Nyugodt békés pillanatát semmivé oszlatta ez az egy momentum és akkor még, bele sem gondolt, hogy Bill, mit is gondolhat, és érezhet. Mikor sikerült teljesen Billre terelnie a gondolatait, átfutott az agyán, hogy ez, csak nem fájhat annyira Billnek, hiszen Nicolelal menne randizni. Ez a gondolat egy tudat alatti önnyugtatás, ami hamis. A helyzetből való megelégelése váltotta ki ezt, de minden kívánság ellenére sajnos ismét eszébe jutott, hogy most ő Nicole szerepében van. Majd felrobbant tehetetlenségében. Most mit csináljon?

Audrey dühéből fel nem ocsúdva, még nem tudott megszólalni, csak sokkos arccal meredt az ajtóra. Gondolta, majd nővére kimagyarázza, vagy ledöbben húga okozta galibán, előtte még ő megfojtja Adamet. Tudta, hogy ezt szándékosan csinálta. Adam tudja, hogy a lányok miben mesterkednek és ezt a nagy és erős fegyvert bolond lenne nem kihasználni, még ha azt is mondja, hogy nem ezt teszi.

-         Azt hiszem én kész vagyok – állt fel az immár helyzettől kényelmetlenné vált székéből, Bill.

-         Várj, még nem… - próbálta valamivel visszatartani.

-         De igen – rá sem nézett. Ez volt a legrosszabb, majd kiment. Audrey teljesen megértette. Rossz volt látni, azokat a csüggedt, szomorú szemeket.

Még a randival úgy sem dőlt el semmi így még bármi kisülhet a dologból. Érezte, nem most kellene Bill után rohangálni mindenféle bugyuta magyarázattal, hanem várni picit, míg lecsillapodik és kezelhetőbb lesz. Ki tudja, lehet hogy ha most menne a feje nem maradna a helyén, később meg ha megy akkor meg egész rendes lesz. Legalábbis ebben reménykedik. Lassan kezdett összepakolászni, még Bill ott felejtett napszemüvegét is eltette, hogy odaadja neki, vagy valakinek, aki át tudja adni, majd felvette a kardigánját. Nagy levegőt vett, hogy ő is nyugodtan tiszta fejjel lépjen ki a szobából és induljon haza. Ezt még tálalnia is kell otthon. Alig jutott el az ajtóig, az hírtelen kivágódott előtte és egy Tom lépett be rajta, gondosan becsukva maga után a nyílászárót.

-         Tom? – kissé megpislogta a férfit kísérő levegőt, ami felkócolta a haját.

-         Érdekes egy szoba ez. Bill bejön ide jókedvűen és szarkedvűen távozik.

-         Ez egy elég hosszú dolog, ne haragudj, most mennem kell, lejárt a munkaidőm. – próbálta magát kimenteni a Tommal való beszélgetés alól, mivel egyik és legnagyobb gyengepontja Ő.

-         Ne siess annyira. Munkán kívül is érdekel, hogy mi van Billel.

-         Belement a szemébe a smink – egy átlátszó indokkal próbált szabadulni.

-         Eléggé megviselte…

-         Nem szándékos, nem ellene.

-         Mi volt?

-         Nem szeretném felidézni, nem kellemes.

-         Hát akkor mi kellemes? – kissé bénítóan nézett a lányra. Tom, még közelebb sem ment a lányhoz, Audrey mégis úgy érezte, közelebb lépett a férfi. Az sem kizárt, hogy a gyomra zsugorodik egyre jobban, és a szíve ver egyre gyorsabban. A tenyere izzadni kezdett, az arca enyhén kipirult. Talán túl sokat képzelt a kérdés mögé.

-         Egy szép franciaágy, teli párnával, előtte meg egy kellemes lazító fürdő, azonnal, ahogy kilépek innen, és hazaérek. – hadarta el a lány. Habár mindegyik szava kapcsolatban állt Tommal.

-         És még? – csábító mosoly kíséretével lépett közel a lányhoz, aki kocsonyás lábakkal távolodott, míg a fal útját nem állta. Mintha picit örült volna, hogy nem tud szabadulni. Mi több! Nagyon is örült, de szinte felemésztette a tudat, hogy így is nagy sz*rban van.

-         Egy… két dolog – halkan ejtette ki ezeket a szavakat, természetesen hol Tom szemeibe mélyedve, hol a húsos ajkait elemezve szemeivel. Tom szája két irányba szaladt széles vigyort alkotva. El is felejtette hírtelen, miért jött be először. Pillanatokon belül már a karjaiban tartotta a lányt, akinek a lábából kiment minden erő. Ajkait a lányéra tapasztotta, elvéve minden megmaradt józanságot a lánytól. Audrey nem ellenkezett, csak élvezte a titkos bűnös pillanatokat. A gyengédséget hamar felváltotta a telhetetlenség, a szenvedély. Jobban felforrósodott a levegő a szobában köröttük, mint az, szabad lenne. Tom már felfedező utat tett a lány felsője alatt kezével. Látszólag ez nem zavarta Audreyt. Ő is szívesen elidőzött volna a kockáin, ha az ajtó nyikkanása, és Bill döbbenete, szét nem rebbentette volna őket. A lány félig hálás volt Billnek, hogy nem engedte „bűnbe” esni, félig haragudott, amiért a mennyei pillanatoknak annyi miatta.

-         Mi a fene… - az énekes már semmit sem értett. Nem is tett fel kérdéseket, csak kifordult az ajtón és csalódottan távozott.

-         A fenébe! – ütött a falba egyet Tom. Benne is kétes érzések kavarogtak. Mérges volt, amiért benyitott öccse, de magára is kicsit. Mire feleszmélt Audreynak már nyoma sem volt.

Audrey már a pokolba kívánta saját magát. Fél óra alatt totál összekuszált mindent. Lassan tényleg ki kéne találni, hogy kire haragudjon nagyon, mert lassan le kell ezt a sok feszültséget vezetnie magában.

Ahogy hazaért, egy újabb feladat várta. Tálalni mindent testvrével.

-         Hogy ment? – kérdezte azonnal Nicole köszönés nélkül.

-         Ne is mondd, van egy jó és egy rossz hírem. – ült le vele szembe és a lábát kezdte masszírozni. Ha belegondol, két rossz híre is van, de legyen mentségére az, hogy az egyikről nem ő tehet, viszont piszkosul élvezte. Visszaelmélkedéséből Nicole keze zökkentette ki, amit csak most vett észre a szemei előtt.

-         Kezdd a jóval.

-         Hát Bill randira hívott.

-         Tessék? És mit mondtál?

-         Elmész vele, mert beleegyeztél –kacsint.

-         És mi a rossz hír? – izgatottan, majd körbe ugrálta volna a szobát örömében, de foglalkoztatta az érem másik oldala is. Audrey-t már nem annyira dobta fel, hogy vallania kell.

-         Nem fogsz neki örülni – húzta el a száját.

-         Hát… nyugtasson az, hogy még nem láttam olyan embert, aki örült volna egy rossz hírnek. – fonta össze a mellkasa előtt a karjait Nicole.

-         Én igen…

-         Ne szépítsd, mit csináltál?

-         Amikor Bill randira hívott téged, bejött Adam, hogy közölje a vacsinkra jól nézzek ki… és el lehet képzelni Billnek, milyen jól eshetett. Aztán ő elment és Tom meg bejött, hogy mivan Billel, de a végén az érdeklődésből kicsit más forrta ki magát… - rajzolgatott az ujjával a padon.

-         Te szentséges Ég! Ne is mondd, kitalálom! Bill rátoknyitott… - fogta a fejét. Húga hallgatása leigazolta, amit mondott. – Ezt nem hiszem el!

-         Ne akadj ki…

-         Erről lekéstél!

-         Van egy olyan érzésem, hogy Bill vár a randira.

-         Isteni érzéssel fogok elmenni!

-         Ne haragudj… - szegény már teljesen magára vette az egészet. Már a szeme is gyöngyözött. Nicole nem bírta sokáig nézni ezt, és megölelte.

-         Megoldjuk. Te ne haragudj, hogy ebbe bele rángattalak. Az egész okozója én vagyok. Amúgy, elég bünti neked Adam is. – kacsintott, hogy kicsit jobb kedvre derítse hugát. Sikerült is egy halvány mosolyt csalnia az arcára. Így egymás között sosem tartott sokáig a haragjuk.