-         Szervusz Nicole – mosolygott rá a sármos végzet, de Audrey kicsit sokkolva állt előtte. Nem bírt szóhoz jutni. Közel is állt és nem is. Újra láthatta papírként is és hús-vérként is.  – baj van? – fürkészte a csodálkozó tekintetet.

-         Mi? Jah nem semmi, ne haragudj, csak nem számítottam rád.

-         Mostanában meglepetés a nevem – kacagott jóízűen – de ugye nem ijesztettelek meg.

-         Nem dehogyis – bár ezt a meglepetést a saját lakásán sokkal nagyobb örömmel fogadta volna más körülmények között.

-         Akkor jó, bár nem úgy vettem észre.

-         Nem vagy rémisztő – mondta, mellé pedig még oda tette, viszont annál észbontóbb. – miért?

-         Billel annyira egymásba vagytok bújva mostanság, hogy észre se vesztek engem. Így mindig a meglepetés erejével hat rátok a jelenlétem – nevet a helyzeten visszagondolva.

-         Ne haragudj. – szégyellte magát testvére helyett is.

-         Kárpótolhatsz. Úgy látom, ráérsz. Nem lenne kedved megnézni az új házam? Adam egész jót talált nekem. Szerintem neked is tetszeni fog. – villantotta meg a tökéletes fogsorát, amit ki is elemzett Audrey abban a pillanatban. Teljesen el volt varázsolva a lány.

-         Jó rendben van – erőltetett magára egy mosolyt, még mielőtt takarítónőt kéne hívni a lábai alá. Minden tetszik, ami veled kapcsolatos.

-         Akkor gyere – örült, hogy legalább ennyi időre is de vele lehet a lány, de semmi többet nem gondolt bele a dologba. Őszintén már felejteni próbálta az egészet.

Elsétáltak a kellemes időben a házig, addig pedig egy szó se esett köztük. Némán mentek. A ház, amihez értek kívülről is kellemes családias hangulatot tükrözött, amint pedig beértek, ez a hangulat kicsit másabb lett. Mindennek finom Tom illata volt. Audrey azt hitte, elszédül a dózistól, amit ebből a kábítószerből kap. Tom vezette egyre beljebb a lányt a házban, aki előtt egyre jobban tárult föl így minden. Mr. Tökély levette a pulóverét és a kanapéra tette ideiglenesen. Audrey pedig kapott az alkalmon és jó mélyen beleszippantott a pulcsiba.

-         Mit csinálsz? – fordult hátra a lány szerencsétlenségére.

-         Leesett – egy gyors kis füllentéssel elintézte az egészet, és gyorsan visszatette oda, ahova Adonisz is tette. Ezután végig fülig vörösödve követte Őt.

Kicsit szorongató volt az a csönd, amit Tom a háta mögül tapasztalt. A folyosón lévő tükörbe lopva belepillantott, és észrevette, amint a lány őt fixírozza.

-         De a ház maga hasonló, mint a Billé szerintem észrevetted. – fordult hátra a lányhoz.

-         Öhm, igen kísérteties a hasonlóság.

-         Nem nem, annyira nem – nevetett fel. – de látszik pár helyen. Ez nem olyan modern, sőt… – csendesedett le mosollyá. – Hogy tetszik?

-         Nagyon szuperül néz ki – nézett végig a bútorokon. – jól át van gondolva az egész mégis olyan otthonos, családias. Nincsenek merev formák. Teljesen barátságos. Olyan ez a ház, mintha a nagymamám házát rendbe szedték volna. Gyönyörű ház. Szívesen laknék egy ilyenben. A konyha a kedvencem – csillog a szeme a fabútorok láttán - És miben is hasonlít ez a Billéhez?

-         Láttad már az övét. Nem látod a hasonlóságot?

-         Nem vettem észre. Nem szembetűnő.

-         Hát az elrendezés hasonlít, pedig nem beszéltünk össze – nevet.

-         Ikrek – mosolyodott el rajta. Kedvesnek találta a szituációt, ahogy belegondolt a telepátiába. Nagyon jól tudta milyen ez, hiszen neki is van ikertestvére.

-         Igen – mosoly – amúgy ráérsz most?

-         Igen! Nem… mennem kell haza. A tes… szóval a barátnőmmel terveztünk csajos estét. Így sem tudja, hol lehetek már – nézett az órájára.

-         Hazavigyelek?

-         Nem! – csattant fel egyből, mintha titkolnivalója lenne. És még szép, hogy volt is. Tom furcsa pillantásaira, csak szedte össze magát, nem mintha bármijét is letette volna. – azaz túl jó idő van. Szia. – kereste a kijáratot és szelt is ki rajta gyorsan, mielőtt még belefulladt volna a gyerekes indokba.

Nicolelal már nem olyan kedvvel nézte a filmet, mint ahogy távozása előtt beszéltek róla. Csak meredt a képernyőre, nézett, de nem látott semmit. A mai jelenete Tomnál szánalmas volt szó szerint. Meddig kell még a srácokat így átverni? Meddig kell még maguknak fájdalmat okozni? Ácsi… nem maguknak. Most már csak neki. Nicole boldog Billel. Itt már egyedül csak Audrey szenved a kíntól, hogy nem lehet Tommal. Volt párszor, hogy rá akarta venni Nicolet, hagy menjen be helyette, olyan mértékben hiányzott neki a férfi. De félő volt, hogy túlságosan az uralma alá veszi a hiányérzet és a végén még megcsalatná Nicolellal Billt. Nem lenne fényes kimenetele a dolognak. Éppen ezért még az éjszaka folyamán merész döntésre jutott. Elmondja az igazságot.

Nicole másnap elment Billel sétálni. Az ikrek mindent megbeszéltek, így Audrey tudta természetesen, hogy merre fele lesz az a séta. Egyetlen egy dolgot nem beszéltek meg. Az pedig Audrey kis akciója, amire most készült. Kiült a járda melletti kis padra. A távolban látta közeledni Billt és testvérét. Tördelte a kezét, izzadt a tenyere, alig kapott levegőt. Szinte a vesztét érezte. De eltántoríthatatlan volt. Véghez viszi, amit akart. Vége lesz a titkolózásoknak és végre nyugodtabban fognak élni. Nővérét sajnálta csak, hiszen neki volt mit veszítenie. Türelmesen, vagy éppen türelmetlenül (?) várt a padon. Egyre jobban izzadt lefele a helyzettől, ahogy közeledett a páros.

-         Gyerünk, már legyünk túl rajta. – suttogta maga elé kicsit idegesen.

-         Min akarsz túl lenni? – ült le mellé egy ismerős személy.

-         Adam? Mit keresel itt? Menj innen! Most tényleg nem érek rád.

-         Mire készülsz?

-         Elintézem, hogy többet ne tudj megzsarolni. – ebben a pillanatban kellős közelségbe ért a gerlepár. Audrey készült felpattanni, de nem sikerült neki. Valami, azaz valaki az útját állta nem is akárhogyan. Adam megcsókolta. A lány olyan döbbenten ült, hogy felképelni se tudta hírtelen a srácot. Viszont nem is viszonozta. Mire elengedte őt Adam, addigra testvére a láthatáron sem volt. – ezt minek csináltad? – mérgesen nézett rá. A szemei szikrákat szórtak.

-         Szívességet tettem. Mellesleg erre meg már régen vártam – kacsintott - Nem akarok nektek rosszat, főleg nem neked. Attól, ami történt, attól nem vagyok rossz ember, akárhogy is úgy tűnik. Kérlek, kétszer gondold meg, mielőtt ilyet teszel és beszéld meg Nicolelal. Úgy fair. Viszont én most megyek, dolgom van. Remélem, valamikor a jövőben látjuk még egymást. Minden jót nektek. – ment el és lassan eltűnt a horizonton.

-         Szia – lehelte meglepetten a lány. Szinte odaragadt a padra. Rá sem ismert Adamra. Tényleg jót akart neki ezzel? Vagy ahogy mondta is, ebben is csak a hasznot látta és most már még egy dologgal tudja zsarolni? Megfejthetetlen volt számára a dolog. Abban viszont igaza volt, hogy a leleplezésről, nem egyedül kell döntenie.