-Tudod mit Bill? –fordult Nicole a srác felé hirtelen- Ez a dzseki nem is annyira jó, menjünk máshová!

-De bent még jobbakat is találhatunk! –mosolygott rá.

-Be akarsz menni? –állt elé- Biztos? Hát jó…

Totál hülyének érezte magát, de inkább ez, minthogy ne legyen állása. Elállt az útból és falfehéren követte az ikreket be, egyenesen a végzet üzletébe.

Ide-oda kapkodta a fejét, hátha észre veszi és még idejében megelőzheti a bajt és pár sorral arrébb ki is szúrta.

-Nézd Bill, az ott nem rossz! –mutatott az ellenkező irányba Nicole.

-De hiszen az volt a kirakatban is!

-Ó… de így már nem esik rá annyi fény! Próbáld fel!

-Hát jó… Tom, neked valami?

-Nem öcsi, én egyetlen nőt sem akarok felnyársalni a ruhámmal! Majd mással! –kacsintott a fonatos vigyorogva, ám Nicole már mit sem foglalkozva velük, szépen óvatosan otthagyta őket.

Audrey lassan, mit sem sejtve a közelgő veszélyről, ballagott a sorok közt. Épp egy felsőt akart leakasztani, ami megy az új barna dzsekijéhez, amikor hirtelen a földön találta magát, Nicole-lal a testén.

-Te meg mit…

-Css… itt vannak a fiúk! –szállt le róla idősebbik.

-Itt? –állt fel rémültem Audrey, hogy körbenézzen, de Nicole visszarántotta.

-Eszednél vagy? Guggolj le, nem láthatnak meg!

-Én csak vásárolni jöttem…

-Hát jól kiszúrtad! –súgta vissza Nicole indulatosan és ez így ment tovább.

-Szerintem nem kell mondanom, hogy ki miatt van, hogy a másikunk még csak nem is élhet saját életet.

-Szorult helyzetben voltam!

-Akkor is!

-Najó, ha most…

-Segíthetek? –kérdezte egy arra járó eladó, jól rájuk hozva a frászt.

-Áá!

-Css! –fogta be a száját Nicole a kezével.

-Ne csittegj… -hajolt el Audrey- A fenébe is! –állt fel és óvatosan körbenézett, ám sajnálattal látta, hogy a srácok éppen arra tartanak, Nicole-t keresve- Erre jönnek!

-Fenébe! Gyerünk! –állt fel Nicole is és görnyedve haladtak át a következő sorba.

-Ennyit arról a jó felsőről… -morgott az orra alatt Audrey.

-Majd megveszem neked eén! –forgatta a szemét Nicole.

-Pontosan ezt is akartam elérni! –vigyorgott Audrey.

-Elterelem a figyelmüket, te lapulj itt!

-Bűnözőnek érzem magam! –szólt utána ikre- Csak hogy tudd…

-Nicole? –látta meg az énekes- Hova tűntél?

-Csak megláttam egy jó felsőt! –kapta le az akasztóról azt a darabot, amit testvére nézett ki.

-Nem rossz, de nem túl sportos ez?

-Nekem bejön, kell néha a változatosság, megveszem!

-Nekem is bejön… -mérte végig Tom a lányt.

-Khm… ti vesztek valamit?

-Bill a sünidzsekit! –forgatta a szemét Tom- Íme a bizonyíték, hogy tökéletesből keveset alkottak! –húzta ki magát.

-De tökéletesen egoistából annál többet! –vágott vissza Bill.

-Inkább menjünk! –forgatta a szemét Nicole mosolyogva, majd a kasszához lépett és fizetett.

-Nézd Nicole, az a nő hátulról tisztara olyan, mint… -nézett a kijárat felé Bill, ám már nem sokáig, ugyanis Nicole megfogta az arcát, magához húzta és megcsókolta. Egyrészt figyelemelterelésképp, más részt, mert piszkosul akarta. Csak úgy falta az énekes puha ajkait, aki persze gondolkodás nélkül viszonozta és zárta karjaiba a lányt.

-Mehetünk? –kérdezte Tom, attól félve, hogy a páros menten felfalják egymást. Hirtelen nagyon rossz kedve lett és egyben össze is zavarodott. Ki ez a lány, aki egyszer olyan forrón csókolja, mint még előtte senki, máskor meg –mint most is- Billt. Mi ez az egész és ami még jobb kérdés… miért fáj ez neki?

-Persze… -kapta az ajtó felé a fejét Nicole zavartan és amikor látta, hogy ikre már nincs a képben, elengedte Billt- Ne haragudj…

-Én ugyan nem! -vigyorgott a feketeség.

-Gyerünk már… -sóhajtott Tom idegesen és kitrappolt az üzletből. Na most jól megcsinálta a dolgokat…

-Ez meg mi… -kezdte volna faggatni Bill, de Nicole is menekülőre fogta a dolgot és Tom után eredt,

És ha már azt hitte, hogy nem lehet rosszabb ez a nap, újabb ismerőssel hozta össze a véletlen.

-Szia Nicole! –köszöntötte az utcán Adam.

-Adam… szia!

-Na még a volt pasija is, remek… -morgott Tom az orra alatt.

-A kije? –kapta fel a fejét az érkező Bill.

-Én nem az övé… -kezdte volna Adam, de Nicole elhúzta onnan-

-Ezt nem hiszem el! Csőstül jön a baj…

-Mi történt Nicole? Miért vagy hol te, hol pedig Audrey velük? Mi ez az egész, és miért hiszik, hogy a te pasid voltam…

-Ez bonyolult Adam és most nem is magyarázhatom el! De egy szívességet kell kérnem tőled…

-Egy feltétellel hallgatlak!

-Mi lenne az?

-Ha átadsz neki egy üzenetet! Audrey-nak…

-Rendben! Most pedig bármit mondok, ne tégy semmit! Rendben? Ne mondj semmit!

-Oké…

-Adam, hagyj békén, vége! Fogd fel, elszúrtad! –emelte feljebb a hangját Nicole, hogy az ikrek is hallhassák- Végeztünk!

-De…

-Baj van? –léptek közelebb egyszerre a Kaulitz-ok aggodalmas képpel.

-Nem, semmi! –köszörülte meg a torkát Nicole és újra Adam-hez fordult- Ne haragudj… szia!

-Várj! –szólt utána a férfi- Az üzenet… Hogy nagyon sajnálom… és hogy én még reménykedem…

-Felesleges… azt hiszem, ő már mást szeret…

-Tessék? Kit?

-Hát… -nézett szeme sarkából Tomra, Adam pedig értette az üzenetet.