-         Mit is? – mondták egyszerre az ikrek felhúzott szemöldökkel.

-         Az úgy volt, hogy felhívtak, én már rég ígértem, és aztán mentem, meg nem, meg nem kellett volna, és megint megkértem, elvállalta, aztán mondtad rádióban és uhh. – hablatyolta össze vissza, ami éppen szájára jött, ahogy cikáztak gondolatai a fejében. Természetesen ebből egy mukkot sem értettek az ikrek, és ezt arcukon ki is fejezték.

-         Mit beszélsz? – pislogtak.

-         Ti miről beszéltek? – illetődött meg a lány.

-         Válaszolj létszíves. – kérte Tom.

-         Miért is kerestetek? – vöröslött a lány feje. Nem tudta, hogy nagy szarban van e, vagy ő akarja most magát belegázolni egy rakás trágyába.

-         Csak kerestünk, mert munka van, meg lett volna kérdésünk is, de úgy látom, ma se indul jól a napod. – szűrte le Bill a dolgot a lány nézéséből és viselkedéséből.

Nicole már el sem tudta képzelni, milyen lehet a srácok részéről azt látni, ahogy nap mint nap valami új infót tudnak neki mondani az előző napról, vagy éppen azokat a jeleneteket, mikor így jön be reggelente. Eltudta képzelni, hogy Audrey sem úgy jött be, mint egy energiabomba.

-         Sajnos nem – húzta el a száját, hátha beveszik és megértik. Örült a fejének, hogy nem jöttek rá a dologra, de húgával beszélni akart, hogy akkor mégis hogy jött elő a neve.

-         Bent várunk – cirógatta meg a lány kézfejét, alig láthatóan és alig érezhetően, viszont Nicole ha nem is látta, de megjegyezte bőrén azt a lány érintést, majd szemmel követte, ahogy Bill távozik tőlük. Ellenben Tom ott maradt. Ő nem érezte, de annál inkább látta a dolgot.

-         Bill miatt? – zökkentette ki csalódott hangjával a lányt olvadásából. Amint Nicole felnézett Tomra, folyékonyból szilárd halmazállapotú lett, akkora ólom súllyal, hogy a lábát nem bírta emelni, a szíve nem mert megdobbanni, a szeme nem mert mozdulni és levegőt sem mert venni.

-         Bill miatt mi? – hírtelen nem értette a dolgot.

-         Tegnap Bill miatt koptattál le… értem én…

-         Mi? Tegnap én nem is… - mondta és mondott volna még jópár dolgot de nem tehette. Csendre kellett intenie magát, mert még elszólná magát. – Nem Bill miatt… illetve… - kereste a szavakat. Nem gondolt bele, hogy neki is ennyire nehéz lesz, az amit oly könnyedén testvérének mondott, hogy koptassa le. Aztán eszébe jutott a cetli. – Adam miatt. – mondta de meg is bánta. Nem ezzel kellett volna előjönnie.

-         Az ki?

-         Akivel tegnap találkoztam. Ő a volt pasim…

-         Szóval nem bírod elfelejteni, velem meg csak játszottál? – ez az Nicole, ássad a sírod… mélyebbre, még mélyebbre… Kedve lett volna azt válaszolni, hogy maga Tom játszik a csajokkal, hiszen külsőre ez jön le, és mit tagadjuk… nem Nicole az aki többet lát Tomban, mint egy macsó disznó.

-         De… nem azzal van a baj…csak..

-         Nem akarsz előtte velem mutatkozni?

-         Ajj Tom… - kínosan érezte magát és már menekülni akart.

-         Ugyan már, ez ne érdekeljen – lépett a lányhoz közelebb. Egy csábos mosolyt is elejtett, amitől Audrey bizonyára cseppfolyóssá válna, de Nicole jelenleg most szublimált… szilárdból rögtön légnemű lett, aki azt se tudta merre fújassa magát a széllel. Merre lehetne a leghamarabb elmenekülni. Most komolyan úgy állnak a dolgok, hogy saját akarata ellen játszik ő maga? Ennyire elfelejtette kezelni a helyzetet? Mély levegő… amit elrontott, azt most problémamentésítenie kell. Egyszerűen ellépett Tom elől és elindult. Egy tenyeret érzett meg gyengén csattanni hátsó felén. – jó kemény! De tudnék keményebbet is mutatni. – kommentálja vigyorogva tettét, mire a lány megfordult 180 fokban tengelyén és egy nagy pofont kevert le válaszol. – kissé erősebb lett a pofonod – simogatja az arcát a szenvedő fél, majd követte a lányt.

Nicole jól tudta, hogy ez olaj volt a tűzre és, hogy jóformán most ugyanott tart majdnem, mint annak előtt, hogy húga melegebb éghajlat felé terelte Tomot.

Nicole egyenesen ment be oda, ahova Bill is ment.

-         Végre hogy bejöttél. – mosolyodik el Bill. – Tom feltartott?

-         Inkább hagy ne mondjak semmit – sóhajtott gondterhelten. Lassan rá kellett ébrednie, hogy a legtisztább, legigazabb dolog is csak tovább fonná ezt a gubancot.

-         Én viszont igen. Ma megyünk Tommal vásárolni…

-         Jó vásárlást – mondta könnyeden, és közbe levette a kardigánját, hogy azt felakaszthassa.

-         Te is jössz. – jelentette ki.

-         Vásárláshoz minek kellek? Hogy mutogassatok?

-         A sminkesünk vagy. A munkád.

-         Ugye nem gondoljátok, hogy az utca közepén kezellek le titeket? – húzta a lehetetlenség fölé a szemöldökét. Ekkor vette csak észre, hogy már egy ideje nem kettesben van Billel.

-         Hát hidd el, nem lenne ellenemre, ha lekezelnél – ejtett meg egy kéjes vigyort, egy kis szemöldökhúzogatással fűszerezve.

-         Én is téged – gunyoros mosoly Nicole arcán.

-         Na baba – simult a lányhoz hátulról. Nicole a meglepettségtől mozdulni is elfelejtett, pedig kellett volna, méghozzá azonnal. Bill kissé irigy és csalódott tekintetével találkozott Nicole döbbent és segítségkérő tekintete.

-         Öhm a kérdés ugyanaz – „mekkora fát is vágok magam alatt?”

-         Hogy a kelleténél még hasznosabb legyél, segíthetsz is nekünk – vetette fel a fekete herceg.

-         Nem vagyok én öltözködési tanácsadó.

-         Na most akkor belekóstolhatsz – kacsintott Tom és már érezte, hogy nyert ügyük van.

Nicole mondott volna csípőset is, csemegét is, de most inkább csöndben maradt. Kardigánját visszavette, és szótlanul követte az ikreket. Természetesen nem 3-an voltak. Társult hozzájuk még két kétajtós izomagy is. Los Angeles legmenőbb üzletei előtt mentek el és tértek be 1-2-be. Éppen az egyik puccos boltban voltak bent mikor Bill felmutatott egy dzsekit Nicole-nak.

-         Ez szerintem egész jó. Ha már itt vagy elmondod te is a véleményed? – villantja ezer wattos mosolyát a lányra. Nicole ezelőtt a kérdés előtt azt se tudta merre pisiljen unalmában és kifele bámult a kirakaton. Ekkor pillantotta meg azt a személyt akit nem szeretett volna, méghozzá veszélyzónán belül.

-         Azt a k**va! – tátotta a száját és hatalmas szemeket meresztett. Szerencséjére Bill pont állta a kirakatot előtte, és annak háttal volt.

-         Ennyire jó lenne vagy ennyire rossz? – el se tudta dönteni, hogy pozitív vagy negatív megnyilvánulás e ez.

-         Öcsi, az ízléseddel van a baj. De tedd el azt a sünvállas dzsekit mert megölöd szegény Nicole-t az „eleganciáddal” – vigyorgott Tom. A lányt csöppet sem tudta lekötni most egyik férfi sem. Az agya sebesen kattogott, hogy most mi lesz. Az ereiben pedig egyenesen meghűlt a vér mikor az üzlet bejáratán saját tükörképét látta belépni.