- Teh�t ha j�l �rtem, te �s Tom... randiztok? Igaz?

- Csak ha nem zavar t�ged...

- M�r mi�rt zavarna? – k�rdezett vissza Audrey, tal�n t�l magas hangon. Megk�sz�r�lte tork�t �s vett egy m�ly leveg�t. Ki van z�rva, hogy ez az eg�sz vele t�rt�njen, nem igaz? Mindig j� ember volt, de �gy t�nik, m�gis tehetett valami rosszat, hogy ezzel veri a sors.

- Ennek �r�l�k! – mosolyodott el Susan – Csak van egy kis probl�m�m...

- Mi lenne az?

- Azt hiszi, Audrey vagyok. Ha tal�lkozni akarok m�g vele, m�rpedig akarok, ki kell tal�lnom valamit. Nem h�vhat az id�k v�gezet�ig olyan n�ven, ami nem az eny�m. Mi van, ha komolyra fordul? Tudod, amikor tal�lkoztam vele, �gy �reztem, csal�dott, nem r�m sz�m�tott, nem volt ott teljesen. De most, hogy felh�vott, tal�n csak rosszul �reztem. Mi van, ha ezzel m�g nincs v�ge, ha �sszej�v�nk?

- H�t igen, ha ti ketten �sszej�tt�k az... – az maga lenne a katasztr�fa – Az t�nyleg probl�m�s! Hm... tal�n mondhatn�d neki, hogy Audrey a k�z�ps� neved, de jobban szereted a Susan-t. Csak a legr�gebbi ismer�s�k h�vnak �gy, de mindig is jobban szeretted a Susan-t. Valami ilyesmit...

- Ez nem is rossz �tlet! Zseni vagy! Abb�l, hogy seg�tesz, l�tom, hogy t�nyleg nem b�nt a dolog...

- Nem... – er�ltetett mag�ra egy mosolyt a l�ny – Na j�l van, el�rulok m�g neked p�r dolgot Tomr�l, ha �rdekel, rendben? Apr�s�gok, de �gy pontosabb k�pet kaphatsz r�la, mert nehezen ny�lik meg idegeneknek...

El sem hitte, hogy ez a mondat az � sz�j�b�l hangzott el. Az egy dolog, hogy beleegyezett – m�g hogy beleegyezett, m�s v�laszt�sa nemigen volt-, de seg�teni benne az m�r m�s. Rossz tulajdons�gai k�z� most felker�l egy �jabb, r�gt�n a hazudoz� mell�: mazochista.
Audrey �gy �rezte, ez volt a leghosszabb nap a munkahely�n. Szeretett ott dolgozni, de �gy �rezte, Susan jelenl�te megfojtja. Amint letelt a munkaideje, m�r el is k�sz�nt �s szinte rohant ki az utc�ra. Kellett egy kis friss leveg�. Eg�sz nap a „Tom t�ma” volt ter�t�ken �s m�r nagyon elege volt az eg�szb�l. M�gis mi vitte r�, hogy r�la mes�ljen? Olyan dolgokat, amiket csak neki mondott el, r�b�zott �s csak neki sz�ltak. Elment az eszem, ez az egyetlen diagn�zis...

- Szia!

- Szia... – fel sem n�zett, az sem �rdekelte, ki k�sz�nt r�, csak haza akart jutni, hogy egy laz�t� f�rd� ut�n kit�r�lj�n mindent a fej�b�l. Mintha ez lehets�ges volna.

- Audrey, j�l vagy?

- Hm? – felkapta a fej�t, de az az ember �llt el�tte, akit m�r a h�ta k�zep�re sem k�v�nt – Szia Adam. �jra itt? R�g l�ttalak...

- Sok munk�m volt mostan�ban.

- Aha, ez t�k’ j�, de nekem most...

- V�rj m�g egy kicsit, besz�lgess�nk!

Nicole a nap folyam�n megh�zta mag�t �s csendben v�gezte a dolg�t. Nem akart fennakad�st, vagy hogy Bill figyelm�t elvonja a munk�r�l. David pipa volt az elmaradt interj� miatt �s �rt�s�re adta mindenkinek, hogy mint a kisangyalok, �gy dolgozzanak, k�l�nben megn�zhetik magukat. Valahogy senki sem akarta kider�teni, mi lesz akkor, ha nem �gy viselkednek, ahogyan azt elv�rj�k t�l�k. �gy a l�gk�r eg�sz nap fesz�lt volt. Bill ut�lta Tomot, aki ezt szomor�an ugyan, de elfogadta. Bill Nicole-ra sem tudott n�zni, aki szint�n pr�b�lta ker�lni �t, meg�rtette, hogy id� kell neki, m�g feldolgozza ezt. Tom is k�t oldalr�l szenvedett, gy�l�lte mag�t, ami�rt megb�ntotta �ccs�t �s nyomasztotta a l�ny is. Most megint �gy t�nt, Bill�rt van oda �s mint a kivert kutya, olyan volt. �gy t�nt, t�nyleg szenved �s ett�l csak m�g rosszabb lett az eg�sz. M�gsem �t szerette, hanem Billt. A halv�ny rem�ny, hogy ha mindez kider�l, m�g egy�tt lehetnek, kezdett a semmiv� foszlani. V�gs� k�ts�gbees�s�ben �rt egy �zenetet Audrey-nak. B�r r�gen nem tal�lkozott m�r vele, �gy �rezte, tal�n majd az seg�t, ha tov�bb l�p. Amikor eltette a telefont, Nicole-on akadt meg a szeme. Az egyik sarokban �lt, b�szen �rogatott valamit. �gy t�nt, nagyon belem�lyedt �s semmi sem z�kkenti ki. Vajon mi lehet az? N�zte �s furcsa m�d nem azt a bizserg�st �rezte, amit Jap�nban. M�shogyan csillogott a szeme, m�snak t�nt a mosolya... na persze, mert akkor r� mosolygott, r� n�zett szerelmesen. Most pedig az �ccs�re...

- Nicole, Bill minj�rt indul az interj�ra, hozd rendbe valahogy! – ki�ltott oda a l�nynak David, aki erre felkapta a fej�t, mintha akkor tudatosult volna benne, hol is van. Egyre jobban �rdekelte, mit �rhatott.

- M�ris!

- Ramatyul n�z ki, t�ntesd el a szeme alatti karik�kat, k�rlek!

- Ok�... – k�sz�r�lte meg a tork�t. H�t persze, mindenki tudta, mi�rt fest �gy az �nekes. Miatta. Nicole miatt. Georg egy�tt �rz� mosolyt k�ld�tt fel�, de nem sokat seg�tett.

Remeg� kezekkel ny�lt kell�kei ut�n �s visszafogott l�legzettel �lt le Bill el�. Neh�z volt �gy ker�lni a pillant�s�t, hogy a szeme k�r�l kellett matatnia, de h�siesen pr�b�lkozott. V�g�l m�gis csak �ssze-�sszeakadt a tekintet�k �s ilyenkor pillanatokig azt sem �rz�kelt�k, mi t�rt�nik k�r�l�tt�k. Az apokalipszis is bek�vetkezhetett volna, meg se kottyant volna nekik. V�g�l Nicole kapta el b�ntudatosan a fej�t �s �sszeszedte mag�t.

- �n csak... – s�gta rekedten – Nem tudom, mit mondhatn�k, amivel...

- Bill, ide teszem az el�re megbesz�lt k�rd�sek list�j�t, a kocsiban fusd �t k�rlek! – sz�lt k�zbe David term�szetesen a legrosszabbkor.

- K�szi! Azt hiszem, itt �gy is v�gezt�nk. Ugye?

- Nos... – keze Bill arc�nak bal oldal�n pihent �s nehez�re esett, hogy elengedje. De nem tarthatja �gy �r�kk�, b�rmennyire is sz�vesen tenn�.

- Persze. V�gezt�nk... – �llt fel.

- Remek. K�ssz! – felkapta a pap�rokat �s m�r ott sem volt.

Nicole csal�dottan n�zett ut�na. Fogalma sem volt, mit v�rt, de a d�h, a harag, a megvet�s, b�rmi jobb lett volna enn�l a k�z�nyn�l... Nagyot s�hajtott, nehogy felord�tson f�jdalm�ban. Siker�lt legy�znie a k�s�rt�st, hogy vil�gg� szaladjon. Ink�bb visszat�rt el�z� foglalatoss�g�hoz, hogy tov�bb �rjon. De amikor az asztalra n�zett, a pap�rja nem volt ott. Eleve mi�rt hagyta ott? Mondjuk mert nem volt zsebe �s David hirtelen sz�lt r�, hogy var�zsolja �jj� Bill arc�t, � pedig �gy meg�r�lt, hogy legal�bb �gy hozz��rhet, hogy hanyatt homlok rohant is. Ott hagyta a pap�rt. David oda tehette a k�rd�seket. Amiket most Bill elvitt. �s el fog olvasni. Hogy az a... kiviharzott, de m�r nem �rte utol. K�ts�gbeesetten indult el az utc�n, nem tudta merre menjen, de m�r nem is �rdekelte, hol k�t ki. Tom a l�ny ut�n indult, hogy besz�ljen vele. Fogalma sem volt, mit mondhatna neki, de nem is sz�m�tott, ugyanis � addigra k�dd� v�lt.

- Most nincs kedvem err�l besz�lgetni Adam... – Audrey igyekezett nem t�ls�gosan lekezel�nek t�nni, ismerte m�r annyira a f�rfit, hogy tudja, akkor csak jobban er�sk�dik. De m�r elege volt az eg�szb�l. Bel�le, a cser�b�l, a sok z�rrel, ami azzal j�rt, Susan-b�l, aki randizni fog Tommal, �s... Tom. Pr�b�lt �gy gondolkodni, hogy legal�bb Jap�nban elb�cs�zhatott t�le, megvolt r� az utols� es�lye, de az�ta csak m�g jobban hi�nyzott neki. Egy leszok�ban l�v� doh�nyosnak ez�rt nem mutogatja az ember a k�l�nleges szivargy�jtem�ny�t, nemde? �s az sem seg�tett, hogy a Tokyo-ban t�rt�ntek miatt a h�ga szenvedett. Hol van igazs�g ezen a f�ld�n?

- De...

- Na j�, �szinte leszek! Torkig ezzel az eg�sszel. A titkunkkal �s veled. B�rhol felt�nsz, valahogy mindig a legrosszabb pillanatban. Nem tudom, tal�n karma, tal�n meg�rdemlem, de sz�llj v�gre le r�lam! Most elmegyek... – elindult, de nem sok�ig jutott, ugyanis k�t er�s kar tartotta vissza – Engedj m�r el az Isten szerelm�re, vagy...

- Nem hallottad? Engedd m�r el! – Tom a semmib�l termett ott �s pillanatokkal k�s�bb a karok szor�t�sai is elt�ntek az �v�ir�l – Mi a fen�nek vagy m�r megint itt, hm? Sz�llj le r�la...

- F�lre �rted pajt�s!

- Nem vagyok a pajt�sod, sem a haverod, sem senkid! Mi�rt van az, hogy mindig ott vagy, ahol �, annak ellen�re, hogy nem akar l�tni t�ged? Mi ez az eg�sz? Mi�rt nem hagyod b�k�n?

- � ha tudn�d, mi folyik itt. M�g csak el sem tudod k�pzelni! – mondta Adam higgadtan.

- El�g ebb�l! – l�pett k�zbe Audrey.

- Csak a sz�d j�r, m�gis kije vagy te?

- Ha tudn�d, amiket �n tudok, nem v�den�d �t ennyire!

- Akkor �ruld el, hogy m�gis mir�l besz�lsz!