Le�rni nem lehetne mennyire boldog volt p�r pillanatig a l�ny. Pontosan addig, ameddig esz�be nem jutott – ha m�g nem ment el teljesen az esze -, hogy mit is csin�l. �zlelgeti az �den kertj�t. Ez tal�n b�n? Norm�lis esetben nem, de itt sz� sincs norm�lis esetr�l. Bel�lr�l marcangolta mag�t Audrey ezekkel a felt�r� gondolatokkal. Egyszer�en nem b�rt elszakadni Tomt�l. Ha m�r kavarja a sz�lakat megint, akkor kavarja meg j�l. Eddig se lehetett m�r rendet l�tni benne, most m�r a kusza maga a rend. A kusza, ami rendes �s helyes, aminek lennie kell. Legal�bbis ez j�n le az �lete ut�bbi szakasz�b�l. �s hogy igaz�n pontosan mit csin�l most? A kor�bban eml�tetten k�v�l egy sokkal csattan�sabbat. �pp most tett t�nkre egy kapcsolatot. K�ls� szemmel, azaz pontosabban a f�rfi ikrek szem�vel n�zve, halkan elt�toghatn�nk, hogy „Nicole” most „csalta” meg Billt. Viszont ez teljess�ggel abszurd. Nicole a k�zelben sincs. Mondan� a j�zan�sz, viszont a val�s�g enn�l facsarabb. Az iker l�nyok �nk�nytelen�l j�tsz�k a j�l megszokott szerepet, amihez m�r t�k�letesen tudnak idomulni.

-         El�g – halkan, f�j� sz�vvel tolta el a f�rfit mag�t�l. A szem�be se mert n�zni.

-         Mi�rt? – kicsit �rtetlenkedve �llt a dolog el�tt Tom, de nem gondolt most m�r semmi bonyolultra.

-         Mert �n Billt…

-         Ez csak mese. Egy j�l betanult sz�veg. Tal�n csak a lelkiismereted besz�l bel�led. De a tetteid, az �rz�seid �szint�k.

-         Akkor semmit sem tudsz r�lam! – kicsit �t�tt a f�l�ben az „�szinte” sz�. Pont � �szinte? Jobban kell hazudnia, mint a testv�r�nek. A testv�re legal�bb �nmag�t j�tssza. Vitathatatlan, hogy ilyen szempontb�l kinek rosszabb. B�r a kijelent�st m�r meg is b�nta. Mintha csak egy seg�lyki�lt�s hangzott volna bel�lr�l a lehet� legburkoltabban, hogy szedje ki bel�le az igazs�got, ne kelljen t�bbet hazudni. Vegy�k le ezt a terhet a v�ll�r�l, mert nem b�rja el. Lassan a f�ldb�l se l�tszik ki, olyan nyomaszt� a helyzet.

-         Dehogy is nem…!

-         Nem, �s min�l jobban er�sk�dsz, ann�l kevesebbet! Megmondtam, hogy szeretem Billt! Sokkal jobban, mint t�ged. T�r�dj bele a vesztes�gbe Tom! Nem l�tsz a k�dt�l a szemed el�tt. Milyen testv�r vagy te? Elvenni tiszta sz�vvel, ami nem a tied, �s… aki nem akar a tied lenni… - mondta, b�r ez a v�g�n m�r nehezen ment kimondani. Tiszta fejjel nem mondott volna ilyet neki, de valamivel musz�j lecsatolnia a f�rfit mag�r�l. L�tta rajta, hogy ezek a szavak mennyire rosszul esnek neki, de ha bekem�ny�t, h�t bekem�ny�t � is, csak nem mindegy ki h�zza a r�videbbet.

-         Nem hiszek neked – �lesen n�zett a l�nyra, �s pr�b�lta nem figyelembe venni az el�bb hallottakat.

-         Rosszul teszed! – l�pett el t�le a l�ny. Min�l messzebb �s messzebb. Olyan sz�vesen mondta volna neki, hogy j�l teszi, de figyelnie kellett a szerep�re. Igen… ez csak egy szerep. Egyetlen igaz dolog van benne: a szerelem. Minden, ami itt t�rt�nt most, az b�n. �s ez el�l menek�lnie kell, ahogy Tomt�l is, a b�n folytat�s�nak elker�l�se v�gett.

-         Nicole! – eredt a l�ny ut�n, de p�r m�ter ut�n megtorpant – a francba! – legsz�vesebben puszta k�zzel szaggatta volna sz�t a f�kat, nyitotta volna sz�t a f�ldet. B�rmire k�pes lett volna m�rg�ben. A kuty�t nem hagyhatta ott. �gy a kutya jelentette az eg�rutat a l�ny sz�m�ra. Ez�ttal szerencs�je volt. Le�lt egy padra �s felsorakoztatta maga el�tt a sz�kincs�ben rejl� �sszes pap�rra nem vethet� sz�t. Most �rezte igaz�n, hogy f�j. Ahogy egyre tov�bb �lt ott a padon kuty�ja mellett, �gy egyre jobban tisztult ki benne a gondolat, amit m�r kor�bban a l�ny is meger�s�tett, csak nem volt k�pes elhinni. � ebben a csat�ban vesztett. Feln�zett a szemk�zti �res padra. M�r az es� is megeredt. �szre sem vette. A leveleken k�v�l, melyek meg-meg hajoltak egy-egy k�v�rebb es�csepp s�ly�t�l, m�s mozg�s nem volt Tom k�r�l. M�g a kuty�ja is �t�rezve a f�rfi b�nat�t �lt �s t�rte az es�t, t�rte a csendet. – gyere fiam – �llt fel a padr�l �s laz�n fogva a p�r�zt indult vissza haza.

Audrey hazakocogott, majd besz�molt az esem�nyekr�l �sszet�rten. �gy legal�bb tiszta minden, �s nem titkol�zik m�g a testv�re el�tt is. El�vette a nutell�t �s azt kezdte enni, fojtva ezzel is a b�nat�t. M�snap Nicole kelt kor�bban, hogy elk�sz�lj�n �s bemehessen dolgozni. Kicsit g�rcsbe volt a gyomra. Hogyan fog telni a nap ilyen fesz�lt eml�kekkel? F�leg amik tegnap t�rt�ntek. Im�dkozott, hogy Bill ne tudjon r�la.

Magassark�j�ban bel�pett a Kaulitz ikrek illat�val tel�t�d�tt helyis�gbe �s halkan emelgetve a l�b�t botork�lt el az asztalig letenni a t�sk�j�t, majd a v�llf�ig, felakasztani �tmeneti kab�tj�t. Nagyot f�jt, amolyan nyugalom k�ppen, hogy nincsenek m�g itt a sr�cok, �s hogy a tegnapr�l sincsen semmi h�r, semmi, ami vissza�tne. Ahogy a leveg� kifogyott bel�le, �gy fagyott is meg h�rtelen. Bel�pett rajta az id�sebbik Kaulitz. T�vols�g tart�s, hideg tekintet, semleges gesztusok, kicsit bosszantott�k a l�nyt. B�r ez nem nagyon foglalkoztatta. Ink�bb csak testv�r�t sajn�lta.

-         Szia – k�sz�nt a fiatalabbik f�rfinak, miel�tt az elfelejtene k�sz�nni neki, mondjuk v�letlen�l a tegnapi eset �ta.

-         J� reggelt Nicole – hatalmas mosollyal l�pett meg�lelni egy apr�cska cs�k k�s�ret�ben a l�nyt. Nem l�tszott rajta, hogy a tegnap nyomott hagyott volna a lelk�n. Nicole nem kicsit, meg is nyugodott. Izgatott is lett kicsit, hogy minden rendben van.

Tom kiment egy sz� n�lk�l ink�bb a szob�b�l. Ami viszont furcsa volt neki, hogy a l�ny szem�ben ugyanolyan �szinte csillog�st l�tott Bill fel�, mint amilyen maga fel� tegnap. Lehets�ges lenne, hogy valaki egyszer ennyire szeresse a m�sikat, m�skor meg nehez�re esik? Vagy mindkettej�ket egyform�n szereti? Lehetetlen…

-         Mi a program m�ra? – mosolyogva k�rdezte a l�ny, m�r munk�ra k�szen.

-         Neked dolgod, csak d�lben lesz, amikor is el kell k�sz�ln�m egy h�res divattervez�vel val� tal�lkoz�somra. – mes�lte az �nekes b�szke fejjel. V�g�l is, amit eddig elrtek, arra m�r lehetett b�szke az ember.

-         Oh akkor �n addig – kicsit j�tszadozva a t�sk�ja ut�n ny�lt, mintha azt akarn� mondani, hogy elmegy addig �s elfoglalja mag�t. Term�szetesen ez esze �g�ban sem volt.

-         Te addig velem vagy k�telez� jelleggel. Ez parancs – sz�les mosolya hatalmas er�vel cseppfoly�s�totta a l�ny sejtjeit.

-         �s ha nem �gy lesz? – m�r a l�ny is mosolygott.

-         Akkor k�nytelen vagyok t�ged megb�ntetni. – minden sz�t a l�ny a saj�t b�r�n �rzett. M�rni nem lehetett volna m�r a t�vols�got k�zt�k.

-         Mi az a b�ntet�s? – csoda, hogy m�g besz�lni tudott.

-         Ez – becserk�szte a l�ny ajkait �s gy�ztesen, �rzelmekkel tele falta �ket. Partnere azonnal viszonozta a finoms�got.

-         Akkor b�ntess! – kis szemtelen vigyor d�sz�tette a l�ny eddig is sug�rz� arc�t.

Szavakat m�r nem form�ltak ajkaik, csakis egym�sra koncentr�ltak. �gy �sszetapadtak, hogy sz�t se lehetett volna, �ket szedni. Mint a leger�sebb m�gnes. Mindkett�nek a m�sik jelentette az �letet, a mindent. Hogy mi is t�rt�nt a szob�ban r�pke d�lig? A falak biztos elmes�ln�k, ha tudn�k.