Két Lotti

Agnusdei & Bess Tibety  2013.05.05. 10:54

 

Nicole szinte repült hazáig, vigyorogva dőlt a bejárati ajtónak, amikor elköszönve az énekestől, becsukta azt maga után. A szeme csillogott, az arca ragyogott, ajkába harapva vigyorgott, mint a tejbe tök, miközben egy hajtincset csavargatott az ujjai között.

- Szia… - állt meg előtte Audrey- Ó… hozzam a felmosót?

- Nagyon vicces! – sóhajtott Nicole ábrándos tekintettel.

- Milyen volt?

- Nézz rám…

- Szóval katasztrofálisan fantasztikus!

- Pontosan…

Audrey jót mosolygott testvérén, ám a kisördög megjelent a vállán, mert eszébe jutott Tom. Ha Nicole összejön Billel, amire elég nagy az esély, mint azt a mellékelt ábra is mutatja, akkor neki teljes egészében le kell mondania Tomról, bár eddig sem volt valami sok esélye. Halva született kapcsolat volt, már ha lehet ezt egyáltalán kapcsolatnak nevezni. De szerette…

Elkedvetlenedett, de nem akarta elrontani testvére kedvét, inkább nyugovóra tért és magában eldöntötte, többet nem megy be Nicole helyett. Nem akar Tommal találkozni, mert úgysem lenne semmi értelme. Ha Nicole nem ér rá, innentől kezdve majd szabadságot vesz ki és annyi a bonyodalomnak…

Nicole fütyörészve lépte át a stúdió ajtaját másnap, jókedve mindenkire átragadt… kivéve egy személyt.

- Szia… - mosolygott rá Bill, majd puszit nyomott a lány arcára.

- Mi a terv mára? – sóhajtott Nicole vigyorogva.

- Két interjúnk lesz!

- Remek…

Tom a sarokban ücsörgött, rettenetes szájízzel figyelte kettejüket. Már tényleg nem értett semmit sem, napról napra egyre jobban összezavarodott és ez bosszantotta. Magyarázatot akart, bár maga sem tudta, mire. Mindegy, újra kiderült, hogy a szerelem nem neki való, hagyja is az egészet a fenébe. Eddig sem volt sok szerencséje, nem értette, most miért is lett volna bármi is. Furcsa volt, mert egyszerre volt csalódott, ugyanakkor szurkolt az öccsének. Nicole különös lány, nem feltétlenül jó értelemben, hisz egyik nap Billért van oda, a másik nap pedig majd’ a karjaiba olvad. Talán jobb is így, kevesebb lesz a bonyodalom…

Audrey erősebb volt az elkövetkezendő hetekben, mint azt előtte gondolta volna magáról. Nem látta Tomot, szerencsére Nicole sem kérte meg újabb szívességre, bár úgyis nemet mondott volna. Úgy tűnt, kezdi kiheverni, hogy előbb veszítette el Tomot, mint hogy az övé lehetett volna. Legalábbis egy bizonyos napig így hitte.

- Szia… - köszönt rá a srác egy nap, amikor Audrey kocogni indult. Ez a srác fent van hajnali 6-kor, vagy csak képzelődik?

Ahogy látta magától pár méterre egy kutyával ácsorogni, mintha visszatért volna belé az élet. Tom jelenléte felmelegítette.

„Válaszolj már neki, hiszen köszönt!”

- Izé! Sz-szia Tom! Szia Tom! – nyögte elfúló hangon.

„Hát ez baromi ügyes volt, gratulálok…”

- Olyan barnának tűnsz, tegnap is ilyen voltál?

- Öhm, én… én csak… szóval sokat vagyok a napon! M-mármint a szabadidőmben! A benti fények megtévesztők…

- Értem…

- Nos… Szia Tom! . fordult sarkon. Szeretett volna rajzfilm figura módjára egy suhanó hang kíséretében köddé válni, ugyanakkor Tom vonzotta, akár egy mágnes.

- Esetleg… - szólt utána a srác- Veled tarthatunk? Scotty imád ilyenkor sétálni!

A lány megtorpanását beleegyezésnek véve Tom csatlakozott és beszélgetve sétáltak el a parkig, ahol a kutyust szabadon engedve helyet foglaltak egy padon.

Audrey egész idő alatt Tomot bámulta, itta magába a látványát, hogy kibírja az elkövetkezendő időkben is nélküle. De már nem volt benne olyan biztos, hogy bírni fogja. Miért, miért, miért pont vele? Átkozott szerelem!

- Nicole, mi van veled? – rántotta vissza a valóságba Tom hangja. Hát persze… Nicole… Ő most Nicole!

- Hm? – kapta fel a fejét.

- Mi van veled? Fél órája a számat szugerálod és az ajkaidat harapdálod…

- Öhm… éhes vagyok, bocsi!

„Ez aztán magyarázat Audrey!”

- Te nem szereted Billt!

- Mi? Igenis… igenis szeretem! Nagyon… - nézett le a fűre bánatosan.

„Meggyőzőbben Audrey, ne tégy tönkre mindent!”

- Nem hiszem, tudod miért?

- Miért?

- Ezért! – finoman, mégis határozottan magához húzva a lányt, Tom olyan gyengéden csókolta meg, ahogy csak tudta.

- Ne… - tolta el Audrey percekkel később- Én… én Billt…

- Ezt mondja a szád… de a tekinteted repetáért könyörög! – jelentette ki Tom- Már lemondtam rólad… Az elmúlt hetekben levegőnek néztél, mintha közömbös lennék veled… de most, úgy érzem, van értelme harcolnom érted…

- De az öcséd…

- Az öcsém folyton szerelmes, talál mást! Én viszont ritkán, de most nagyon! – húzta vissza a döbbent lányt újabb és újabb csókokért…