Arcok jobbra, arcok balra, csod�lkoz� �s im�datot t�kr�z� esetleg �jul�st k�zvet�t� tekintetek sora k�zt dulakodott tov�bb. Nem �rdekelte k�veti e a test�re vagy egy biztons�gi ember. A rajong�k sem voltak egy�ttm�k�d�ek. Minduntalan g�tolt�k az �tj�t. Kezdte bosszantani, hogy alig tud l�p�seket tenni. Elkiab�lni mag�t a l�nya nev�vel felesleges lett volna, hiszen a nagy hangzavarban nem hallotta volna meg az illet�, csak a rajong�k, akiknek ehhez semmi k�z�k, el�g az, amit a lapokb�l l�tnak.

-         Sandy, hol vagy m�r, merre k�borolsz – suttogta maga el�. S�t�tt r�la az aggodalom. A t�volban egy kis alakot v�lt felfedezni �s egy m�sik kis alakot. �sszesz�k�tette a szem�t �s felismerte. – Sandy!

-         Apa? – n�zett fel a kicsi.

-         Most azt�n nagy bajban vagy kisasszony!

-         Ink�bb nagy t�megben. – nem v�rakoztatta meg visszasz�l�s�val. Tudta, hogy kis �rtatlan po�njai ellen�re most mennie kell – szia – k�sz�nt el a szemben l�v� sr�ct�l �s k�vette apj�t, aki most m�r nem engedte el a kez�t �s h�zta kifele. Szerencs�re a nagy termete miatt �tl�tott a rajong�k feje felett.

-         Te j� �g merre volt�l! – �lelte meg azonnal anyja, mikor ki�rtek �ps�gben.

-         Csak besz�lgettem, �s ut�na m�r k�rbevett a t�meg �s nem furakodtam, mert csak elt�vedtem volna – nagy �rtatlan szemeivel mes�lte. Micsoda kis sz�n�szn�.

-         K�sz�n�m Tom. – n�zett fel r� a n�. Tom nem v�laszolt csak r�n�zett, elmosolyodott �s kacsintott egy s�rmosat. – �r�l�k, hogy mostan�ban nem veszekedtek ap�ddal.

-         Csak v�rd ki anyu a v�g�t – kuncorog.

-         Ne sz�rakozz l�nyom.

-         Vicceltem – �rtatlan boci szemek, amik m�g�tt a huncuts�g ugyanolyan �l�nken �gett.

David t�k�letes �l�srendet dolgozott ki, hogyan is t�rjenek mindezek ut�n haza. Dia nem �lhetett Tom mellett, de Sandy sem. Hazafele �gy csend volt, illetve kev�sb� hangoskodtak, mint �ltal�ban, mikor a k�t bajkever� egym�s mell� ker�lt. David is kezdett ebbe beletanulni �gy t�nik.

-         Apa – l�pett be a szob�ja ajtaj�n, persze csak �vatosan, mert nem akart megint egy meglepet�st.

-         Tess�k? – n�zett fel a laptopja m�g�l. Mi�ta Sandy alkotott a folyos�n nem is olyan r�g, valahogy a netet b�jja h�tha nincs h�r r�luk, azaz olyan h�r, aminek nagyon nem k�ne lennie. �gy is a mostani �l� k�rd�s-feleletes r�sz a m�sorban a folyos�n t�rt�nt dolgokr�l sz�lt, ism�t f�leg Tomot c�lba v�ve.

-         Ez a tied. – tett le egy bor�t�kot az �gyra apja mell� �s � is fel�lt oda.

-         Te �rtad? Valami bocs�natk�r� lev�l? – kuncog.

-         Nem �n �rtam – mosoly – szerelmes lev�l.

-         Jah igen akkor ez t�nyleg nem lehet t�led, te biztos nem sz�peket �rn�l bele – nevet – akkor anyud k�ldte? – kicsit mintha izgatott lett volna, mint egy tin�dzser. Te j� �g Tom higgadj le!

-         Nyisd ki – kacsintott a kisebb. Ki is nyitotta nagy buzg�s�ggal �s hatalmas k�v�ncsis�ggal Dia szavaira v�rva. V�gigolvasta �s k�zben az arc�t a kez�vel v�gigt�r�lte szinte f�jdalmasan �s k�t ujja k�zt n�zett ki laposan Sandyre.

-         Ezt nem anyud �rta… hanem egy rajong�. Mi�rt hoztad ide?

-         Megesett azon a l�nyon a sz�vem. Mondta, hogy rosszul esik neki, hogy egy levelet, ha k�ld, akkor a v�lasz r� egy autogramk�rtya. Tuti soha nem jut el hozz�tok az �zenete. �s gondoltam �n �tadom neked, �gy biztos, ami biztos.

-         Nem v�laszolok neki…

-         Legal�bb egy al��r�st k�ldj neki… oh abb�l m�r van neki el�g.

-         Nem tehetek kiv�telt egyik rajong�val sem. Tudod, h�nyan szeretn�k, ha az �zenet�k el�rne hozz�nk? Figyelj, t�bb milli� levelet kapunk. Ha mindet el akarn�nk olvasni, akkor csak abb�l �llna ki az �let�nk, ha pedig egyet-kett�t kiv�lasztunk, akkor meg az a probl�ma, hogy mi�rt pont �ket. Nem tagadom, n�ha elolvasunk p�rat, de sose v�laszolunk nekik. Mindenkinek egy�ntet�en ugyanazt k�ldj�k vissza, amit b�rki m�snak. �gy nem esnek egym�s tork�nak.

-         Nem is becs�litek az aj�nd�kokat?

-         Dehogynem! Egy k�l�n helyen t�roljuk �ket sz�pen rendezve �s n�h�ny aj�nd�k az otthonunkba is van, egy-egy rajz, vagy olyan t�rgy, amit el tudunk tenni.

-         Akkor m�gis kiv�teleztek!

-         Ezekr�l �k nem tudnak – kacsint – nem j�rnak a h�zunkban.

-         Rafk�s vagy apa – nevet.

-         V�gre valami, amit t�lem �r�k�lt�l – nevet � is, kintr�l persze Dia az ajt�n�l mindent hallott �s mosolyogva �llt tov�bb, hagyva, hogy Tom �s l�nya tov�bb �lvezhess�k egym�s t�rsas�g�t.

K�s�bb ism�t csend telepedett a hotel folyos�j�nak azon r�sz�re, ahol a Tokio Hotel tagjai �s hozz�tartoz�i kaptak sz�ll�st. Ilyen tal�n sosem volt, esetleg k�s� este. Ugyan most sem volt nappal, de a szob�kb�l kisz�r�d� f�nyek �bers�get t�kr�ztek, m�gis csend volt. Ism�t ny�lt az ajt� Tom szob�j�ban. K�t csinos l�b l�pett be.

-         J� est�t Tom – kedves mosoly d�sz�tette a m�z�des ajkakat.

-         Ez olyan formai volt, sz�ps�g – mosolyog vissza r�.

-         A sz�ps�g is elcs�pelt – biggyesztette le az ajkait.

-         Mit szeretn�l, mit mondjak? – nevet.

-         Mondjuk…

-         Egyetlenem? – huncut mosoly.

-         A nagy Tom Kaulitz tudna ilyet mondani? – sz�npadiasan simogatta az �ll�t, hagyva, hogy k�zben a derek�t k�rbe�lelje k�t er�s kar.

-         Erre nem reag�lok, mert tetszik a „nagy” megnevez�s – vigyorog.

-         Lehet, hogy rosszul mondtam – harapott az ajk�ba.

-         H�t nem eml�kszel?

-         Lehet, hogy elfelejtettem – kac�rkodott.

-         Hagy friss�tsem fel a mem�ri�d – h�zta beljebb a szob�ba �s a nem l�tez� k�v�ncsi szemek el�tt z�rult is az ajt�.

A szob�k falai, ha mes�lni tudn�nak, akkor is le lenn�nek fizetve, hogy cs�ndben legyenek. M�g szerencse, hogy Sandy �pp Billn�l volt �s t�rsasj�t�koztak. Jobb nagyb�csit akarva se k�v�nhatott volna. Billnek is sokkal tartozik Tom, de �gy m�r nem csak �, hanem Dia is.

Bill meg�rezte, hogy ma a kisl�nynak nem az anyja szob�j�ban a helye, �gy meg is �gyalt neki �s marad�sra b�rva nyugov�ra t�rtek. Mindenki aludt, csak a gerlep�r nem a 483-as szob�ban.

M�snap reggel kor�bban kelt a bag�zs, hiszen pakolni kellett kezdeni a hazafele �tra. Bizony, az ittl�t eddig tartott, most v�r az �des otthon mindenkit. Ez persze felvet n�mi k�rd�st, hogy ki hova is megy pontosan, f�leg a kialakult helyzet miatt. �rtve itt az �jdons�lt p�rocsk�t �s a csemet�j�ket.

-         Sandy, te mit csin�lsz? – l�pett be Tom az ajt�n. Sokan kerest�k a l�nyt, elk�sz�lt e m�r, hol is van, mit csin�l stb.

-         �n? �n h�t ��� semmit – tette h�tra a k�t kis kez�t amiben bor�t�k volt.

-         Mi az? A tegnapi levelem? Sandy… ugye nem azt tervezed, hogy v�laszolsz r�?

-         Mi�rt nem volt anya, tegnap este a szob�j�ban? Mi�rt kellett Billel aludnom?

-         Ne tereld a t�m�t, ez am�gy sem r�d tartozik!

-         M�r nem szerettek?

-         Butas�gokat besz�lsz! K�szen vagy?

-         Igen �sszepakoltam.

-         Hova, mutasd. – a cselt a kicsi bevette, �s m�r ment is mutatni a b�r�ndj�t, hogy minden benne van. Tom kihaszn�lva az alkalmat, az �gyon hever� levelet felvette �s gyors olvas�sba kezdett, egyre nagyobb d�bbenetbe �lt�zve.