kicsit cinikus hang.

-         Te t�nyleg emiatt vagy kiakadva?

-         Nem!

-         Irigy vagy azokra, akik m�r oly sokszor �lveztek el alattam a nevemet sik�tozva. – vigyorodott el, mire egy nagy pofon volt a v�lasz �s Dia r�csapta az ajt�t. – ��! Mondtam, hogy a m�sik oldalra legk�zelebb!! – fogja az arc�t, azt�n �jra pr�b�lkozott. Kopogott.

-         M�r mindent felhoztunk. – sz�lt ki Dia. Tom csak morgott erre, �s �jra kopogott. – Mondom mindent! – emelte meg a hangj�t odabent. Tom meg szint�n jobban kopogott – �s m�g te is itt vagy. Mekkora barmot hord a h�t�n a f�ld… - nyitotta ki.

-         Tudom hogy az volt a bajod…

-         M�g mindig az, �s m�g mindig rossz �ton kapizsg�lsz… - sz�r�s szemek.

-         �s ehhez mit sz�lsz? – r�ntotta mag�hoz �s gondolkoz�s n�lk�l cs�kolta meg hevesen. A n� d�bbenet�ben szinte lefagyott, holott minden kisz�m�thatatlanra sz�m�thatna Tomt�l. Ismeri. Ha m�g od�ig meg vissza is lenne �rte, vagy ha ezt bevallan�, tal�n viszonozta is volna, de �gy nem.

-         �jra egy�tt vagytok? – jelent meg hatalmas szemekkel Sandy.

-         Neked is ilyenkor kell megjelenni? – morgott Tom. Alig n�zett l�ny�ra, m�ris er�s f�jdalmat �rzett az arc�n. – Mit nem lehet azon �rteni, hogy a m�sik oldalra!!! M�r sajog ez az oldalam! – d�h�ng.

-         Sz�val zavar� t�nyez� vagyok - fonja �ssze mellkas�n�l a karjait a kisl�ny.

-         Igen az vagy!

-         Tom! – sz�lt r� Dia.

-         Ut�llak Tom! – kiab�lta Sandy �s lerohant a l�pcs�n. Ez nem csak Di�t lepte meg, hanem Tomot is. Egyr�szt amit, mondott, m�sr�szt, nem ap�t mondott, hanem a nev�n nevezte. Ez kiss� sz�ven �t�tte Tomot. Ennyi id� alatt annyira megszokta, hogy sz�m�ra ut�ltan h�vja a l�nya, hogy visszav�gyik az „apa” megsz�l�t�sra.

-         Ilyet m�g sosem mondott… - n�zett l�nya h�lt hely�re az apja.

-         K�sz�nd magadnak. �rz� l�lek. �s akkor te besz�lsz a gyerek lelki s�r�l�s�r�l? Hagy ne kelljen mondanom mi a dolgod Kaulitz! – m�rges szemekkel szurk�lta sz�jjel Tomot a n�, majd bez�rta az ajt�t.

Nem is volt k�rd�s, hogy mit csin�lt Tom. Term�szetesen Sandy ut�n ment. Meg is tal�lta lent.

-         Ennyire megb�ntottalak? – �vatosan k�zeledik, ak�rcsak a term�szettudom�nyos filmekben az �llat a pr�da fele.

-         Ennyire nem l�tszik? – n�zett m�rgesen apj�ra.

-         Nem �gy gondoltam.

-         Mint m�st se.

-         Komolyan mondom, ne haragudj.

-         M�skor nem ilyen hamar enyh�lsz meg. Anyunak akarsz impon�lni mi? – vigyorodik el.

-         Na ez az �n l�nyom – mosolyogva �lelte meg a kis testet, majd hozz�tette – am�gy meg mell�l�tt�l, mert nem. Csak hallani akarom azt a sz�t.

-         Milyen sz�t? Szeretlek?

-         Nem, nem erre gondoltam.

-         Hanem mire apa?

-         H�t erre – ragyogott fel a szeme.

-         Csak nem rosszul esett, hogy a neveden sz�l�tottalak? – vigyorog �rd�gien.

-         Sz�n�szkedt�l ott fent vagy mi? – kapja fel a fej�t.

-         Nem, de m�r tudom a gyengepontodat…

-         Meg ne pr�b�ld!

-         …Tom – vigyorog Sandy.

-         Na meg�llj! – mondja bosszankodva, de a l�nya kipattant a karjai k�z�l �s fut�snak eredt, Tom meg gyerek m�dj�ra ut�na. Nem is lehetne eld�nteni ki a gyerekesebb.

Amint kirohang�lt�k magukat a sz�lloda t�bbi lak�j�nak legnagyobb �r�m�re, be�ltek TV-t n�zni Tomhoz.

-         Anyuk�d nem fog haragudni, ami�rt ilyen sok�ig el vagy? – kapcsolgatja a TV-t Tom.

-         Hogyha ilyen sok�ig meg vagyok s�rt�dve, akkor meg�rti – sz�p pislog�s.

-         Milyen �rtelmesen eltudunk most besz�lgetni. – el�gedett fejjel tekint a helyzetre.

-         H�t, mert anya pofonjai megembereltek t�ged, k�l�nben m�g mindig ugyanolyan tusk� lenn�l. – vigyor.

-         Sandy vigy�zz a sz�dra!

-         Vigy�zok apa, mindig velem van. – k�tekedik.

-         Ne akard, hogy oda csapjak! – tekint�lyes szemek.

-         Hova? – megj�tszottan n�z k�rbe, maga k�r�l.

-         Te nagyon f�raszt� tudsz lenni, �s m�g azt hittem, m�r minden rendben.

-         Ekkora m�zlid nincs. – vigyorog apja k�p�be. – mindig is fel akartam tenni egy k�rd�st.

-         Mit?

-         �n hogy vagyok?

-         Hogy-hogy hogy? – zavarodott k�pet v�gott az id�sebb.

-         H�t hogyan lesz a kisbaba? – tette fel azt a k�rd�st, amit�l minden sz�l� retteg.

-         H�t a g�lya hozza. – v�laszolta le egyszer�en, rem�lve, hogy itt v�ge.

-         Ez bizonytalan volt.

-         Nem l�ttam, mikor meghozott t�ged.

-         Az�rt mert, a g�lya cs�r�be voltam?

-         I-igen, bizony�ra.

-         Nekem azt mondt�k, hogy a baba onnan j�n ki, ahol bemegy. Akkor a g�lya engem is alulr�l rakott be, anya has�ba a hossz� cs�r�vel?

-         Atya �g ezt honnan veszed?

-         Csak okos vagyok, igaz? - vigyor - de akkor hogy, hogy te vagy az apuk�m? Hozz�d semmi k�z�m sincsen.

-         Dehogynem! �n seg�tettem a g�ly�nak.

-         �gy, mint annak a n�ninek, akivel volt�l, mikor bementem hozz�d?

-         Igen, valahogy �gy. - v�r�s fej. B�r a n�ni sz�ra megint megfordult a gyomra, de m�r f�l�slegesnek tartotta megeml�teni.

-         A f�tyid olyan, mint a g�lya cs�re?  - nagy szemek.

-         Sandy! – egyik d�bbenetb�l a m�sikba esett a l�ny�val kapcsolatban. �s ha ez m�g nem lenne el�g… r�h�g�st lehetett az ajt�b�l hallani. Georg j� bar�t, ott �llt �s hallgat�zott.

-         Tudtam, hogy valami j� dolog fog kis�lni ebb�l. Tanult csaj a l�nyod haver! – nevet, de csak addig ameddig meg nem l�tta a fal mell�l, maga el�tt kil�pni Sandyt �k�lbe szor�tott k�zzel, amit forgatott c�lz�sk�ppen a leveg�ben.

-         �hm az �n g�ly�m m�g akci�zni akar. – el is iszkolt onnan.