Reggel Dia j�val hamarabb kelt, mint Tom. Volt mikor j�l esett neki is egy hosszabb alv�s, de nem ez volt az a pillanat. T�bbnyire kor�n kelt. Ahogy kinyitotta szem�t a nap besz�r�d� sugarai, azonnal gondoskodtak arr�l, hogy ne sok�ig tehesse ezt meg. Hunyorogva t�rk�pezte f�l a szob�t. Feh�r �s fekete f�gg�ny, hatalmas ablak, nagy rumli. �s amit utolj�ra �szre vett, egy �l� p�rna. Most kapcsolt csak, hogy ez nem az � szob�ja. H�rtelen �lt fel, csak ut�lag belegondolva, szerencs�je volt, hogy nem �bredt fel a git�ros. Hamar realiz�lta, hogy este mit m�veltek. Kett�s �rz�s futott v�gig rajta. Egy j�les�, boldog �s innen elszakadni nem akar�, a m�sik meg b�ntudatos, �nmarcangol�. R�videbben… j� volt az este, de lehet nem a leghelyesebb. A k�vetkez� pillanatban kiss� megijedt. Nem eml�kezett mi van Sandy-vel. Hol van most? Kikelt �vatosan, m�gis siet�sen az �gyb�l �s �sszekapkodta mag�t, majd az ajt�hoz sietett. Z�rva. A kulcsot kezdte keresni, de hi�ba. Feladva, nagyot s�hajtott Tomra n�zve �s visszam�szott mell�. Ha m�r nincs ki�t, akkor, am�g Tom biol�giai �r�ja nem �breszti, addig ki�lvezi a helyzetet. Ez nem b�n. Nem tudott visszaaludni �gy unalm�ban a f�rfi mellkas�n j�tszott ujjaival. Esze �g�ban sem volt felkelteni. Egy ideig ezzel el volt, k�zbe nem l�tta a lassan elsz�lesed� vigyort az Adonisz test�n. Majd csak akkor vette �szre, mikor annak er�s karjai ism�t mag�hoz szor�tott�k.

-         J� reggelt – fel sem n�zett r� a n�.

-         Az van – vigyorog sz�lesen Tom kihaszn�lva a helyzetet gyors cs�kkal kezdve a reggelt – neked is.

-         Hol van a kulcs?

-         Ne rontsd el a reggelt ezzel, k�rlek.

-         Nem tudom te hogy vagy vele, de van egy l�nyunk, akit nem tudom hol van!

-         Biztos, hogy j�l van, engem �r�k�lt.

-         Akkor szar helyzetben lehet – nagy szemeket meresztett.

-         Na ne �rj �gy le. Mi�rt ne sz�lhatna ez a reggel kett�nkr�l?

-         M�r h�rman vagyunk…

-         Mi? – nagy szemek a f�rfi fej�n is megjelentek.

-         Sandy.

-         Jah… - kiss� mintha, megnyugodott volna. �tfutott az agy�n, ellen�rz�s k�pen, hogy v�dekezett-e, el�z� este. – Biztos vagyok benne, hogy lelem�nyes gyerek.

-         Der�tsd ki, hol van, vagy engedj ki!

-         J�l van j�l van, nyugi. Nem ilyen reggelre sz�m�tottam. – motyogta, majd a telefonj��rt ny�lt, hogy kikeresse Bill sz�m�t. Tiszt�ban volt vele, hogy nagy haverj�hoz, Georghoz nem mehetett l�nya, hiszen Georg be se engedn� kincs�re val� tekintettel. Gustavot meg nem ismeri annyira, Bill viszont cs�pi a fej�t �s ez ford�tva is igaz. Dia k�v�ncsi szemekkel figyelte a telefon�l�st. – cs� tes�, egy k�rd�sem lenne. Hol van az �n khm khm khm szemem f�nye? – sz�nd�kos k�h�csel�s jelezte apai szeretet�t. – �h �rtem. … oh… akkor ezek szerint… �n sem tudom… rendben p� – tette is le, majd a n�re n�zett, aki hatalmas szemekkel n�zett r�.

-         Mi a fene van! Hol van! Mit mondott? Kit h�vt�l?!

-         Billt h�vtam, de… nincs ott �s egyik sr�cn�l sem elm�letileg. – mondta, kis tart�ssal a n�t�l.

-         Tess�k? – majdhogynem kiakadt szeg�ny. – Ez miattad van, te szem�t! – kezdte n�iesen p�f�lni Tomot a mellkas�n�l.

-         Ha l�tn�d most magad. – felkacagott a vele szemben l�v�, mintha meg sem �rezte volna a csap�sokat.

-         Hogy �rted ezt?!

-         Sandy megvan. Billn�l van – nevetett, hogy bekaj�lta a dolgot. Dia abbahagyta a p�f�l�st �s cs�k szemekkel szurk�lta n�z�s�vel Tomot. Nagy lett a cs�nd r�sz�r�l, csak Tom nevet�se hallatszott, ami kezdett picit csillapodni, viszont amint ez megt�rt�nt egy pofont kapott. – ��! Ezt most mi�rt kaptam?

-         Szem�t vagy!

-         Ezt m�r hallottam.

-         B�szke lehetsz magadra, hogy nem v�ltozt�l! – kicsit mintha komolyabb� v�lt volna ett�l Tom, hi�ba volt egy megjegyz�s a nyelve hegy�n. Visszanyelve, tartogatva ink�bb l�ny�nak.

-         Pedig rengeteget v�ltoztam. – most nem nevetett �s nem is volt �rezhet�, hogy viccel.

-         Jah… elm�lt p�r �v. �regedsz.

-         Nem �gy �rtettem. Viselked�sben is. J�tt Sandy is. Ha m�s nem akkor, miatta biztos v�ltoztam.

-         Sandy m�r r�g meg�rkezett, m�r r�g meg kellett volna, ahhoz v�ltoznod, hogy �rt�kelni tudd. Jobban, mint a vil�gias �leted.

-         Ne kezdj�k el�r�l! Nem tudom visszap�rgetni az id�t, ez van!

-         De lehetn�l j� apa �s megkomolyodhatn�l v�gre! – mondta, b�r kicsit el is gondolkozott azon mit is ejtett most ki. A mondat m�sodik fele kicsit utal�an hatott. Maga se hitte el, hogy pont � fogja mondani, pont most egy ilyen �jszaka ut�n. Egy�ltal�n mit is jelentett neki ez az �jszaka? Ahogy feln�zett Tom d�bbent, picit ellen�ll� �s tal�n rosszall� tekintet�be, amikre m�g �gy se tudott haragudni, hi�ba nyelte el a l�nyt, tudta a v�laszt: Mindent.