Azonnal a hang ir�ny�ba fordult, Dia. Meg is tal�lta, akit keresett, hab�r ennyi is kellett �s in�ba sz�llt a b�tors�ga. Az legal�bb el tudott menek�lni, � viszont �pp most n�zett farkasszemet az �rd�ggel.

-         T�ged kerestelek – b�kte ki a n�, b�r ezt feleslegesnek tartotta. De, ha nem sz�lal meg, akkor f�l.

-         H�t, t�l nagy v�laszt�si lehet�s�ged nincs, mivel ez az �n szob�m. – egyszer� v�lasz�val m�r meg se lepte a l�nyt. El is indult fel�.

-         Ne csin�lj marhas�got. – figyelmeztette a n�.

-         �n? Szoktam olyat? – nevetett fel hars�nyan.

-         Most is bez�rtad az ajt�t…

-         Az tudatos volt.

-         Te tudatosan marha vagy.

-         Aj, ne rontsd el a dolgot. – �rt el a kit�z�tt c�lhoz �s sz�ja k�t sarka a f�l�ig futott.

-         Nem tudok mit elrontani! – menek�lt h�tr�bb p�r l�p�ssel. Tov�bb nem tudott menni, ugyanis fal �llta �tj�t.

-         Dehogynem, ezt. – vigyorral az arc�n hajolt k�zel a l�nyhoz. Csak p�r millim�ter v�lasztotta el ajkaikat egym�st�l.

A f�rfi tudta j�l, hogy a l�ny idegein t�ncol. Azt is tudta, hogy ez a jelens�g mind pozit�v, mind negat�v �rtelemben szerepet v�llal. Nem t�vedett. A n� sz�vver�se, izgatotts�g�val egyenes ar�nyosan n�tt. Dia, arra gondolni sem gondolhatott, hogy balra, avagy jobbra menek�lj�n el a f�rfi el�l, ugyanis annak er�s karjai �llt�k el mindk�t oldal�n az utat. Azt megk�s�relni, hogy �gy sz�kni pr�b�ljon, pedig nem merte. A nagy mozgol�d�sban biztos, hogy Tomhoz �rne, az pedig sz�m�ra egyenl� a v�ggel.

-         Ne sz�rakozz velem! – sziszegte majd’ k�bultan a n�.

-         �n? Dehogy. – nevet fel az el�tte �ll�. Ezzel a mozdulattal egy pillanatra ugyan, de ajkaik �ssze�rt. El�g volt ahhoz, hogy Dia teste tet�t�l talpig libab�r�s legyen. – de ahhoz te is nagyon j�l �rtesz – vigyorgott.

-         Nem tudsz te semmit – minden erej�t �sszeszedve v�laszolt a git�rosnak.

-         Dehogynem – magabiztos vigyor �lt az arc�n.

-         P�ld�ul? – nem szerette a magabiztos n�z�s�t a f�rfinek. Tudta, hogy ilyenkor csin�lhat b�rmit, az csak felesleges er�lk�d�s.

-         Tudom, hogy szereted ezt – apr�n meg�zlelte a l�ny ajkait. Dia j�zan esze el akarta l�kni mag�t�l a f�rfit, de m�r nem az, parancsolt. L�bai remegtek, alig �llt rajtuk. – �s ezt – most m�r nem csak �zlelgette a l�nyt, hanem nyelv�vel utat t�rve ajkai k�z�, el�bb �zel�t�n gyeng�den, majd forr�bban cs�kolta. �rezte, hogy a n� hajsz�l h�j�n �sszecsuklik el�tte, ez�rt mag�hoz szor�tva stabilan tartotta a paradicsomban.

Dia m�r nem tudott mit tenni, teljesen leb�nult. �nk�ntelen�l viszonozta az �des gesztust. Ahogy kor�bban, �gy most sem tudott ellen�llni, csak most nincs itt Sandy, aki kimenten�. Ahogy teljesen hozz�simult az er�s karok fogs�g�ban Tomhoz, �gy �rezte, hogy a f�rfi nem csak k�t l�bon �ll. De ahelyett, hogy j�zan�sszel a tudat kikergette volna az �den kertj�b�l, ott ragadt.

Tomot is �pp annyira izgatta a dolog – r�seg�tett az is, hogy teljesen be volt gerjedve, h�la a bogy�nak -, hogy hamar karjaiba emelve a szinte tehetetlen n�t, k�nyelmesen elfektesse a hatalmas francia�gyon. Innen nem volt meg�ll�s. Egyik�k sem j�zan�sszel cselekedett. Nem telt bele sokba, Dia kocsony�ss� v�lt teste is kiharcolta a feladat�t. �lvezettel barangolt v�gig a telt ajkakon, a borost�s �llon, az izmos mellkason, kock�s dombokon �s a V vonalon.

A ruhadarabok tettlegess�ggel egyszerre v�ltak meg a tulajdonos testt�l �s landoltak, att�l j�val messzebb a szoba egyik rejtet zug�ba. A leveg� egyre forr�bb� v�lt, az �rint�sek egyre t�bbet k�veteltek, m�gnem v�gre egym�s�i lettek.

Az eg�sz �jszaka az �v�k volt. Senki sem zavarta �ket, de nem is tudta volna. Kihaszn�lt�k az este minden pillanat�t, hogy felejthetetlenn� tegy�k azt, m�g akkor is, ha net�n megb�nn�k ut�na.

Dia nem tudott, �s nem is akart a k�vetkezm�nyekre, avagy elk�vetkez� napokra gondolni. Ink�bb csak hagyta, hogy a hajnali �r�k csendje �s a f�rfi simogat�sa, annak mellkas�n �lomba ringassa �t.