Két Lotti

Bess Tibety & Agnusdei  2013.03.30. 10:33

Audrey nem sokat készülődött Adammel való találkozásra, kivette legelső ruháját a szekrényből, ami a kezébe akadt. Nem akart tetszeni a férfinak, a pokolba kívánta az egészet.

Ugyanakkor kíváncsi volt, mivel állhat most elő volt barátja. Ugyanis abban biztos volt, hogy lesz valami. Undorító alak, fogalma sem volt, hogyan lehetett vele. Valószínűleg rövidzárlatról lehetett szó az agyában.

Az igazság az, hogy Adam teljesen más volt akkoriban, vajon az óta változott meg, vagy eddig is ilyen volt, csak megjátszotta magát?

Elbúcsúzott Nicole-tól, aki sok sikert kívánt neki és a megbeszélt étteremhez hajtott. Csak túl akart már esni az egészen, otthon venni egy forró fürdőt, és aztán Tomon fantáziálni.

- Szia! – köszönt Adam tenyérbe mászó mosollyal az arcán, aki már egy asztalnál várta.

- Szia…

- Ó, valaki morcos?

- Nem Adam, nem vagyok morcos, kifejezetten élvezem, amikor megzsarolnak, és olyan emberekkel kell találkoznom, akivel nem akarok!

- Ez fájt…

- Leszarom! – vágta oda a lány. Nem sűrűn beszélt csúnyán, nem tolerálta a hasonló viselkedést, de ez most már volt. Elege volt Adamból.

- Na…

- Adam, kérlek… elárulnád végre, hogy mit akarsz tőlem? Először azt mondtad, csak egy vacsora az egész és falazol. Azóta ez már megtörtént, mégsem hagysz békén! Megcsaltál, nem voltam elég neked, mi változott? Hagytam, hogy megmagyarázd, mi kell még?

- Mi van köztetek Tommal?

- Tessék? – hőkölt vissza Audrey.

- Hallottad! Látom, hogy néztek egymásra!

- Ehhez semmi…

- Válaszolj! – ragadta meg a karját.

- Adam! Ne merj rángatni, hozzám se érj! Megváltoztál, és ezt a lehető legrosszabb értelemben mondom. Mi lett belőled…

- Mert szer…

- Engem már nem érdekelsz! És kérlek… hagyj békén… - fordult sarkon Audrey.

-A helyetekben én vigyáznék!

- Miért mondod ezt? – nézett vissza a férfira.

- Találtam Tomnak lakást… a szomszéd utcátokban!

- Tessék? Miért tetted?

- Az tetszett meg neki és ragaszkodott hozzá… miattad…

- Ki kellett volna találnod valamit! Hogy valaki többet ígért, vagy ilyesmi…

- Egy rock sztárról beszélünk Audrey…

- Ah, nekem ebből elegem van! Légy szíves és hagyj békén Adam, rendben?

Audrey sarkon fordult, még az sem érdekelte, hogy kis híján fellökte a pincért. Már nyitotta a kocsiajtót, amikor a nevét hallotta, pontosabban az ikertestvéréét. Már mindkettőre hallgatott…

- Tom… - sóhajtott- Kérlek, ez a nap már így s pocsék…

- Mi történt? – kérdezte a gitáros gyengéd mosollyal az arcán. A lány eddig bírta.

- Én el akarom mondani…

- Gyere ide… - húzta magához a sírástól reszkető testet finoman.

- Nem tehetem, tényleg nem…

- Oké, ne mondj semmit… de nem hagylak itt, míg le nem nyugszol… gyere… - becsukta a lány autójának ajtaját és kézen ragadta. Cseppet sem olyan erőszakosan, mint Adam az imént.

- Várj… - látta meg Adam alakját közeledni Audrey.

- Mi az?

- Csókolj meg! – nézett fel Tomra, aki egy halvány mosoly után odahajolt hozzá és engedelmesen simult hozzá.

A csók gyengéd volt, forró, Audrey a vágytól szinte reszketett. Miért nem találkoztak valahogy egészen máshogy? Mi lenne ha… ha elmondaná neki…

Mi lenne? Nicole kinyírná, az lenne! Szeretett volna felsikoltani, de inkább csak még jobban Tomhoz bújt. Biztonságban érezte magát.

- Ez reménytelen… - szuszogott kifulladva, Tom nyakához bújva.

- Nem az… - rázta meg a fejét a férfi- Bebizonyítom neked! – fogta meg a lány arcát és szenvedélyesen megcsókolta.

Az a baj, hogy Audrey kezdett hinni neki…

- Bocsánat… - húzódott el a lány, amikor megcsörrent a telefonja- Nicole…

- Nicole? – ráncolta a homlokát Tom, de Audrey addigra már félre vonult telefonálni.

Pár percet telefonált testvérével, aki fel akarta hívni Billt és tanácsot kért, megtegye-e.

- Bocsi, itt vagyok! – ment vissza Tomhoz.

- Nicole?

- Tessék?

- Azt mondtad, amikor hívtak, hogy Nicole…

- Igen? Ő igen! Egy barátnőm volt az, ő is Nicole! Miért?

- Semmi…

Gratulálok Audrey, egyre szebben és könnyebben hazudsz mások szemébe, büszke lehetsz magadra…

- Gyere, mutatok valamit! – fogta meg a kezét Tom.

- Mit?

- Az új lakásomat!

- Az új lakásodat? – kérdezett vissza Audrey rémülten. Csak remélni merte, hogy közben nem haladnak el a lakásuk előtt és Tom nem látja majd, hogy esetleg van valaki otthon…