-         Egy részeg kicsoda? – nagy szemekkel kérdezett vissza és sietett be a nappaliba, hogy maga is szemügyre vegye, amit hallott. – hogy került ide?

-         Úgy gondolta meglátogat téged, hátha választ kap. Nicole! Elárultad neki, mi történt?! Most utál! Miért tetted? – értetlenkedve nézett rá. – Neked legalább volt lehetőséged normális kapcsolatot kialakítani. Most olyan miatt vagy te is ganéban, amit nem is követtél el.

-         A lelkiismeretem nem engedte, hogy tovább hazudjak. Nem bírom az ilyet tudod jól, ráadásul, milyen dolog az, hogy téged mindentől megfosztalak, hogy a titkunk ki ne derüljön, én meg csak lubickoljak a jó világban. Olyan csúnyán átverjük őket, hogy megsem érdemlem, hogy ilyen jólelkű férfi legyen az oldalamon – magyarázta, közben azért odament a szuszogó Billhez és aggódóan megsimogatta az arcát. – nagyon sajnálom – nézte a férfit. Utált hazudni.

-         És most? Mit csináljunk? – ült le a fotelba Audrey. – bújjak el, nehogy meglásson?

-         Nem. Már nem kell. Mondjuk el neki.

-         Most? Ilyen állapotban? Szerintem még az előző problémát sem dolgozta fel, nemhogy majd ezt is. Azt később kéne adagolni.

-         Lehet igazad van – állt fel nagyot sóhajtva és leült testvére mellé. – hogy megy el majd innen? Tomot idehívjuk? Azért elég feltűnő lenne a dolog, ha meglátná a képeinket a polcokon. – fel is pattant és fordítgatta lefele a képeket.

-         És Georg? Ő mindenről tud.

-         Te egy zseni vagy Audrey! – csillant fel a szeme – fel is hívom! – nyúlt a telefon után, de megfagyott attól, amit látott.

Bill felkelt. Kinyitotta résnyire a szemét, és nyöszörögve próbált a környezetéről adatokat nyerni, már amennyire az a kis rés megengedte. Körbenézett és hírtelen csak két megilletődött arcot látott maga előtt. Két teljesen egyformát. Ráncolta a szemöldökét és pásztázta őket, hogy mi a fene folyik itt. Ki a másik lány? Miért hasonlítanak ennyire?

-         Hogy érzed magad? – alig bírt bármi értelmeset kinyögni Nicole. Azért ez a leleplezést pillanata. Nem így és nem most képzelte el. Nagyon nyomta valami belül és tudta, hogy testvérét is. Mint, amikor egy gyermeket fülön csípnek, aztán jól kikap.

-         Egy kis vizet… vizet… azthiszem… - motyogta és még mindig a két lányt figyelte. Hasogatott a feje. Jól lát?

-         Azonnal – sietett is, vitt neki kellemes hideget. Leült mellé, segített is meginnia. Már nyitotta a száját, hogy mondjon valami magyarázatot arra, amit lát, de Bill hátradőlt és pillanatokon belül ismét új utakon járt. – szerintem, ha felkel nem akarok itt lenni. – már suttogta Nicole.

-         Mostmár végigcsináljuk. Látott minket. Mindenkinek elmondja.

-         Túl akarok lenni rajta – sóhajtott fel gondterhelten. Adott egy apró puszit még a férfinak és felállt mellőle fájó szívvel. Utoljára ért hozzá. – Itt maradok vele lent, te menj fel nyugodtan aludni, szerintem majd reggel úgyis hallod bármi van, rendben?

-         Jó éjt tesó – csak ennyit mondott a párja és már fel is ment. Bele se akart gondolni, mi lesz holnap. Bár ha mégis kicsit belekalandozik, miért ne lehetne jó oldala? Tom szereti őt, és ő is Tomot, talán végre lehetne esélyük egymásnak minden titkolózás nélkül. Persze ez is hiú ábránd. Ha megtudják az igazat, biztos, hogy többet látni sem akarják őket. Az élet most tette meg a lépést feléjük. Sakk-matt.

Nicole alig bírt aludni az este. Fél óránként kelt fel és nézte Billt, mozdul e, van e igénye, felkelt e, kényelmesen fekszik e, fázik e. Számára eléggé lassan érkezett el az új nap. Nyöszörgést hallott. Azonnal kipattantak a szemei. Látta, amint Bill mocorog, a fejét fogja, dörzsöli és motyog valamit teljesen érthetetlenül.

-         Jó reggelt – elég bátortalanul mondta ki ezt a két szót. Csak óvatosan és tapintatosan, nehogy bármilyen hanglejtéssel esetleg csak olajat tegyen a tűzre.

-         Persze jót… - morogta Bill és azonnal a fájdalomcsillapító után nyúlt, amit még Nicole készített neki ki az éjszaka folyamán. – mi ez az egész? – kérte számon.

-         Megmagyarázom… - vett mély levegőt a lány.

-         A hátam mögött… ez eléggé undorító dolog volt…

-         Nem gondoltuk, hogy…

-         Hogy mi? Ez lesz belőle? Hogy megtudom? Csak szórakozol velünk? Én bíztam benned! – mondta. Mérges volt, hát persze, hogy az. Nicole kicsit zavartan nézett rá. Tehát nem egy dologról beszélnek. Bill még a megcsalásnál tart, Nicole, meg a testvéréről akart beszélni.

-         Figyelj Bill, az nem úgy volt…

-         Oh dehogynem úgy volt! Olyan sok most ez… még belőled is kettőt láttam… álmomban úgy kísértesz, hogy kettő van belőled. Ennyire sok vagy… most. – ez fájt Nicolenak ugyanakkor meg is lepődött. Álmában?

-         Úgy érted azt álmodtad, hogy kettő van belőlem?

-         Igen. Mintha csak ikrek lennétek. Mint két tojás. Fura nem? De talán, ha úgy lenne… lehet jobb lenne. Nem lenne ennyi baj.

-         Vagy éppen ha már én ennyi bajjal járok, lehet, hogy dupla öröm lenne, ha így történne nem? – kicsit próbálta poénosra fogni a dolgot.

-         Nem mondasz hülyeséget. – mondta már sokkal komolyabban Bill. Eljött érte Georg és minden szó nélkül el is vitte a barátját.

Nicole pislogva ült. Ezt megúszták. Azt hiszi, hogy amit látott, csak álom. Látta lejönni testvérét.

-         Na? Milyen volt?

-         Azt hiszi álmodta, hogy ketten vagyunk, szóval nem buktunk le.

-         Nem tudom eldönteni, hogy ez most jó vagy rossz.

-         Ez a kérdés, most engem is zavar. – mondta, de elmosolyodott – hihetetlen – nevette el magát, de testvére is. Ekkora mákjuk már nem lehet, és mégis.

Nicole elkészült, mint minden másnap reggel. Kétes gondolatokkal indult ugyanazon az úton, ugyanazokkal a lépésekkel, ugyanarra a helyre, csak már nem ugyanolyan fogadtatáshoz. Belépett ismét és elfoglalta a helyét. Kerülték a bentiek őt. Nem is csoda. Biztos, hogy elterjedt a hír, mi is történt.

-         Nicole? – lépett be egy ismerős személy.

-         Georg – halvágy sápadt mosoly került az arcára.

-         Szóval most te vagy itt – kicsit elmosolyodott bátorítóan. – bátor dolog volt elmondani a dolgokat. Rossz lehet, hogy olyanért bűnhődsz, amit nem te követtél el és voltaképpen nem is bűn, mert nem csaltad meg.

-         Georg… nem akarok erről beszélni, így is eléggé fáj, de köszönöm, hogy megérted.

-         Ne haragudj, csak mindenki erről beszél, gondoltam bejövök és találkozok munkaidőben az igazi Nicolelal is – mosoly – Bill kint van. Már az ötödik szálat szívja és sörözik mellette. Ha ezt így folytatja nem lesz jó vége, tekintve, hogy tegnap is kiütötte magát.

-         Köszi – mondta a lány és már rohant is ki Billhez. – Bill… tökreteszed magad. Nem egészséges amit csinálsz.

-         Nem én teszem tönkre magam… te tettél tönkre. – rá se nézett. Már gyújtotta a következő szálat.

-         Fejezd ezt be! Engem bánthatsz, rendben van, de magadat ne! – nagyon aggódott érte, őrölte magát. Már azt is megbánta, hogy elmondta. Rossz volt ezt látnia.

Bent az ablakból rá lehetett látni a kinti párosra. A nézelődő a látottakból leszűrte, hogy a változás mégsem hoz kedvezőbb jövőt. Elkeseredetten ment el onnan.

Audrey kicsit jókedvűen ment dolgozni. Talán ez a hihetetlen helyzet, hogy amikor már tényleg a lebukás szélén állnak, még akkor is jön egy ellenszél, ami visszabillenti őket a szakadék széléről. Már kész röhej.

-         Jó reggelt Susan – mosolyogva pakolta le a cuccait.

-         Neked is Audrey – mosolyog. – mi ez a jó kedv?

-         Csak szerencsém van, már megint – mosoly.

-         Az jó, öhm mondanom kell valamit, illetve kérdeznem.

-         Mondd, most mindenre vevő vagyok – az a levakarhatatlan „nem hiszem el” vigyor az arcán erősen virított.

-         Tom felhívott és találkozni akar.

-         Tessék? – azonnal nagyot nézett.

-         Nem tudom mi van köztetek…

-         Semmi! Kiadtam az útját! De… felhívott?

-         Igen. Randira és először téged akartalak megkérni. Igaz Audrey-nak hisz…

-         Menj nyugodtan, hiszen… semmi közöm hozzá már, nem de? – mondta, már az öröm jele sehol nem volt látható rajta. Milyen jogon is tilthatná meg, hogy randira menjen egy földi Istennel, főleg, hogyha neki semmi köze már hozzá, ráadásul szegény lányt is bevonták ebbe az egészbe. És tekintve, hogy az első randi nem volt olyan fényes, ennyit igazán megérdemel.