A csajos est nagyon jól sikerült a pár perces váratlan látogatás ellenére is, hiszen abból is jó sült ki. A kanapén aludtak el mind a ketten egy vígjáték közben. Reggel egyszerre keltek és mentek reggelizni. Audrey arcáról a hatalmas boldog mosolyt le sem lehetett vakarni. Dudolászott reggeli készítés közben.

-         Na csajos, hát mi ez a nagy boldogság? – nevet ragyogó testvérét nézve Nicole.

-         Csak a tegnapi este jól sikerült – csillogó szemekkel nézett rá.

-         Tom feldobta a partit, süt rólad – mosolygott rá. Kicsit keserű is volt ez a mosoly, viszont a pozitív oldalát nézve, legalább látta jókedvűen a testvérét. Ez mindent megért számára. – fél óra és megyek. Megleszel?

-         Soha jobban. – táncolt a konyhában. Fél óra múlva Nicole tényleg elhagyta a házat, de Audrey akkor még mindig pörgött. Tegnap este szinte semmi sem történt. És az a „semmi” Audrey-nak milyen sokat jelent. Ekkor egyszerre értette meg Nicole testvérét és sajnálta is. Azon kattogott az agya, hogy mivel is segíthetne neki.

Sietett a munkahelyére. Fel volt töltődve és az is sok energiát adott neki, hogy végre nem lelombozva látta a testvérét. Nagy mosolyogva levegőt vett az ajtó előtt és nagy lendülettel lépett be az épületbe. Nagy csend és üresség fogadta. Pislogott. Talán túl korán jött? Bement a saját kis helyére és lepakolt. Akkor vette észre az asztalán a sok csomó virágot. Máris jobb kedve lett. Jobb, mint volt. Hangokat hallott egyre hangosabban, közeledve hozzá. Felismerte Bill hangját, Tom jellegzetes lépegetését vegyítve Georg és Gustav járásával. A jól ismert szöveget meghagyták annak, akinek van hagja. „Boldog Szülinapot!”. Benyitottak a szobába egy nagy tortával. Így már mégannyira indokolt volt a mosoly a lány arcán.

-         köszönöm srácok – teljesen meg volt hatva.

-         Ez alap kicsim – köszöntötte egy csókkal kedvesét a frontember.

-         Ezt nekem mind? – nézte falánk szemekkel a csokitortát.

-         Hát amennyiben jut neked is – kacsint jelezve, hogy a négy bika hatalmas étvággyal van ellátva.

-         Én vagyok a nő, szóval elsőbbségem van, emellett az ünnepelt is vagyok, az első szelet az enyém aranyaim – vigyorgott mindenkire és tartotta a behozott tányérok egyikét.

-         Nem te akarod felvágni? – nevet rajta a fiatalabbik Kaulitz.

-         Ha én vágom fel, akkor ez a torta egy személyes lesz – továbbra is vigyorogva nyalt végig a száján.

-         Haver azt nem mondtad, hogy máris hárman vagytok – csipkelődik.

-         Haha… - intett be neki az énekes.

A tortát felvágták és mindenki jól lakott vele. A jó kis édesszájú társaság. A munka kicsit háttérbe szorult, de kell egy kis lazítás is nem? Tom odalépett Nicolehoz két falat között.

-         nem kapsz – húzta el a tányérját a lány.

-         Nem ezért jöttem – nevetett Tom a reakción.

-         Oh, hát akkor?

-         Egy szívességért.

-         Nem megyek kunyerálni sem. – nevet.

-         Én kérném tőled a barátnőd számát, ha lehet – kicsit kínos mégis bátornak tettetős arccal nézett a lányra, aki erre kicsit koppant.

-         A számát? – azt hitte rosszul hall.

-         Igen. Mobilszámát. – helyeselte

-         Hát… - nem mondhatta, hogy nem, hiszen a tegnap történtek után, szinte nyílván való volt hogy vonzzák egymást. A látszatot fent kell tartani. Egy hívásból, egy telefonszámból még nem lehet baj. Megadta neki.

-         Kösz – égig érő mosollyal és izgatottsággal ment át egy másik szobába hogy telefonálni tudjon.

-         Mitől lett ilyen izgatott Tom? – puszilt kedvese nyakába Bill.

-         Megadtam neki Audrey számát.

-         Nagyon bejött neki tegnap. Egész este rá gondolt.

-         Nem is ismeri.

-         De teljesen így érzi. – mosolyog Bill. – jó így látni őt. – Nicole pontosan tudta hogyan érti ezt Bill, hiszen ő is milyen boldogan látta már ma reggel testévét. – amúgy egy másik meglepetésem a sok ajándék mellett, hogy hamarabb elmehetsz.

-         Oh, és te is jössz velem? – kuncog

-         Nem. De a benne vagyok a tervben én is – nevet – hazamész, és van időd elkészülni, mert estére nagy meglepetést tervezek – kacsint.

-         Ne már most már kíváncsi lettem!

-         Legalább nem tervezel mást estére – győztes fej.

-         És csak kettesben? – ragyog fel az arca.

-         Csak mi ketten – mosolyog. Imádta a lányt és sose lehetett boldogabb, mint most is, hogy az övé lehet, és viszont szeretik őt. A legszerencsésebb és legboldogabb embernek érezte magát. Föld felett szárnyalt minden egyes csóknál.

Nicole hívott taxit, hogy hazamehessen, mivel most az enyhe időben sétálva jött. A virágokat és az ajándékokat, amiket mind a többiektől kapott meg persze Billtől, pakolta befele a megérkező taxiba. Az utolsót is berakta, mikor észrevette maga mellett majdnem Adamet.

-         Szia, hát te? – lepődött meg az ünnepelt.

-          Tomhoz jöttem, de örülök, hogy téged is elcsíptelek. Azt hittem még maradsz de semmi baj – mosolyog. – Így másnap is, de Boldog Születésnapot! – adott két nagy cuppanósat neki és megölelte.

-         Köszönöm, de mióta vagyunk ilyen jóban? – pislog.

-         Csak felköszöntöttelek – mosolyog, mintha minden a legtermészetesebb lenne és még az ajándékot is átadta. Azt nem gondolta egyikőjük sem, hogy az ablakból, más szemszögből, nem egészen úgy jött le az egész, ahogy valójában volt.

-         Hát ez meg mi? – vágtatott ki paprika vörös fejjel Bill.

-         Mi lenne? – meglepődve nézett rá Nicole.

-         Mit keres itt? Mi a francot csináltok itt együtt?!

-         Bill, állj le! Felköszöntött, semmit sem csinált! Nem is hozzám jött!

-         Nálad ragadt le! Rögtön hozzád ment. Ölelget, puszilgat, csókolgat! És még simogat is!

-         Képzelődsz! – már Nicole is felfújta magát az egészen.

-         Láttam mindent! Mi van köztetek?

-         Bill félreérted az egészet higgadj már le! – fogta meg a dühöngő vállát Adam.

-         Takarodj innen! – vert be neki úgy, hogy eleredt az orra vére. Hírtelen gyűlt fel minden harag benne. Nicole azonnal Adam segítségére guggolt mellé.

-         És még véded is?!

-         Mi van veled? Rád sem ismerek!

-         Hát én sem rád…

-         Mi folyik itt? Bill, Adam hozzám jött! – ment ki Tom is és betámogatta sérült barátját.

-         Hihetetlen mennyire vak vagy!

-         Te meg mennyire kétszínű! – mordult vissza rá a nőre és mérgesen bement, olyan sebességgel amilyen sebességgel Nicole ült be mérgesen a taxiba és mondta be a címet, hogy sietve hazamehessen.

Kicsit feldúlva ment be a sok ajándékkal a házba. Testvére azonnal előtte termett. Mielőtt az bármit kérdezhetett volna, Nicole kezdett bele.

-         Felköszöntöttek a srácok, de úgy gondolom ez neked is részed ikrem – csalt savanyú arcára egy mosolyt.

-         Köszönöm, de mi a baj? – kísérte be a nappaliba a szinte szoborrá vált testvérét.

-         Összevesztem, Billel – látszott, hogy erősen tartja vissza a feltörni vágyó könnyeket. – megjelent Adam, felköszöntött, puszit adott és megölelt, Bill meg az ablakból mindezt félreértette, és jelenetet csinált. – nem bírta sokáig, kisírta magát testvére vállán. Muszáj volt kiadnia. Audrey pedig kedvesen simogatta és nyugtatta. El nem tudta képzelni milyen lehet most testvérének. Bár, volt egy halvány sejtése. – És veled mi volt itthon? Megadtam a másik számod Tomnak. Úgy gondolom egy kis telefonbeszélgetésből nem lehet nagy gond. Csak a látszatot muszáj voltam fenn tartani. Ne haragudj.

-         Tom felhívott. – nyelt egyet.

-         Igen? Máris? Legalább beszélhettél vele – mosolyodott el, hátha ezzel picit segít testvérének.

-         Igen beszélhettem, de randira hívott – fixírozta a földet.

-         És? – várta az idegtépő választ – mit mondtál neki? Gondolom, hogy... – folytatta volna, de Audrey közbeszólt.

-         Igent mondtam – válaszolta és megfagyott a levegő.