-Ezt ne… -húzta el a fejét Audrey Tom újabb és szenvedélyesebb csókja elől, de hiába. Nem volt menekvés.

-Héhé cica, mint mondtam, ma nem vagy immunis! –húzta vissza a srác és újra lecsapott a lány ajkaira. Audrey ezúttal odaadóan simult a másik testhez, józan esze végképp feladta a harcot, az volt, amit az érzelmei diktáltak.

Karjai maguktól mozdultak egyenesen Tom nyaka köré, hogy még közelebb húzhassa. Ujjai a srác fonatait birizgálták, mire amaz egy jóleső morgást hallatva kapta fel a törékeny testet.

-Ne… ne itt! –tolta el Tomot- Ne itt!

-Igazad van… -mosolyodott el Tom cinkosan.

Az ajtó nyikorgására rebbentek szét, ahol is kisvártatva Bill jelent meg.

-Sziasztok! –köszönt jókedvűen.

-Öh… szia… -törölte meg a száját Audrey zavartan és a kabátját kezdte gombolgatni.

-Baj van?

-Nem, semmi! –vágta rá talán túl gyorsan is- A mosdó… a mosdóban leszek… öhm… majd találkozunk! –szinte rohant ki, hogy egy kicsit lenyugodhasson. Tom csak vigyorgott utána, hiszen a lány zavartsága egyenesen arányos volt a csókja minőségével. Tehát ő is élvezte. Ám még nincs vége…

Audrey mélyeket lélegezve hajolt a mosdó csapja fölé és közben a tükörbe bámult. Nicole hibája minden, és ő újra belement ebbe az őrültségbe. Már akkor tudta, hogy beadja a derekát, amikor testvére azzal jött, hogy láthatná Tomot újra. És tessék, látta is. Sőt, érezte is.

-Ki foglak nyírni Nicole! –mondta tükörképének- A te hibád az egész! A te hibád… -megmosta az arcát, és amikor újra tükörbe nézett, halálra rémült.

-Miért beszélsz magadról második személyben? –kérdezte a mögötte álló Tom.

-Nem érdekes… -hebegte.

-Akkor mi érdekes? –fordította maga felé a lányt.

-Semmi… -nézett fel a szemeibe Audrey elveszve.

-Talán ez az? –becézgette előbb a felső, majd az alsóajkát.

-Tom…

-Css… ma az enyém vagy!

-Nicole? –kopogott be ekkor Bill.

-I-igen?

-Siess, még elő kell keríteni Tomot, aztán fotózásra kell mennünk!

-Máris… máris megyek! –nézett Tom közeledő arcára és a következő, amire koncentrálni tudott, az egy újabb csók volt.

Percek teltek el, mire Tom végre elengedte és kiment. Még gyorsan rendbe szedte magát, aztán ő is csatlakozott az ikrekhez. Ám megdöbbenésére az ikrek nem éppen békés kedvükben voltak, ugyanis éppen verekedtek, amikor odaért.

-Hé hé fiúk! Mi a fenét csináltok! –próbálta szétválasztani őket, elég kevés sikerrel- hagyjátok abba!

-Nem sajátíthatod ki! –kiabálta Bill a lány feje fölött Tomnak.

-Nem sajátítom ki, lecsúsztál róla!

-Te szemét! Mindig az kell neked, ami az enyém!

-Térj észhez tesó, ő a jobbik félt választotta!

-Elég legyen ebből! –tört ki Audrey-ből, mire az ikrek azonnal elhallgattak és megszeppenve meredtek a lányra.

-Mi a jó fészkes fene folyik itt? –ért oda David az ordibálásra.

-Tom… -kezdte Bill.

-Bill… -panaszkodott Tom is.

-Elég! Nem érdekel, mi van, de 10 percen belül el kell indulnotok! Nicole, üsd le őket és csináld meg a sminket, az sem érdekel, ha ájultan fotózzák őket, de legyenek ott!

-Igenis!

-Köszönöm! –sóhajtott, majd előhalászta a telefonját és elvonult.

-Gratulálok Tom! Szép munka volt! –fújtatott az énekes.

-Elég! –förmedt rá Audrey mindkettőre- Szájat becsuk! Székbe leül! Előre néz! Hagyja, hogy dolgozzak!

A srácok persze szó nélkül engedelmeskedtek, nyikkanni sem mertek, így a lány végre dolgozni kezdhetett. Nem finomkodott, amikor az ütéstől pirossá vált foltokhoz ért az arcokon, megérdemlik. Maguknak csinálták a bajt.

-Tudtad, hogy tetszik… -morgott az orra alatt Bill.

-Nem csak neked!

-Fiúk… -figyelmeztette őket Audrey vészjóslóan.

-De akkor is nekem tetszett hamarabb!

-Aki kapja marja, ez nem az óvoda!

-Akkor ne viselkedj úgy!

-Én viselkedem úgy? –háborgott Tom.

-Igen!

-Nem is!

-De is!

-De nem!

-De igen!

-Fiúk! –kelt ki magából a lány, ez már tényleg sok volt neki- Egyáltalán miről van szó, beavatnátok?

-Rólad! –mondták egyszerre az ikrek, aztán hirtelen mély hallgatásba burkolóztak.

-Na készen vannak? –jött be ismét David, az óráját kocogtatva- Idő van…

-I-igen…

-El akarok költözni! –jelentette ki Tom.

-Én is!

-Remek! –sóhajtott az ég felé a menedzser- Felhívom azt a múltkori ingatlanost nektek, és vacsorára megbeszélek vele egy időpontot, jó lesz?

-Jó! –vágták rá ellenszenvesen méregetve egymást.

-Nicole, kérlek, menj velük, nem akarom, hogy ott is egymásnak essenek!

-Rendben David…

-Most pedig könyörgöm, induljunk már és egy szót se a nap hátralevő részében!

-Igen David… -mondták unottan és kitrappoltak a kocsihoz, így kezdetét is vehette a legfárasztóbb nap Audrey számára. Vajon hányszor fognak még egymásnak esni ezek a vacsoráig? Sajnos ideje sem lesz hazamenni, hogy Nicole mehessen a megbeszélésre, de valahogyan majdcsak kibírja. Agyalni viszont lesz ideje, többek közt azon is, hogy vajon miért veszekedtek rajta az ikrek…