Audrey nem mondta el Nicole-nak, mire készült és mit tett meg majdnem, nem merte. Tudta, hogy dühös lesz rá húga, de attól jobban tartott, hogy csalódik. Márpedig miért ne csalódna, hiszen nélküle akart egy igen fontos döntést meghozni. Persze voltak pillanatok, amikor már alig bírta és legszívesebben bevallotta volna neki, de mindannyiszor meghátrált, sosem volt „alkalmas”, ezzel hitegette magát, és különben is, amiről nem tud, az nem fáj neki, végül nem is lett baj, miért mondja el? Csak a gyötrő lelkiismerettel nem számolt, de egy ideje már ahhoz is hozzászokott, akkor már nem mindegy? Egyébként is pár nap múlva itt lesz a szülinapjuk, nem ronthatja el, amit már megterveztek.
Egy igazi csajos estét képzeltek el, eddig minden évben elutaztak valahová, csak ők ketten, de idén megegyeztek, hogy kis bulit tartanak, elég fárasztó a titkolózás anélkül is.
- Ma este átjössz? – kérdezte Bill a szerelmét két csók között.
- Nem lehet, születésnapom van!
- Tényleg? Nem is mondtad, ezt meg kell ünnepelnünk!
- Esetleg holnap, de a ma este tényleg nem jó, együtt akarom tölteni a… a barátnőmmel, akinek szintén ma van, már megbeszéltük, minden évben átjön.
- Oh… és nem lehetnénk négyesben? Tommal átmegyünk és esetleg össze is hozhatnánk vele, mit szólsz? – húzogatta a szemöldökét.
- Ma tényleg ne, ez mindig a kettőnk napja volt, ne haragudj… De holnap elmehetünk valahová!
- Értem. Rendben, nem erőszak! – csókolta meg a lányt, majd visszament a stúdióba.
- Mi a baj öcsi? – kérdezte Tom, amikor meglátta testvére csalódott arcát.
- Semmi, csak… csak Nicole. Ma van a szülinapja, de nem akarja velem tölteni, hanem egy barátnőjével. Mondtam, hogy lehetnénk négyen, de nagyon tiltakozott. Nem tudom, hogy mit gondoljak…
- Gondolod, hogy nem volt őszinte?
- Biztosan az volt, bízom benne, csak… csak nem tudom, jó lett volna együtt ünnepelni.
- Gondolod, hogy… Adam? – tette fel a kérdést Tom, amiről Bill még csak hallani sem akart. Adam eltűnt az életükből, amikor megtalálta a lakásokat, de ugyanakkor Nicole életéből is kilépett? Az a bizonyos bogár a fülében duruzsolt, akár akart rá hallgatni, akár nem.
- Nem… - mondta bizonytalanul, de képtelen volt elfelejteni, amikor megismerkedésük elején rajtakapta őt a nővel.
- Mi legyen?
Nicole örült, hogy Bill nem haragudott rá, amikor közölte, hogy ma este kettesben ünnepelne egy „barátnőjével”, nem akarta, hogy bármi is elrontsa a hangulatukat. Alig várta, hogy vége legyen a napnak, legszívesebben szabadnapot kért volna, de már így is bűntudata volt, amiért nem Billel tölti az estét, legalább a napot vele tölti.
Hazaérkezve Audrey már izgatottan várta, valahogy jobb kedve volt, mint az elmúlt pár hétben és Nicole őszintén örült ennek, rossz volt látni, mennyire szomorkodik Tom miatt, de talán eztán már jobb lesz. Egy tökéletes estét fog eltölteni azzal az emberrel, aki mindennél fontosabb a számára. Kivettek pár csajos filmet, elkészültek a nasikkal és egyéb szépítkezős szerekkel, körömlakkokkal, egy amolyan „befonjuk egymás haját és pletykálunk egész este a pizsipartin” jellegű éjszakára, amit a tinik szoktak tartani. Ennél több nem is kell, ez majd mindkettejüket feltölti.
- Bor megvan? – kérdezte Nicole.
- Megvan uram! – szalutált Audrey.
- Chips, fagyi, keksz megvan?
- Megvan uram!
- Arcpakolás és egyéb piperék előkészítve?
- Megvan uram!
- Film, zsepi, takaró…
- Kezdjük már Nicole! – nevetett fel Audrey, azonban épp hogy leültek a kanapéra, valaki csengetett.
- Pizzát rendeltél? – pattant fel Nicole – Ha ezt a sok szemetet megesszük, így is 100 kilósak leszünk! – indult az ajtóhoz.
- Én nem rendeltem semmit!
Nicole még éppen, hogy elkapta nővére mondatát, de már nem is volt rá szükség, ugyanis ajtót nyitott. És nem mások álltak előtte, mint a Kaulitz ikrek.
- Bill, Tom! Milyen kedves meglepetés! – meresztett hatalmas szemeket és azon töprengett, van-e a házban csavarhúzó, amivel visszaszerelhetné leesett állát.
- Erre jártunk Tommal, gondoltuk, beköszönünk, de csak fél percre, nem akarunk zavarni!
- Öh… hát… sziasztok! – csukta volna be az ajtót Nicole, mielőtt esetleg kiszúrják Audrey-t, de nem hagyták.
- Be sem mutatod a barátnődet? – ráncolta a homlokát Bill.
- Öh… n-nem tudom, hogy ő akarja-e... Öhm… A barátom van itt és a testvére! – kiabált be végül – Bemutathatlak nekik?
- Egy… egy pillanat! – szólt vissza Audrey szívinfarktussal küszködve és fel-alá rohangált a nappaliban, hogy mi tévő legyen. Egy maszk! Nem, azzal teljesen hülyének néznék, levetetnék vele és akkor annyi. El akarta mondani az igazságot, de nem így. Nem azért, mert muszáj, hanem mert mindketten akarják. Majdnem felsikoltott örömében, amikor meglátta az előkészített avokádós arcpakolást. Villámgyorsan felkente az arcára jó vastagon, nem sajnálta, haját összekötötte és magára tekert egy pokrócot. Talán ezek majd megvédik őt a lebukástól.
Nicole kis híján elnevette magát, amikor meglátta testvérét agyonmaszkírozva, pedig a helyzet korántsem volt nevetséges. Mindenesetre mostanra talán megteszi. Zseniális húzás, ha elmentek a srácok, agyoncsókolja nővérét, az biztos.
- Hagy mutassam be neked a fiúkat! – tartotta vissza a kuncogást.
- Bill vagyok! – rázott kezet vele a fiatalabbik Kaulitz.
- Én pedig Tom! – mondta a másik, mire Audrey rá nézett és megszűnt a külvilág. Sok olyan történetet hallott már, amikor vad idegenek meglátják egymást és mintha felismernék a másikat, mindig is közhelyesnek tartotta ezeket, mégis, akárhányszor Tommal találkozott, ugyanezt érezte. Vajon ő is így van ezzel, vagy csupán az avokádós maszkot nézi ennyire?
- A nevem Audrey… - mondta halkan a lány, s már mikor kimondta jött csak rá, hogy ez volt eddig az első őszinte mondata Tomhoz. A személyén kívül nem hazudott neki másban eddig sem, csak ritkán, de amiatt az egyetlen nagy hazugság miatt a többi is azzá vált. De most… csak álltak egymással szemben, s ő végre őszintén mondhatott neki valamit. Bármit. Még ha csak be is mutatkozhatott. De végre ez volt ő. Nem kellett megtagadnia magát.
- Audrey. – mosolygott rá Tom halványan elmosolyodva – Ne értsd félre, csak… nem is tudom… - hagyta félbe zavartan mondatát.
- Csak?
- Mintha ismernélek… - fúrta tekintetét mélyen a lány szemébe, mintha úgy akarna a maszk alá látni. Furcsa érzés tört rá, a szíve hevesebben kezdett dobogni, Nicole-t már nem is látta, csak Audrey-t. Ki ez a lány és miért van rá ilyen hatással, amikor nem is látja az arcát, sem semmi mást, csak a szemét. Micsoda tekintet… az az édes anyajegy a szeme alatt.
- Pedig nem! – szólt közbe Nicole és csak akkor döbbentek rá, hogy még mindig fogják egymás kezét, amit aztán zavartan kaptak el – Nos, beköszöntetek, mi megyünk is vissza a csajos esténkhez! Holnap találkozunk édesem – csókolta meg Bill gyorsan, - Sziasztok! – majd becsapta az ajtót az orruk előtt és háttal nekidőlt.
Audrey csak nézett húgára, néma csendben, majd mindkettejükből hajszálpontosan egyszerre tört ki a könnyfakasztó és has fájdítós nevetés…