Egyenest lement a konyh�ra. Abban nem k�telkedett, hogy a n� meg fog lep�dni, viszont a reakci�ban m�r k�telkedett. Nem akart k�t nagy pofont a sz�p arc�ra, amit most kellemesen f�rfias borosta d�sz�tett.

A specialit�s�val remekelt a pult m�g�tt, miut�n siker�lt a szak�csok k�z�tt kiv�vnia egy kis teret mag�nak. A hotel t�rt�net�ben m�g sosem volt olyan, hogy egy vil�gszt�r lel�togat f�z�csk�zni a konyh�ba. Tomr�l pedig egyenesen elk�pzelhetetlennek t�nt ez az eg�sz.

Dia nem sokat mozgol�dott a szob�j�b�l ki. P�rszor �tn�zett Billhez, hogy mi�js�g a l�ny�val �s persze picit besz�lgetni. Egy ilyen kiruccan�s ut�n alig p�r percet t�lt�tt ism�t mag�nyosan a szob�j�ban, mikor kopogtak.

-         Tess�k? – nyitotta ki az ajt�t a n�, de akkor lep�d�tt meg igaz�n. Nem azt l�tta, amit v�rt. B�r nem tudta pontosan, hogy t�nyleg v�rta e, de nem �rti, hogy akkor most mi�rt is ilyen csal�dott.

-         Aj�nd�k vacsora a hotel j�volt�b�l. – mosolyogva mutatta be az �telt a kiskocsin a pinc�r.

-         Nem rendeltem semmit.

-         Ez�rt h�vj�k aj�nd�knak – mosolyog �s betolta. – j� �t�gyat hozz� – m�r ki is ment.

Diana csak n�zett a men�re meglepetten. Mivel �rdemelte ezt ki? Felemelte a f��telr�l a fedelet. A finom illat azonnal megcir�gatta az orr�t �s korg�sra k�nyszer�tette a gyomr�t. Azonban nem csak az illat csapta meg az orr�t, hanem j�mag�t a felismer�s is, hogy mi�rt pont az az �tel, mi�rt pont �gy van t�lalva, mi�rt pont �gy n�z ki? Felismerte. Tom Kaulitz m�ve.

-         H�t persze aj�nd�k… - mondta mag�ban �s szemezett az �tellel.

K�rben�zett, mintha att�l f�lne, hogy valaki megl�tja, holott egyes egyed�l volt a szob�ban. Fogta a vill�t �s belekotort a t�szt�k k�z�. A gyomra ism�t jelzett, hogy el�g a szemez�sb�l, ideje a tettek mezej�re l�pni. Nagy szerencs�je a szak�csnak – ez esetben Tomnak -, hogy j�kor k�ldte fel az �telt, m�sk�l�nben az erk�lyen kereszt�l a j�rd�n landolt volna. Belek�stolt v�gre. Jobb, mint amire sz�m�tott.

-         Tom az �g �ldjon! P�ly�t t�vesztett�l! – evett j��z�en – ritka j� falat. Hm ak�rcsak a k�sz�t�je. Atya �g miket besz�lek… v�g�l is, be kell valljam magamnak a nyilv�nval�t nem? Mi a… - n�zi a t�ny�rt. Mikor ki�resedett tiszt�v� v�lt az �r�s rajta. „T+D”. – Tom gyerekes vagy! – jegyezte meg mag�nak a n�, de az�rt mulattatta a felirat, s�t tetszett is neki. – �s persze bolond is – a hangj�ban elrejtett egy kis mosolyt, megbocs�t�st – fene esne bel�d, hogy ilyen vonz� vagy – folytatta a hangos gondolkod�st – �s m�gsem b�rod v�llalni, ha valaki fontos sz�modra – ezt kicsit m�r csal�dottabban mondta.

Fel�llt �s kiment kicsit az erk�lyre leveg�zni. Oldalra pillantott. Mellette l�v� erk�ly az � erk�lye, ahova, ha fiatalabb �s bolondabb lenne, �tm�szna.

-         Nem tudok haragudni r� – cs�v�lta a fej�t. Az erk�ly n�ma hallgat�s�g volt. T�k�letes. Nem sz�l vissza, nem k�rdez, csak sz�vja mag�ba az inform�ci�t.

-         Ebben rem�nykedtem – a hang m�g�le vill�mcsap�sk�nt has�tott minden porcik�j�ba. Hogy ker�l ide?! �tm�szott volna csak nem l�tta? Meg�ll�totta az id�t �s �tlop�dzott? Annyira hihetetlennek t�nt a helyzet.

-         Hogy ker�lsz ide? – ism�telte meg hangosan egyik gondolat�t.

-         H�t ha �n azt elmes�lem – sz�les mosollyal jutalmazta.

-         Egyre jobban kezdek hinni a mes�kben melletted.

-         Ezt d�jazom – nevet – tudtad, milyen k�nyelmes is a kis asztal alatt utazni?

-         Megb�jt�l a leped� takar�s�ban? Te…Te!

-         Lelem�nyes? H�t miut�n nem engedt�l be…

-         Visszam�szhatsz a kis k�nyelmes kuck�dba �s kik�s�rlek, illetve kitollak az ajt�n. Meg se kell er�ltesd magad! V�rj csak! Te mindent hallott�l?!

-         Csak f�z�tudom�nyom dics�r�s�t, j� falat vagyok �s vonz�, �s a legfontosabb, hogy nem tudsz haragudni r�m – sz�les vigyor.

-         Teh�t mindent! – kez�nek nyoma v�r�sen izzott Tom arc�n – most m�r azt�n v�gk�pp r�szolg�lt�l a haragomra!

-         �h ezt finomabban is adhattad volna – simogatta az arc�t.

-         Te is kem�ny j�t�kos vagy.

-         Az vagyok �s tudod mi az el�nye az ilyen j�t�kosoknak? – harcias szemek.

-         K�v�ncsian hallgatom, hogy mi lehet az a farkad m�ret�n k�v�l!

-         Sosem vesz�t�nk.

-         Pedig ez esetben...

-         M�ris nyertem – vigyorog.

Dia ekkor vette csak �szre, hogy a f�rfi szinte m�r hozz� pr�sel�dve besz�lt. Izmos karjaival elv�gva az utat a n� el�l. Semerre se tudott menek�lni… ism�t. Illetve a korl�ton le lehetett ugrani, ha Tom nem pr�seln� ennyire, de ugyan m�r, ki akarna egy ilyen f�rfi el�l ilyen m�don elmenek�lni? Ami m�g szebb� tette a pillanatot, az az, hogy a h�tt�rben a nap helyet cser�lt a holddal �s csakis �ket vil�g�totta. Most minden r�juk f�kusz�l. Az id� most csak az �v�k. Most minden olyan megfelel� volt, olyan t�k�letes, mintha szurkoln�nak nekik. A korl�tt�l kezdve a hotel falain �t, a kulcsra z�rt ajt�ig �s tov�bb a holdig, a leveg� izz�sa is, m�g ha viccesen hangzik is.

Mi�rt vonzza ennyire �t? Mi�rt nem tud ellen�llni? Mi�rt kell mindig meg�getnie mag�t? Mi�rt nem tanul a kor�bbi hib�kb�l? T�l sok a mi�rt. Tal�n nem is kell ezen agyalni, tal�n nem kell tanulni ebb�l csak hallgatni arra a hangosan ver� gyors �temet dikt�l� valamire ott a mellkasban. „�s persze a szemez�s ut�n a tettek mezej�re l�pni…”

A sok agyal�s k�zben az ellenkez�s egy apr� jele sem mer�lt fel egyik�j�kben sem, csakis az �szt�n, a v�gy �s a sz�v hangja, parancsa. Az el�z� est�hez hasonl�an olvadtak �ssze felhev�lve a h�v�s �jszak�ban.

Szavak n�lk�l csak mozdulatokkal kommunik�ltak, �s feledtett�k egym�ssal az �sszes �t�lt rosszat. A Hold egyre er�sebben vil�g�tott a d�szk�nt hat� milli�nyi csillaggal egy�tt, az �g egyre s�t�tebbe burkol�dzott. Az utca �s a v�ros elhalkult, nem b�gtek a motorok, nem zajongott a gy�r. Az idilli cs�ndet csak egy szoba hangja zavarta meg halk szuszog�sokkal el-elcsattan� m�zes cs�kokkal.

-         Valld be a nyilv�nval�t – simogatta maga mellett a n�t.

-         Szeretlek – lehelte. Megint elment az esze. Nem tudta j� kezekbe adta e, ism�t b�nbe esett-e? Nem akart gondolkozni, ahogy az el�z� �jszak�n sem.