-         Bele se gondoltál még, hogy egyszerre két nővel kavarsz? – nézett fél pillanatra Audreyra, majd vissza Tomra.

-         Mit beszélsz?!

-         Audrey és Nicole! Bizony! Két különböző nő – mutat a lányra. Audrey szeme majd kipattant. Hogy árulhatta el?

-         Hogyne tudnám? Nem vagyok hülye! Bár nem tudom, honnan tudsz Audrey-ról, de akkor most már tisztázzuk, hogy Nicole-lal hiába van köztünk mindennek vége, attól te ugyanúgy békén kell hagyd! Nem kíváncsi a pofádra, de ha erősködsz, átrendezhetem!

-         Miről beszélsz?

-         Húzz el innen! – indult neki mérgesen a híresség. Adam nem értette a monológot, azt hitte leesik Tomnak hogy Audrey és Nicole ikrek. Esetleg már tudná? Akkor nem Nicole-nak hívta volna Audrey-t.

-         Audrey nem az, akinek gondolod! Nic… - árulkodott volna tovább, de már maga a lány is megelégelte.

-         Elég volt Adam takarodj innen! – már lökdöste is őt Tom. Adam csak a következő füles után értett a szóból és ment el onnan.

-         Pofára fogsz esni Kaulitz! – ezzel távozott is.

-         Mi ez az egész? Mi ez az egész Nicole és Audreys dolog! – szegezte a kérdéseket a lánynak.

-         Audrey tudod, hogy a barátnőm. Adam azért mondta, hogy nem az, akinek gondolod, mert, mikor megismertétek egymást, zavarában a középső nevét mondta neked. Audrey. Amit használ valójában Susan. Nem nagydolog, de Adam ott keresi a hibát bennem és a körülöttem lévőkben, ahol csak lehet. Ha nincs, akkor kreál. De amúgy, hogy, hogy itt vagy?

-         Te rohantál el és utánad jöttem és így találtalak.

-         Elrohantam? – Audrey ne lepődj meg a „saját” tetteiden! – áh persze! Igen emlékszem.

-         Bántott?

-         Jól vagyok, de neked nem a randiddal kellene foglalkoznod?

-         Így számon tartod? Tán nem érdekel?

-         Az érdekel, hogy a barátnőmet meg ne bántsd – pedig mennyire is örülne, ha munkatársnője levenné a szemét az Ő álompasijáról. – de ne haragudj most mennem kell. Szia – ennyivel ott is hagyta.

Tom már nem nagyon tudta követni az eseményeket. Kicsit kezdte soknak érezni a dolgokat és nem értette, hol is van az a hiányzó láncszem. A sztoriban annyi kis rés található, hogy már összefügg minden és észre sem veszi az ember, ami körülötte történik. Inkább felhívta Audreyt, illetve újabban Susant és egyeztetett vele a találkát illetően. Úgy volt vele, ahogy otthon készülődött, ha már Nicole így játszik velük, akkor ő ebből a játékból kilép, legalábbis megpróbál. Haját felkötötte, fehér póló sötét nadrág hozzá színben passzoló Reebok cipő. Nem borotválkozott meg. Nicolenak is nagyon tetszett a borostája, miért ne válhatna be más nőnél is? A banda legszexibb tagja, neki minden jól áll. Parfüm, napszemüveg, telefon, óvszer, lakáskulcs, kocsi kulcs, igazolványok, pénz és már útra is kelt. Ma jól akarta érezni magát. Nem akarta engedi, hogy bárki is belerondítson. Az audijával leparkolt a megbeszélt helyen. A lány még sehol. Mit is várt? Nőből van. Kiszállt és a kocsinak dőlve várt.

-         Tom? – hallotta meg a kevésbé ismerős hangot maga mellett. Talán kicsit elgondolkozott.

-         Susan? – nézett rá egyelőre erőltetett mosollyal. Miért büntetné a lányt a saját lelkivilága miatt? Elbüvőlően néz ki. Igaz fel se ér Nicole-lal… Hé Tom! Mostmár igazán fejezd be! Nem Nicole-lal randizol! Verd ki a fejedből azt a nőt!

-         Honnan? – lepődött meg, hogy a nevén szólítja.

-         Nicole mondta, hogy nem szereted az Audreyt. Gondoltam akkor el is felejtem – magyarázta.

-         Igen, köszönöm.

Próbált nem Nicolera gondolni. Ideje új vizekre eveznie. Elővette régi cimboráját, öreg Tomot és végigpásztázta a lányt. Majd csak ezután figyelt arra, amit mond partnere. Csodával határos módon az este folyamán többet nem gondolt Nicolera, sőt sikerült élveznie is Susan társaságát.

Nicole már majdnem feladta a reményt, hogy utolérje Billt, egyáltalán megtalálja valahol, mikor meglátta a leveleket olvasni. Közelebb sietett és észrevette, hogy pont az ő levelét olvassa. Oda akart menni, de David beelőzte. Vele most semmiképpen nem akar közelebbről találkozni, így is biztos mérges lehet és nem viccel, ha azt gondolja, akár a munkájával is játszik. Hátrébb is húzódott és számolta a nem létező bárányokat. Nyugtatta magát. Most minden lelepleződött, mostmár csak egy hangos vita és vége az egésznek. Legalább nem nyomja többé ez a teher a vállukat. Elmélkedéséből Bill zökkentette ki.

-         Hát itt vagy?

-         Igen. Öhm… a levél… - vakargatta a fejét Nicole.

-         Igen olvastam.

-         Ne haragudj, mi ezt nem úgy gondoltuk és eszünk ágába nem volt játszani veled és veletek, szégyellem és hidd el, hogy ő is. Bármit megtennék, hogy visszaforgathassam az időt, és újrakezdjem.

-         Képzelem, de Tom nevébe ne beszélj.

-         Tom? – ráncolta a homlokát a lány. Ő végig Audrey-ról beszélt. Ezek szerint lehet, mégsem olvasta el? – rendben és mit gondolsz?

-         Miről? – játszotta magát.

-         A levélről.

-         Hogy szívből szólt.

-         Igen. Minden egyes szava. – a második fele is a levélnek persze, amit sajnos, avagy szerencsére nem olvasott el.

-         Nem tudom, mire volt ez az egész jó. Talán később választ kapok rá, sőt nem is akarok erre válaszokat se hallani többé erről!

-         Hát… - pedig fogsz hallani, mikor kiderül a csere, lehull a lepel.

-         Nem gondoltam, hogy egy ilyen nő, mint te ilyenre képes lehet. – szuggerálta.

-         Hidd el én sem és megbántam – esedezett megint csak.

-         De nem bujkáltál mögöttem, nem titkolóztál… sokáig.

-         Nem vitt rá a lelkiismeretem.

-         Több titkod nincs… ugye? – hajol picit közelebb, megtévesztve a lányt.

-         Nincs. Persze, hogy nincs. Őszinte vagyok veled mindig. – na most ezt végig hazudtad Nicole, gratulálok.

-         Valami nagyon nyomaszthatja a lelkedet, amellett, hogy szeretsz. A levélből ezt szűrtem le és… én sem tudok örökké haragudni. – ezek a szavak megnyugtatták, ugyanakkor megdöbbentették és izgatottá is tették a lányt. Megbocsájtana?

-         Hidd el, csak a bűntudat, ami nyomaszt.

-         Szerintem van még valami, amit nagyon nem akarsz elmondani, egy olyan dolog, amitől megváltozik mindannyiunk szemlélete.

-         Miről beszélsz? – nyitotta nagyra szemeit. Tehát mégis elolvasta a levelet a végéig és most csak szórakozott vele az előbb. Nem volt szép tőle. Ezzel viszonozni próbálhatta azt az érzést, amiket ő ikrével okozott nekik.

-         Véletlenül nem Tomnak falazol? Ő erőltette igaz?