Nicole-nak levegőt vennie sem volt hírtelen ideje, amint belépett az ajtón. Ez a kérdés megdöbbentette. Férfi? Ezek meg miről beszélnek, avagy kiről? Pár pillanatnyi gondolkodás után esett le neki, hogy miről is beszélnek. Már majdnem kibökte, hogy Audrey-val volt tegnap, az ikrével, de ezt az automatikus választ visszaszorította és gyors agyalásba kezdett.

-         Milyen férfi? Ugyan már srácok, csak a barátnőm volt nálam. – legyintett egyet, mintha tényleg csak ennyi lenne a dolog, de még őt is meglepte, hogy már csak ennyibe telik neki hazudni.

-         Barátnő? – kérdett vissza Tom. Mintha kissé megnyugvás érződött volna a hangjában.

-         Illik vendéget egyedül hagyni? – kérdett rá most Bill, ami meglepte a lányt. Nem gondolta, hogy így keresztbe tudnak neki kérdezni.

-         Én nem hagytam egyedül. – pislogott, mintha ez egyértelmű lenne és adná magát.

-         Dehogynem! Adammel vacsoráztál! – nyíltak nagyra az imént kérdező fél szemei, mintha most kapta volna hazugságon partnerét.

-         Nem! Azaz de, de… - na itt egy pillanatra elakadt. Mégsem jön a hazugság úgy, mint csapból a víz. – de akkor jött, mikor Tom elment. Így nem hagytam magára. – magyarázta ki. Kíváncsi volt, mikor fog a szálakba belegabalyodni.

-         Az úgy érdekes. És hol ment be, mert én utána ott maradtam még. Azon gondolkodtam, kövesselek e be. Senkit nem láttam bemenni. – válaszolta Tom, amolyan, na ezt magyarázd ki nézéssel.

-         Akkor vak vagy! – morogta Nicole. Talán kissé már elege lett a faggatásból és, hogy most valahogy nem sikerül ütős hazugságot kitalálnia.

-         Mondtam, hogy mára tisztára más leszel. – állapította meg a három pasi közül a legkigyúrtabb.

-         Nézzétek… alig aludtam valamit az éjszaka. Mehetnék a dolgomra, anélkül, hogy további kérdéseket tennétek fel? – kérdezte higgadtan és minden további kérdés elől kitérően a lány.

-         Csak ennyi a gond? – Adam.

-         Ameddig nem húzod ki a gyufát, addig igen. – szinte szikrákat szórt Nicole szeme Adamre. Tudta jól, hogy Audrey-nak miért is kellett vele vacsoráznia, de másrészről hálás is volt, amiért nem nyitotta ki a száját, holott, most reggel is lett volna ideje, míg be nem ért, és mialatt őt faggatták is. Kikerülve az egyéneket ment rendet rakni a sminkes asztalán.

Audrey otthon felkelt, kimászott kómás fejjel az ágyból és a konyhába bandukolt, hogy felébressze magát. Éppen a kávéja közepén járt, mikor észrevett egy ismerősen megfogalmazott levelet az asztalon a sok másik mellett. Nicole levele volt az, melyben az állt, hogy segítenie kéne, mert nem tud bemenni, dolgozni. Hát egy ilyen levelet nem is igen lehet másképp megfogalmazni. Az biztos, hogy ha most ott lenne mellette a testvére, lenne egy-két szava hozzá. Nagy mákja van, hogy nincs. És ez miért pont most jut eszébe, mikor este még úgy volt, hogy Audrey nyugodtan aludhat, mert Nicole most megy? Apropó aludhat… mennyi is az idő? Ahogy az órára nézett Audrey, a kávéját is félrenyelte és rohamos készülődésbe kezdett.

Nicole csöndben dolgozott. Nem nagyon beszélt a srácokkal. Nem akart kérdésekbe futni. Elég nagy a gubanc így is. Viszont kezdett kicsit oldódni a hangulata, már nem mordult rá senkire, már kevésbé lehetett felbosszantani.

-         Nicole, beszélhetnénk? – állt fel a kanapéról Bill, ami mellett elment Nicole, de nem állt meg, még csak oda sem fordult, csak ment tovább az énekes legnagyobb meglepettségére, aki azután kérdőn pislogott bátyjára. Tom kényelmesen szétvetett lábakkal ült, kezével könyökölt a kanapén. Könyöklős kezével, pedig állát támasztotta. Így gusztálta a lányt.

-         Menstruál – fel se nézett öccsére, tudta mit néz úgy rá.

-         Egész nap ilyen – jellemezte Bill.

-         Ma jött meg neki.

-         Reggel óta, azért jobb.

-         Görcsoldót vett be. – intett egyet.

-         És ez van minden második nap? – pislogott öccse.

-         Figyelj Bill, mi férfiak meg vagyunk átkozva, khm áldva a nőkkel. Lehetetlen megfejteni őket. Ezért vállalkoztam erre a feladatra.

-         Mert neked semmi sem lehetetlen? – vonta fel fél szemöldökét.

-         Semmi öcskös, semmi – eltökélt szemekkel nézett a lány hűlt helyére, majd ment a dolgára. Épp az ablak mellett ment el, mikor látta Nicole-t bringával sietősen leparkolni, aztán nem sokkal később találkozott vele bent is. – Hey, Nicole nem is mondtad, hogy mentél valahova, de szó mi szó jó hamar visszaértél, mellesleg jó a bringád – kacsint és megy tovább.

-         Kösz. – mondta a lány és ment volna tovább, de megállt és pislogott. – mi? – hatalmasra nyíltak a szemei. Nagyon remélte, hogy Tom csak képzelődött, avagy elbóbiskolt a szemmeresztésben a kanapén azért beszél ilyeneket. Azonnal egy ablakhoz sietett és be kellett látnia, hogy Tom a valóságból merít. A bejárathoz sietett, ahol viszont Adam beszélgetett Billel. – öhm Bill David szólt. Adam Tom kéri a segítséged. – mondta végig gyorsan egy szuszra. A két srác meg csak pislogott. – Most! – nyomatékosította magát a lány, mire végre a két férfi eltűnt onnan.

Pár pillanat múlva Audrey belépett az ajtón, és ahogy meglátta ikrét, ijedtében hangot is adott a felismerésnek, hogy olyan helyen van belőle kettő, ahol nagyon nem kéne.

-         Mi a szart keresel itt? – förmedt rá Nicole mérgesen.

-         Te mit keresel itt? Te írtad ki, hogy jöjjek be!

-         Nem írtam ki semmi ilyet!

-         Nicole! – Bill hangja hallatszott egyre közelebbről.

-         A francba! – lökte be a hosszú, földet seprő, sötét függöny mögé Nicole-t, Audrey.

-         Minden rendben? Sikítást hallottam. – aggódóan ment közelebb.

-         Semmi baj Bill – ijedten járt fel s le a mellkasa a lánynak.

-         Biztos?

-         Csak egy pók. – hebegte.

-         Ott? – ment a függöny közelébe a férfi.

-         Neem!!! – majdhogynem visította ezt is a lány és Bill értetlen nézésére mutogatni kezdett az „L” alakú szoba másik, messzebbi, szemmel nem látható szegletébe. Sikerült elérnie, hogy Bill odamenjen, aztán a testvérét kihúzta a függöny mögül és besiettette a mosdóba.

-         Nincs is itt semmilyen pók. – jött vissza Bill.

-         Hát… biztos elijesztettem a hangommal. – hadarta.

-         Hm, engem ez a hang idevonzott – mosolyodott el.

-         Khm, mennem kell dolgozni. – megköszörülve a torkát lépegetett el onnan.

-         Mellesleg jó a ruhád. Nem gondoltam hogy kényelmesebbe is tudsz öltözni – mosolygott az énekes és továbbállt, Audrey, pedig csak ment egyenesen, míg úgy gondolta, hogy Bill láthatja, aztán hírtelen fordult vissza.

Dupla döbbenet várta. Az orra előtt 20 cm-re Tom állt bájos vigyorral, ami a lány szívét, annak torkába szöktette, majd Tom mögött képmását vélte észrevenni, aki semerre sem tudott menni a falak miatt. Nicole nem vette észre Tomot, aki oldalról fordult be eléje, szerencsére háttal neki.

-         Minden rendben Nicole?

-         Minden persze – bólogatott hevesen és titkon hátra pillantgatott.

-         Biztos? – kezdett hátrafordulni, már kíváncsi volt, mi lehet mögötte. Audrey azonnal lépett, hogy mentse ikre bőrét. Megkóstolta az égi paradicsomot. Falta Tom ajkait, sokkal hevesebben, mint az rá jellemző. Ezzel meglepte az uraságot, de nem zavarta, ahogy a csók sem. Legalább lett egy ürügy, amiért lekaphatta az előtte lévő Istent.