Audrey d�bbenten �llt testv�r�vel szemben. Kem�ny dolog lesz ez, legal�bbis neki biztosan. Hogy levakarjon mag�r�l egy olyan szem�lyt, akit�l majd’ elolvad r�ad�sul a vonz�d�s k�lcs�n�s. B�r Audrey nem tudta, hogy a sr�c komolyan gondolja, vagy csak az �gyig b�kol neki. De ilyeneken nem is gondolkozott. A r�zsasz�n felh�kt�l nem l�tott el�re. Egyre csak n�v�re szavai csengtek vissza a f�l�ben. De tudta azt is, hogy igaza van Nicole-nak. Vajon lesz el�g ereje ezt a l�p�st megtenni, vagy hagyja, hogy a sz�lak kusz�l�djanak �ssze m�gjobban, melynek m�r � is szerves r�sz�v� v�lt… csak nem mindenki tudja. Sz�vesen leszedte volna testv�re fej�t, hogy � k�ldte be, viszont � meg belement, s�t � kusz�lta �ssze a dolgokat, � engedett a cs�b�t�snak… azoknak a gy�ny�r� barna szemeknek �s �s az ellen�llhatatlan pajz�n vigyornak.

-         Mit kell tudnom? A f�lre�rt�sek elker�l�se v�gett. – k�rdezett r� halkan er�ltetetten belet�r�d�m hangon.

-         Szerintem m�r volt szerencs�d kitapasztalni, mit hogy kell. A szakm�hoz �rtesz, innent�l holnap m�r csak arra kell f�kusz�lnod, hogy Tomot leakaszd magadr�l. Tudom, hogy nem k�nny�, �s rossznak �rzem magam, hogy ilyet k�rek t�led, de meg kell �rtened. – n�zett bocs�natk�r�en hug�ra.

-         Meg�rtem. – v�laszolta t�m�ren, de m�r nagyon t�l akart lenni az eg�szen. Tudta m�r az elej�n, hogy ez a cserebere rossz �tlet. M�r a gimiben is megj�rt�k egyszer. Most s�lyosabb a b�ntet�s, mint egy kis „ejnye”.

M�snap reggel Audrey megint egyed�l kelt, amit nem d�jazott, tekintve, hogy lett volna m�g p�r k�rd�se. Tegnap nem igen mer�ltek fel benne. Azzal gy�zk�dte mag�t, hogy amit tegnap Nicole mondott neki, az val�ban el�g. Gyorsan elk�sz�lt, majd kocsiba pattant �s m�sodj�ra is elment oda, ahol egyszer sem kellett volna j�rnia. Ism�t gyomorg�rccsel l�pte �t a bej�rati ajt� k�sz�b�t. Rem�lte, hogy lesz akkora m�zlija megint, hogy nem azonnal tal�lkozik a sr�cokkal.

-         J� reggelt baba, azthittem m�r be sem j�ssz. – kapta el egy pillanat alatt Tom, aki minden bizonnyal a bej�ratot k�mlelte, mikor �rkezik m�r meg v�gre a l�ny.

-         Neked is reggelt – n�zett fel Audrey megbabon�zott szemekkel a f�rfira, de l�pni nem mert �s konkr�tan mag�t�l enn�l t�bbet mondani se. A b�tors�ga azonnal h�traarcot vett, mikor megl�tta Tomot.

-         Most m�r jobban vagy, ugye? – v�lt �t agg�d�ba.

-         Sokkal jobban – mondta, b�r hozz�tette volna m�g azt, hogy az�rt mert l�thatja a f�rfit, de azzal al��rn� a hal�los �t�let�t, f�k�nt Nicole-n�l.

-         J�t tett tegnap akkor az a cs�k – b�szke mosolya el�bb d�bbenetet, majd f�lt�kenys�get csalt Audrey arc�ra.

-         Tegnap cs�k? – k�rdezett vissza a l�ny, mire furcsa n�z�st kapott v�laszul. Ahogy szembe ker�lt azzal a szem�llyel, aki hevesebb �temre k�nyszer�ti a sz�v�t, el is felejtkezett arr�l, hogy mit mondott n�v�re – �gy�rtem…

-         Minden rendben van, Nicole? Vagy m�g nem heverted ki a rosszull�tet?

-         Minden rendben csak reggel van m�g… - pr�b�lt menteget�zni.

-         Pedig �gy is k�st�l.

-         De eln�zed, ugye? – pislogott k�rlel�en a f�rfira.

-         Ezek�rt a szemek�rt mindent. – mosolyodik el, mire v�gigfutott a l�ny gondolatain, hogy ha s�rna azt is meg�rten� e, mivel most nagyon annak hat�r�n volt. F�leg, mikor l�tta k�zelebb hajolni Tomot, hogy hamar forr� cs�kot lehellhessen a l�ny ajkaira. De miel�tt m�g nagyon bele�ln� mag�t Audrey, cselekednie kellett.

-         Khm, akkor most menj�nk…

-         Mi a baj? – �rtetlenkedett Tom.

-         Menni k�ne dolgozni, �gy is elk�stem…

-         �s ez az �rtatlan kis cs�k nem f�r bele?

-         David arca nem �rtatlanul fog vizslatni, ha megl�tja, hogy lazs�lunk. – pr�b�lta mag�t kiv�gni Audrey �s sietett befele a sminkes szob�ba.

-         De… - kezdte volna, de l�tva, hogy a l�ny m�r el is indult, ink�bb k�vette.

-         Szia Nicole – �de mosollyal �llt fel �s l�pett a l�nyhoz Bill, mikor megl�tta. Megcs�kolni k�sz�lte a l�nyt, viszont mivel Audrey elh�z�dott kiss� a meglep�d�tts�gt�l, ez�rt csak sz�jra puszi lett bel�le. A l�nynak m�ris f�tt a feje, hogy mennyire is hi�nyz�ak az ismeretei.

-         Khm – k�sz�r�lte meg a tork�t Tom. – Nicole, mindj�rt megy�nk r�di�s interj�ra. �l� k�zvet�t�s, viszont egy t�megen kell majd kereszt�l menn�nk �s kik�ne, hogy n�zz�nk valahogy.

Ezzel nem volt semmi gond. Hellyel k�n�lta maga el�tt mindk�t egy�nt egyenk�nt �s imm�r nem elt�vesztve felfriss�tette a k�lsej�ket, nomeg Billnek a szok�sos s�t�t smink.

-         Na k�szen is vagytok, akkor mehettek. – f�jta ki mag�t a l�ny �s m�r v�rta, mikor marad egyed�l, hogy ezzel is k�nny�ts�k a sr�cok a dolg�t, nomeg ne kelljen Tom k�zel�ben lennie, mivel el�gg� befoly�solhat�, mikor r�n�z, �s cseppfoly�ss� v�lik teljesen.

-         Te is vel�nk j�ssz. – jelentette ki, az ekkor bel�p� David.

-         Tess�k? – nagy szemekkel pr�b�lta felfogni a helyzetet.

-         �s m�ris indulunk, gyertek. – m�r v�rta is a kocsi az �p�let el�tt a sr�cokat.

-         De nekem minek menni? – dadogta ki a szavakat a l�ny.

-         Mert ez a munk�d. Khm… ez is a munk�d. – jav�totta ki mag�t a menedzser, �s v�rakoz�an n�zett a l�nyra, aki erre k�nytelen volt k�vetni a sr�cokat, hab�r a gyomra m�r r�g megsemmis�lni k�sz�lt, hiszen lehetetlen apr�ra zsugorodott.

K�nytelen, kelletlen be�lt a sr�cokhoz. Pr�b�lta leplezni a nyilv�noss�gt�l val� tart�zkod�s�t. Cs�ndben �lt, �s a sr�cok �k�rs�geire, olykor-olykor k�ld�tt egy mosolyt, jelezve, hogy k�zt�k van lelkileg is. Holott ez csak �lca volt. Hogy mikor is �rkeznek meg, azt az egyre er�s�d� n�i zsivaj jelezte. K�zeledtek a rajong�kkal k�rbevett �p�lethez. Ahogy m�r a t�meg ellepte �ket, a rajong�k k�z�l p�r szerencs�s – akiket ut�na biztons�giak helyeztek vissza a kordon m�g� -, megkopogtathatta az els�t�t�tett ablak� fekete BMW ablak�t. Audrey pedig egyre ink�bb �rezte, hogy egyre kevesebb a hely has t�j�k�n. V�gign�zte, ahogyan Georg �s Gustav kisz�ll �s a sik�t�sok m�g hangosabbak lesznek. Rem�lte, hogy elvonj�k a sr�cok a rajong�k figyelm�t, �s �t m�r �szre sem veszik. De ez hi� �br�nd, hiszen a fanok �rgus szemekkel figyelnek, minden apr� t�rt�n�st. Azt�n Bill is kisz�llt, m�g hangosabb sik�t�s �vezte. Majd Tom is, �t szint�n. Audrey alig mert kil�pni onnan. Tom visszafordult �s kez�t ny�jtotta a l�nynak, mintha kiseg�ten� onnan, k�zben meg v�gigcir�gatta a karj�t. T�k�letes pillanat volt, hogy az eddig a t�megt�l holts�padt arcot, v�rv�r�s �rnyalat v�ltsa fel a l�nyon. Ett�l az apr� �rint�st�l, m�r akkora erej� bizserg�s fogta el a l�nyt, hogy legsz�vesebben meg�ll�totta volna a pillanatot, hogy ha m�st m�r nem is lehetne, legal�bb ezt �rezhesse, de akkor �r�kk�. Azonban megjelent m�g�tte az ill�zi�rombol� David Jost, aki kicsit megb�kte a l�ny h�t�t, hogy menjen. Amint tett p�r l�p�st a nagy t�megben, m�ris ezernyi k�rd�ssel bomb�zta meg a t�meg �s term�szetesen rengeteg kamera �r�k�tette meg az ismeretlen l�nyt. Pont ez nem kellett neki. Szorosan pr�b�lt menni Tom m�g�tt, t�bb-kevesebb sikerrel.

-         Ki maga? Hogy h�vj�k? – hangzott a k�rd�s valahonnan a t�megb�l.

-         Audrey – v�laszolta megszeppenve, remeg� hangon. Nincs hozz�szokva a t�meghez, �s a vallat�s k�rd�sekhez sem. Vizslatta a t�meget, hogy kinek kellett volna ezt mondania, de nem l�tta, ink�bb k�vette a sr�cokat, biztons�giak k�s�ret�ben.

Bent azonban mihelyst kicsit csendesebb �s nyugodtabb lett a k�rnyezet, Tom m�ris a l�ny fel� fordult.

-         Sz�val Audrey… - n�zett egyenesen a l�ny szem�be, hangja pedig el�gg� komolyan hangzott. Audrey pedig leveg�t is elfelejtett venni… lebukott.