Tom szorosan húzta magához még közelebb a lányt, aki már azt is elfelejtette, hol vannak, s mi lenne a helyes. Szenvedélyesen viszonozta a gitáros csókját, hajába túrt és közelebb nyomulva hozzá Tom háta a falnak ütközött, majd hirtelen fordult a kocka, s Audrey préselődött a falhoz. Testük szorosan fonódott egymásnak, az egész szobában csupán zilált lélegzetvételeiket lehetett hallani. A lány átölelte a nyakánál, mire Tom felvette a karjaiba és az ágyhoz vitte, ahol lerakta a selymes huzatra. Akár a kimonó selyme, úgy terült szét Audrey haja is a finom anyagon és Tom megbabonázva nézte pár pillanatig. Aztán tekintetük találkozott, ekkor apró mosoly jelent meg ajkaik szélén. Egyikükben sem volt megbánás, sem bűntudat, csak tiszta érzelmek. Most lassabb, élvezetesebb csókba kezdtek, nyelveik egymást simogatták, akár csak a srác kezei Audrey-t a kimonó alatt. Lesimította meztelen válláról a selymet és megcsókolta a feltárult bőrt. Még sosem talált ennyire szexisnek egyetlen ruhadarabot sem, ami elfedte volna egy nő egész testét. Ajka végigjárta a lány nyakát, majd vállát, karját, ami csak felbukkant a piros anyag alól, mely már egyre kevesebb felületet takart. Audrey magához húzta Tomot a pulcsijánál fogva és megcsókolta imádni valóan húsos száját, míg nem ő került felülre, s így csapdába estek mindketten. Adurey próbált szabadulni, de Tom a kimonó másik felén feküdt, így nem volt könnyű dolga. Összenézek, majd elnevették magukat.

-          Istenem… - takarta el az arcát zavartan a lány, de a gitáros felült és egy határozott rántással megszabadult a ruhadarabtól. Így már nem volt más rajta, mint fehérnemű, Tom mellette túlöltözöttnek tűnt, így az ügyben is kellett valamit tenni. Audrey türelmetlen mozdulatokkal szedte le róla a kötött pulcsit és hajította el, majd éhesen nézett végig az izmos felsőtesten. Tom kihasználva a szünetet, maga alá gyűrte a lányt és megcsókolta. Audrey végigsimított a hátán, keze elkalandozott a nadrág peremén, végül könnyedén becsusszantak a gitáros fenekére és belemarkoltak. Tom felnyögve szakadt el ajkaitól és huncut mosollyal kapcsolta ki az övét és szabadult meg a nadrágjától. Fogaival szaggatta le a melltartót, miközben csípője ütemes mozgásba lendült az egyre nagyobb vágytól. Két vékony anyag választotta el őket vágyaik beteljesülésétől, teljesen felforrósodtak.

-          Biztos, hogy… - kezdte Tom rekedtes hangon, de Audrey megrázta a fejét és lehúzta magához a fejét egy minden kétséget kizáró szenvedélyes csókra, s közben ügyesen megszabadította Tomot a boxerétől. Egyetlen falatnyi bugyi… az sem maradt sokáig a lányon. Átkulcsolta Tom csípőjét lábaival és várta, hogy végre megtörténjen az, ami után már azóta vágyódott, hogy meglátta a férfit. Szinte emberfeletti tüdővel bírták a csókcsatát, óráknak tűnt, mire levegőt vettek, s ekkor Tom előrenyomult, hogy végre eggyé váljanak. Először lassú mozdulatokkal ingatta csípőjét, majd gyorsított, hogy aztán ismét visszafogottabb tempót diktáljon, ezzel is megőrjítve a nőt.

-          Tom! – karmolt végig hátán a lány és beharapta alsó ajkát, hogy ne üvöltsön fel. A gitárosnak több sem kellett, gyorsított lökésein és Audrey nyakába fúrva arcát érezte, nem kell már sok. Mindkettejüket elvakította egy fehér fény lehunyt szemükön keresztül is, és egymásba kapaszkodva zuhantak alá a szakadék pereméről a mélybe, de nem bánták. Hiszen együtt tették. Az orgazmus remegve söpört végig rajtuk, percekig levegőt is alig kaptak. Tom Audrey-n feküdt és apró csókokat hintve mellkasán igyekezett ismét erőre kapni. Audrey imádta az érzést, ahogy ránehezedik, furcsán egésznek érezte magát tőle, mintha mindig is hiányzott volna onnan valami. Valaki.

Lassú mozdulatokkal simított végig újra és újra a férfi haján, bárcsak örökre így maradhatnának. De Tom mocorogni kezdett és végül felnézett rá. Szája szólásra nyílt, de úgy tűnt, nem biztos benne, mit mondjon… ez az egész helyzet olyan kuszának tűnt, s annyi mindent akart mondani a lánynak.

-          Nicole…

-          Ne… ne, ne. – kapta el tekintetét Audrey. A bűntudat mérges pók hálójaként szőtte be a pillanatot és hirtelen fejbe vágta őt a valóság.

-          De…

-          Ne… - ült fel az ágyban és magára kapva egy köntöst, felállt az ágyból, de Tom a csuklójánál fogva rántotta vissza és fölé mászott. Óráknak tűnő pillanatig meredtek egymásra, mindketten vívódtak. Tom a lelkiismeretével, Audrey pedig az igazsággal. Kétségbeesetten forrtak össze ajkaik és szorosan ölelték egymást, mintha az életük múlna azon, mennyire ragaszkodnak a másikhoz.

A köntös a földön landolt a kimonó tetején. Egy halvány könnycsepp csorgott végig a lány szeméből a füléig, ahogy Tom csókjaival ismét a nyakát fedezte fel. Ha ez álom, add, hogy soha, soha, soha ne ébredjek fel! Fogalma sem volt, mi lesz ezek után, hogyan magyarázza ezt meg Billnek, és ha neki nem is, de a testvérének. Nicole-nak muszáj tudnia róla. Nem tudta, miként mesélje el, mit miért tett, csak azt tudta, hogy már sosem lesz ugyanaz az ember…

Amikor ismét lenyugodtak, már nem beszéltek, egyszerűen csak a pillanatnak éltek, nem gondolkodtak, csak szorosan ölelték egymást a takaró alatt. Audrey lehunyta a szemét és beszívta Tom illatát. Nem akart belegondolni, mikor lesz erre legközelebb lehetősége. Talán ha innen hazament, soha többé nem látja. De azt nem bírná elviselni. Az lenne a legjobb, ha rávenné Nicole-t, hogy vallják be az igazságot. Talán. Talán Bill nem gyűlölné meg ikrét, talán Tom is elnéző lenne. Talán. Túl sok a feltételes mód, és túl kevés az, amiben biztos volt. Nem tudhatta, hogyan reagálnának az átverésre. Ha vele valaki ilyet tenne, soha többé nem akarná látni, az biztos. Talán idővel megbocsátana. De már megint csak egy újabb talán. A gondolatra közelebb bújt Tomhoz, fejét a mellkasára fektette és hallgatta a szívverését.

            Tom próbált kitörölni a fejéből mindent, nem akart gondolkodni. Csak élvezni akarta ezt. Hogy Nicole a karjaiban fekszik és vele van. Igen, most vele van. De mi is történt itt pontosan? Halványlila gőze sem volt róla, mi miért történt. Azt persze sejtette, részéről mi volt az ok, de vajon a lány miért hagyta magát? Nem hogy hagyta, még akarta is. Hiszen ő Billé, az ő barátnője, azt hitte szereti. Az elmúlt pár hétben meg volt róla győződve. Mégis lefeküdt vele. De miért? Muszáj megtudnia, még ha el is rontja ezt a tökéletes pillanatot, de tudnia KELL! Amióta csak megismerte őt, egyre nagyobb zavar volt a fejében, és ezt már nem bírta elviselni.

-          Nos… most már nem értek semmit sem… - simított végig a nő gerincén Tom, és még közelebb húzta őt a mellkasán – Abban biztos vagyok, hogy jelenleg nincs női problémád, mégsem akartál Billel egy szobában lenni. Az anyajegy hol ott van a szemed alatt, hol nincs. És ha nem vagy beteg, akkor a repüléstől rettegtél annyira, pedig azt mondtad, imádsz repülni. Imádtad Bill modern lakását, mégis nálam az én otthonos berendezésemet dicsérted és csillogó szemekkel jártad körbe a házat. Az egyik nap kínait ettünk, de másnap már fintorogva nyomtad le a torkodon. De ami a legfontosabb, hol hozzám vonzódsz, hol Billel faljátok egymást… Én meg azt hittem, már túl vagyok rajtad, de amikor megláttalak olyan lelkesen és édesen én… nem tudom, mi lett velem. Mégis… ki vagy te? – emelte fel a lány állát, választ remélve, de Audrey szeme csukva volt és egyenletesen szuszogott… aludt. Tom egy nagy sóhaj kíséretében visszafektette a fejét és adott egy apró csókot a hajára- Valószínűleg te vagy a legbonyolultabb nő, akivel valaha is találkoztam Nicole. Mégis… azt hiszem, beléd szerettem.

Audrey szíve akkorát dobbant, hogy biztosra vette, ikre is meghallotta, nem hogy Tom, aki ott feküdt alatta. Nagy önuralom kellett hozzá, hogy továbbra is alvást imitáljon, nem akart magyarázkodni és képtelen volt Tom szemébe nézni, hiszen ő most elméletileg „megcsalta” Billt. Még akkor is, ha nem ő Nicole és szerelemből tette, amit tett…