|
Két Lotti
Bess Tibety & Agnusdei 2012.07.02. 18:10
Audrey már józan eszének elvesztése határán lavírozott, egyetlen hajszálon egyensúlyozott és tudta, ha kettesben lenne Tommal, már régen feladta volna az ellenkezést, de nem így volt. Nicole a srác mögött állt, és bármelyik pillanatban beléphet valaki más is, akinek már nem lesz ilyen egyszerű elvonni a figyelmét. Egyszerű? Piszok nehéz megállnia, hogy ne váljon cseppfolyóssá Tom karjaiban. El kell tüntetnie Nicole-t.
- A mosdóba… -mondta halkan testvérének, aki villámgyorsan köddé is vált.
- Oké… -csókolt a nyakába Tom.
- Hm?
- Gyerünk a mosdóba… -mosolygott rá a srác.
- Mi? Nem!
- Nem?
- Én! Úgy értem, csak én! Kimegyek! Ki kell mennem a mosdóba! –habogott Audrey és már ott sem volt.
- Hm? –pislogott utána Tom értetlenül.
- Atya ég! –pánikolt be Nicole, amikor ikre is csatlakozott hozzá.
- Enyhe kifejezés! –dőlt az ajtónak Audrey levegő után kapkodva.
- Valdd be, hogy azért kicsit élvezted!
- Kicsit? A föld felett járok Nicole! –vigyorodott el.
- Akkor szállj le és találjunk ki valamit!
- Várunk 10 percet, addigra mindenki elhúz szépen a dolgára, és te szépen kicsempészel innen!
Izgatottan vártak, majd amikor az idő nagyjából letelt, Audrey kinyitotta az ajtót és óvatosan szétnézett.
- Oké… erre…
Szinte tyúklépésben araszolgattak a folyosón végig, minden neszre összerezzenve.
- Oké, mindjárt ott vagyunk!
- Nicole?
- Bújj el! –lökte be Nicole-t Audrey a szertárba, ami mellett éppen elhaladtak.
- Áú!
- Bill! –köszörülte meg a torkát Audrey, hogy elnyomja Nicole hangját és egy erőltetett vigyort varázsolt az arcára- Miben segíthetek?
- Mindjárt készülődnünk kell, gondoltam megkereslek!
- Egy pillanat és megyek!
- Most mit csinálsz?
- Semmit! –vágta rá- Adam! –szólt oda az arra járó férfinak- Segítened kell!
Billnek ez a mondat nem igazán tetszhetett, mivel csak egy savanyú képet tudott magára erőltetni, azután elment.
- Remek, most Bill megsértődött! –jött elő Nicole bosszankodva.
- Ajjaj lányok, csak nem bajban vagytok? –Adam egyáltalán nem látszott együtt érzőnek, sokkal inkább kárörvendőnek.
Audrey-nak kedve lett volna felképelni, amíg az a kifejezés el nem tűnik a nyamvadt arcáról. Hogyan is állhatott össze egy ilyen pasassal? Örök rejtély marad a számára. Mindenesetre lehet, hogy el kéne néznie a szemészhez…
- De igen és ki kell juttatnod innen!
- Csak nem a segítségemre szorultok?
- Adam! –szólt rá Nicole erélyesebben.
- Jól van, egy vacsora!
- Mi? –sápadt el Audrey. Inkább a halál.
-Elmegy vacsorázni veled!
Audrey már fel sem fogta, mit mond ikre, Adam-en volt kiakadva. Nézte és rá kellett jönnie, hogy nem ismeri… Ismerte egyáltalán valaha is? Ezt az oldalát még nem… ezt a zsarolós féreg oldalát még eddig elkerülte.
-Audrey? –fordult felé Nicole, ki tudja, hány perccel később, mire feleszmélt.
-Hm?
-Gyere!
-Megyek! –követte őket, de gondolatban ismét máshol járt.
Ha ennek a napnak vége, remélhetőleg minél hamarabb, el fog utazni. Valahová messzire, mondjuk Franciaországba, több okból is. Egy, hogy Adam-et még csak ne is lássa, kettő, még csak véletlenül se kelljen bemennie Nicole helyett és három… hogy elfelejtse Tomot, bármit is érezzen iránta. Nicole megmondta, el kell elejtenie, hiszel lehetetlenség lenne a kapcoslatuk. Mégis hogyan magyaráznák meg a dolgot anélkül, hogy ikrét ki ne rúgnák? Tudta a választ: SEHOGY!
Nicole amint kijutott az épületből, csikorgó kerekekkel száguldott ki az autóútra és csak fél úton jutott eszébe, hogy tulajdonképpen neki kellett volna maradnia és Audrey-nak hazamennie, ahogy az az eredeti felállásban volt. Hogy lehetnek ekkora marhák? Mindegy, a lényeg most csakis az, hogy kijutott. Nincs már „két Nicole” odabent. Tudta, hogy Audrey nem repes az örömtől és nem is állt szándékában ezt tenni vele, de olyan gyorsan történt minden. Elment egy szupermarketbe ás bevásárolt, hogy estére elkészíthesse Audrey kedvencét, ez a legkevesebb. Úgysem fog enni Adam „randiján”, hogy minél előbb végezhessen. Nem irigyelte, a férfinak pedig legszívesebben behúzott volna. Szegény ikre… még annak idején sem tudta, mi fogta meg Adam-ben, bár gondoskodó volt, neki az elejétől fogva valamiért még sem volt szimpatikus. Nem tudta megkedvelni, és tessék! Ki is mutatta a foga fehérjét.
-Nicole… -nézett fel Audrey-ra Bill, amikor ő éppen sminkelte. Ketten voltak a szobában és először a lány nem is kapcsolt, el volt merülve gondolataiban- Nicole!
-Hm? –kapott észbe végre- Mit is kérdeztél?
-Én… öhm… csak… csak szerettem volna megkérdezni, hogy… esetleg őőő… volna kedved velem… eljönni valahová valamelyik nap? Esetleg moziba, vagy vacsorázni…
-Randira hívsz engem Bill? –mosolyodott el Audrey, ha ezt Nicole megtudja, ki fog ugrani a bőréből. Igent mondjon? Hát persze, ha ő már nem is jöhet össze Tommal, legalább Nicole legyen boldog- Szívesen! –bólintott végül.
-Ez az! –Bill kis híján felugrott örömében, de Audrey a székben tartotta. Még a végén kiszúrja a szemét a szemcerkával.- Na és hová? –érdeklődött Bill.
- Ezt ne ma beszéljük meg, rendben? Holnap!
- Ó, oké!
- De nagyon várom! –biztosította az énekest.
- Na én elmentem! –szólt Be Adam- Ja és Aud… vagyis Nicole! Akkor este 8-ra érted megyek! Csinos légy! Sziasztok! –azzal már el is tűnt, Audrey kezében pedig kettétört a szem ceruza…
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
