-Micsoda? – meresztett Audrey nagy szemeket, amikor haza�rt �s h�ga el��llt az aznapi sztorival – Komolyan ezt k�rdezte t�led?

-�n sem akartam hinni a f�lemnek. – m�g mindig kibor�totta a gondolat, hogy Bill k�pes ilyesmit felt�telezni a b�tyj�r�l. M�giscsak testv�rek. Hogy Tom er�szakkal venne r� valakit b�rmire is... kiz�rt dolog, enn�l m�g � is m�sk�nt ismerte. H�t m�g Audrey. Nem lenne szerelmes egy ilyen alakba.

-�s mit mondt�l r�?

-Mit mondhattam volna? Nem akartam, hogy m�g jobban megharagudjon, pl�ne a r�szletekr�l nem akartam mondani semmit. F�leg �gy, hogy azokat m�g �n sem tudok. Megmondtam neki, hogy egyik�nk sem volt �pp besz�m�that� �s az eg�sz h�lyes�g volt, aminek soha nem szabadott volna megt�rt�nnie. De �n is �ppen annyira hib�s vagyok, mint Tom.

-Nem j� ez �gy, hogy te viszed el a balh�t. Nem akartam, hogy neked is rossz legyen. Nem igaz�n gondolkoztam, amikor megt�rt�nt... – h�zta el a sz�j�t Audrey.

-De meg sem b�ntad az�rt...

-Baj, ha azt mondom, hogy nem? �gy �rtem, az eg�sz olyan volt, mintha �lmodtam volna. Annyira r�gen �reztem m�r ilyen bizserg�st. Csak azt sajn�lom, ami lett bel�le. Miattad �s Bill miatt.

-Ti m�g mindig rosszabbul j�rtatok, mint mi... – mosolyodott el Nicole keser�en �s egy�tt �rz�en sim�tott v�gig ikre haj�n – Tom a l�tez�sedr�l sem tud.

-Na igen...

A cseng� re kapt�k fel , �s hatalm�ba ker�tette �ket a m�r j�l ismert szorong�s. Nem v�rtak senkit. Ki lehet az? Bill, vagy Tom? �s ez�ttal ki van soron? Vagy mi van, ha Adam?

-Te... – n�zett Audrey Nicole-ra, de az megr�zta a fej�t.

-Nem h�vtam ide senkit... Kinyitom, maradj a konyh�ban. B�rki is az, hamar ler�zom. El�g volt m�ra mindenkib�l.

-No, v�rj csak, m�g meghallod az Adam-es sztorit is. Ha � az, el is k�ldheted oda, ahonnan j�tt.

-Lerendezem! – �s m�r ott sem volt. Azonban az a szem�ly �llt az ajt�ban, akire legkev�sb� sz�m�tott.

-Szia, ���... Nicole? Gondoltam, beugrom egy kicsit. Ahogy hallom el�g durva nap volt ez... mindkett�t�knek...

-Georg, r�d azt�n nem sz�m�tottunk.

-Hoztam csokit... – mosolygott a l�nyra.

-Audrey! – sz�lt be a konyh�ba Nicole.

-�h, eltal�ltam!

-De rem�lem, csak neked t�nik fel a k�l�nbs�g. B�r lehet jobb lenne, ha mindenki l�tn�... Megold�dna egy-k�t dolog.

-Szia Georg! H�t te? – �rkezett meg a m�sik iker is.

-Csoki?

-Att�l f�lek, a mai nap ut�n, kev�s lesz.

-Hoztam s�rt is! – emelte fel a m�sik kez�ben l�v� rekeszt.

-Nem b�nom, maradhatsz!

-Meghallgattam mindk�t ikret, egyik�t�knek sem volt k�nny� napja.

-Azt is hallottad, Bill mit felt�telezett Tomr�l? Azt hittem, enn�l jobban ismeri... vagy volt ennek valami el�zm�nye?

-Mi�rt, mit mondott?

-Azt hitte, Tom er�szakoskodott, �s ez�rt engedtem neki... – mondta Nicole.

-Azaz, hogy �n ez�rt engedtem neki... – forgatta a szemeit Audrey – Kezd belef�jdulni a fejem ebbe.

-Ez hihetetken. Tom n�ha h�lye, de sosem lenne k�pes ilyesmire, m�g ha nagyon durv�n be is van nyomva. A nem az nem... Bill mag�b�l indul ki, att�l tartok... – a l�nyok ijedt arc�t l�tva gyorsan folytatta – Nem kell p�nikolni, semmi komoly. Bill is j� sr�c, b�r mostan�ban mintha kezden� elveszteni az esz�t. Nem tudom, mit gondolt...

-De hogyan �rtetted, hogy mag�b�l indul ki?

-Nem �rdekes... sok �vvel ezel�tt egy szak�t�s ut�n el�g durv�n fel�nt�tt a garatra. Buliztunk, megtetszett neki egy l�ny, aki viszont cs�kn�l tov�bb nem akart menni. Bill persze t�bbet akart,

felejteni, j�l �rezni mag�t. Nem volt mag�n�l. V�g�l �gy szedt�k le a l�nyr�l. Nem csin�lt semmit, de csin�lhatott volna, ha nem �ll�tjuk meg. B�r �n a mai napig nem hiszem, hogy megtette volna.

-�rtem... – s�hajtott fel Nicole – Most nagyon d�h�s vagyok r�, ami�rt Tomra mutogat ujjal, holott � sem jobb.

-F�lt�keny.

-Akkor is! A saj�t testv�re.

-Hogy viseled a randit Adurey? Tom nem mes�lt r�szleteket, de azt hiszem, megint el fogja h�vni...

-Megvolt a randi? – k�rdezte csal�dottan a l�ny. Persze tudta, hogy ez lesz. Mit v�rt, hogy Tom lemondja? Nem v�rta, de az�rt rem�nykedni szabad. A m�sik k�rd�s m�r csak az, hogy minek, ha �gysincs semmi es�lye, m�g le nem buknak. Ha pedig lebuknak, h�t m�r az�rt nem lesz. �rd�gi k�r.

-Bocsi, azt hittem, tudod...

-Tudtam, hogy lesz... csak azt nem, hogy megvolt.

-Valahogyan lekoptatjuk azt a csajt! – legyintett Georg – Maga Tom mondta m�g kor�bban, hogy amikor megl�tta el�sz�r, itt... azaz, hogy amikor t�ged l�tott meg... – d�rzs�lte a hal�nt�k�t – �gy �rezte, mintha ismerne. Valami k�l�nleges kapocs volt k�ztetek.

-Mert ismert is. Csak nem tudta.

-De m�r nem �rzi azt Susan-nal. Az, hogy k�rni fog m�g egy randit, csak k�ts�gbeesett pr�b�lkoz�s, hogy elfelejtsen t�ged Nicole. Azaz t�ged, Audrey.

-Egyszer �gy is siker�lni fog neki. – ment ki a konyh�ba Audrey kedvetlen�l.

-Legsz�vesebben most azonnal menn�k �s elmondan�m mindenkinek, hogy mi az igazs�g.

-Ez nem lenne t�l b�lcs dolog most Nicole. El�gg� ki van bukva mindk�t Kaulitz, ha most tudn�k meg, ki tudja mi lenne.

-Ut�lom, hogy igazad van... De akkor m�gis mikor? Nem b�rom m�r ezt n�zni... – b�k�tt �ll�val a konyha fel� – Tal�n az lesz a legjobb, ha � is tov�bbl�p, nem igaz? Ahogyan Tom pr�b�l. De k�ptelen lenn�k ezzel a tudattal boldog lenni.

Audrey ut�lta m�r azt a folyamatos �nsajn�latot, ami ellepte, amikor csak sz�ba ker�lt Tom. Ki kell l�pnie ebb�l, ak�r er�szakkal is, mert nem megy vele semmire. Kinek lesz jobb att�l, ha sajn�lja mag�t? A helyzet v�gleg el van sz�rva. Ennyi. Nincs mit tenni. Val�sz�n�leg sosem mondj�k el az igazat. V�gt�re is mit nyern�nek vele? A sr�cok csak megharagudn�nak, t�bb� nem �lln�nak sz�ba vel�k, s �gy Nicole is �s � is vesztenek. Viszont ha �gy marad a dolog, ahogy most, legal�bb egyik�knek j� lesz. Tov�bb fog l�pni. Minden agyban d�l el, vagy nem?

Nem... m�r tudta, hogy ez csak egy olcs� k�zhely, amikor Tomot l�tta meg az ablakon �t. Kocsij�val lassan kanyarodott be az utc�ba, nyugodtnak t�nt, de nem j� kedv�nek. Semlegesnek, pedig az any�s �l�sen ott �lt Susan. A randir�l tartottak hazafel�. Audrey sz�ve kalimp�lni kezdett �s a leveg�t is elfelejtette kif�jni, amit az el�bb hirtelen besz�vott. Mintha lass�tott felv�telk�nt l�tn� az esem�nyeket.

S�t, az id� azonnal meg�llt, amikor Tom fel� pillantott. A konyh�ban �gett a villany, �gy tudta, hogy megl�tta. Tudta, hogy r� n�z. Egym�st figyelt�k visszafojtott l�legzettel.

-Hogy verlek ki a fejemb�l, ha el�g csak r�d n�znem �s azt sem tudom, ki vagyok... – s�gta maga el� a l�ny cs�ggedten.

Tom ajkain halv�ny mosoly jelent meg, mintha el�rt volna hozz� az �zenet. Legsz�vesebben kipattant volna a kocsib�l �s beszaladt volna Nicole-hoz, hogy addig cs�kolja, m�g be nem bizony�tja, hogy t�nyleg �t szereti, nem az �ccs�t.

Azt�n v�ratlanul egy hangos csattan�st hallottak. A motorh�zb�l f�st gomolygott fel a s�t�t �jszak�ban a csillagok fel�. Audrey hal�lra v�ltan egy pillanatra ledermedt, de csak hogy a k�vetkez� pillanatban gep�rdot meghazudtol� iramban szaladjon ki a h�zb�l. Tom egy oszlopnak ment a kocsival, ami persze nem okozhatott nagy k�rt, l�v�n, hogy nem ment nagy sebess�ggel. De Audrey akkor is hal�lra r�m�lt, Tom pedig a r�zk�d�st�l kicsit sz�d�lni kezdett.

-Mi volt ez? – rohant ki a h�zb�l Nicole �s Georg is, nagy szemeket meresztve .

-Tom nekiment az oszlopnak! – ki�ltott h�tra Audrey �s m�r ott is volt- Tom, j�l vagy? – ny�lt be a leeresztett ablakon, �s a szeretett f�rfi arc�ra tette a kez�t – N�zz r�m! Minden rendben? Rosszul vagy? V�laszolj m�r! – sz�lt r� er�lyesebben, amikor nem kapott v�laszt.

-J�l, j�l... – ny�sz�r�gte – Vagy lehet, hogy m�gsem...

-Mi�rt?

-Mert kett�t l�tok bel�led... – n�zett a l�ny arc�ra �s a h�ta m�g� felv�ltva.