-          Elment az eszünk! – igazgatta a haját Nicole a tükör előtt egy levakarhatatlan mosollyal az arcán.

-          Igen. – lépett mögé Bill és belecsókolt a lány nyakába, miközben magához ölelte. Halk kopogás rebbentette szét őket és az ajtóban kisvártatva megjelent Tom.

-          Beszélhetnénk? - nézett Billre – Négyszemközt! – majd Nicole-ra.

-          Oké.

-          Kiszaladok egy kis újságért… - bólintott a lány, és már ott sem volt.

-          Mi a helyzet bátyus?

-          Bill… a slicced…

-          Basszus!

Tom szája szélén apró mosoly bujkált, egy rakás régi emlék jutott eszébe hasonló szituációkról, csak ott általában Bill figyelmeztette őt. Majd ezt végiggondolva elszomorodott, hiszen most egy számára is igen kedves nővel, Nicole-lal volt. Vett egy mély levegőt, hogy lenyugodjon.

-          Miről van szó? – ült le a kanapéra Bill.

-          Nicole-ról…

-          Ó…

-          Nézd én… elismerem, hogy nekem is sokat jelent. Volt már, hogy ugyanaz a lány tetszett meg mindkettőnknek, de mindig elsimítottuk az ügyet!

-          Nekem nem simán csak tetszik, Tom. Szeretem őt.

Tom legszívesebben ráordított volna, hogy „NEKEM IS!!!”, de nem tette.

-          Nicole már választott! – mondta inkább – Szóval én nem akarok belerondítani semmibe! Csak ennyit akartam! – állt fel –Minden jót nektek öcsi!

-          Tom…

-          Ne, hagyd csak, jól vagyok! Tényleg! – erőltetett magára egy műmosolyt, de Bill nem vette észre, hogy hamis. Elvakította a szerelem. Tom az ajtóban futott össze a nővel.

-          Szia!

-          Szia… - súgta a lány, fogalma sem volt, mire számítson.

-          Barátok?

-          Barátok! – sóhajtott fel megkönnyebbülten Nicole, és kezet ráztak.

-          Innom kell valamit! Nyöszörgött Tom, amikor kiért a stúdióból, hogy elszívjon egy szál nyugtató cigarettát. Vagy inkább kettőt.

-          Szia édes! – bújt Nicole nyakához Bill nap végén.

-          Szia édes! – vigyorgott a nő.

-          Mi lenne, ha ma nálam vacsoráznál? Az új lakásomon?

-          Kíváncsi vagyok! Na jól van, nem bánom.

-          Akkor mehetünk?

-          Mehetünk!

A lakás kívülről egy egyszerű fehér épület volt, de Nicole sejtette, hogy belül már egészen más lesz. És nem is csalódott. Belépve egy hatalmas nappaliban találta magát, melyben a törtfehér, a grafitszürke és helyenként a piros uralkodott. Tágas terek uralkodtak az egész lakásban, Nicole-nak tátva maradt a szája.

-          Tetszik? – kérdezte Bill izgatottan.

-          Nagyon! Mindig is ilyen modern lakást akartam én is, de a test… Szóval… nagyon tetszik!

-          Akkor akár ide is költözhetsz!

-          Na persze. – nevetett Nicole – Nem akarod a kezemet is megkérni? Hiszen már hónapok óta ismerjük egymást!

-          Az túl gyors lenne! – mosolyodott el Bill.

-          Akkor egyenlőre maradjunk a vacsinál! Főleg, mert már farkas éhes vagyok!

Tom egykedvűen lépett be új lakásának ajtaján. Lerúgta lábairól a cipőket, majd leheveredett a kanapéra. Minden csak viszonyítás kérdése. Ha elhiteti az agyával, hogy nem érez Nicole iránt semmit, talán a szíve is beveszi. Csak úgy kell néznie rá, mint egy idegenre. Mintha nem imádná a hihetetlenül zöld szemét és a jobb szeme alatt lévő apró anyajegyet, ami hol ott van, hol nincs. Biztosan az alapozó miatt. Hátul a tarkóján is volt egy ugyanolyan pötty, imádta csókolgatni. Erre sem szabad gondolnia természetesen.

-          Ebbe beleőrülök… - fúrta arcát az egyik díszpárnába – Nem szeretem Nicole-t, nem szeretem Nicole-t, nem, nem, nem, és nem!!!

Az elkövetkezendő pár napban maga alatt volt, kedvetlen volt, passzív és zárkózott. Akárhányszor meglátta Billt és Nicole-t csókolózni, legszívesebben szíven szúrta volna magát. Ám egy hét elteltével máshogy kezdett nézni a lányra. Nem voltak hangulatingadozásai, úgy tűnt, tényleg Billért van oda és ez megváltoztatott Tomban valamit. Már nem azt a lányt látta benne, aki olyan zavartan viselkedett a közelében és majd’ elolvadt a karjaiban. Egyetlen kósza pillantást sem fedezett fel az irányában, pedig azelőtt volt, hogy azon kapta, hogy őt fixírozza. De már semmi. Nicole-ból kettő van. Csak ez a lehetséges magyarázat. Vagy skizofrén. Nevetségesen hangzott mindkettő. Egyszerűen annyi az egész, hogy Bill jobban kell neki. Nem meglepő. Mindenesetre pár hét alatt eljutott odáig, hogy kezdett közömbösen nézni a lányra. Ha neki közömbös, miért ne lehetne Tomnak is az?

Audrey, miután napokig sajnálta magát, elhatározta, hogy ideje dolgozni, legalább hogy elterelje a gondolatait Tomról, különben becsavarodik.

Egy lakberendező cégnél volt tanácsadó, ha jöttek a vásárlók, ő látta el őket tanácsokkal, ötletekkel, annak idején itt is ismerte meg Adamet. Ennyi haszna legalább volt annak, hogy nem kellett bemennie Nicole helyett. Nem találkozott Adammel sem, bár az is lehet, hogy már rég nem jár arra, hiszen mindkét srácnak megvan a saját lakása már.

-          Nincs itthon semmi nasi! – állapította meg a hűtő előtt ácsorogva egyik este Nicole.

-          Hehehe… - vigyorgott rá Audrey.

-          Szóval befaltad mindet… - szűrte le.

-          Én csak magam alatt voltam, ilyenkor mi nők, nassolunk! De leszaladok a kisboltba pár sarokkal arrébb!

-          Elkísérjelek?

-          Nem kell, addig te keress valami filmet, amiben sok a jó pasi és még kevesebb a ruha.

-          Pornót nem fogunk nézni, sajnálom!

-          Blee! – nyújtotta ki a nyelvét Audrey, majd felkapta táskáját és útnak indult.

A kisboltba érve felkapott egy kosarat és tele pakolta minden földi jóval, ami biztosan kitart majd egy ideig kettejüknek, majd a kasszánál leragadt az újságoknál. Pontosabban az egyik újságnál, aminek címlapján Tom mosolygott rá rejtélyes, ugyanakkor csábos mosollyal. A lap felé nyúlt, habozott egy pillanatig. Önkínzás lenne levenni és elolvasni, mit írnak róla. De nem tudta megállni. Bőszen fellapozta az újságot és olvasni kezdett. Csak olvasott és olvasott, mígnem…

-          Khm… - jött egy hang a háta mögül.

-          Egy pillanat! – mélyedt bele a cikkbe Audrey még jobban.

-          Khm… - Audrey türelme elfogyott, lecsapta az újságot, és a pofátlan alak felé fordult.

-          Nézze, álljon elém, ha ennyire… - amint találkozott a tekintete Toméval, szinte megkukult…