Tom kit�gult pupill�kkal meredt maga el�. Ez szerelem... ez szerelem? M�gis mire v�lje ezt? Mi�rt van az, hogy minden egyes besz�lget�sn�l �jra �s �jra �sszezavarodik? Nicole hol illend�en �rdekl�d�, hol �r�lt aggodalommal faggatja �t. Mi ez az eg�sz? L�tezik, hogy valaki ennyire szesz�lyes legyen?

�m kital�lt valamit m�snapra. M�g maga sem tudta, mi�rt, �s mit fog bizony�tani, de akart valamit, amibe kapaszkodhat. �s akadt m�g egy k�rd�s: hogyan lehet szerelmes egy olyan n�be, akin ennyire k�ptelen kiigazodni?

-              Besz�lhetn�nk p�r percre? – k�rdezte Nicole-t, amikor be�rt dolgozni. Nem sz�vesen h�vta f�lre Bill el�tt, nem akart bekavarni, de k�v�ncsi volt.

-              Persze...

Gondosan becsukt�k maguk m�g�tt a st�di� ajtaj�t, a l�ny igyekezett v�letlen�l sem Billre n�zni, vagy a kellet�n�l k�zelebb menni Tomhoz, de ez abban a pillanatban cs�d�t mondott, amikor elkapta a csukl�j�t �s mag�hoz h�zta.

-              Na l�ssuk... – s�gta Tom.

-              �hm... rem�lem, j�l vagy? F�j a fejed? – k�rdezte Nicole zavartan, az ajt�t lesve.

-              Teljesen j�l vagyok, k�sz�n�m.

-              Akkor j�... – mosolygott r� er�ltetetten. Szemeiben nem volt t�z, ahogyan r� n�zett, nem csillogott �gy, ahogyan Jap�nban, vagy tegnap este a k�rh�zban.

-              Ennyi? – k�rdezte kis csend ut�n Tom.

-              Mire gondolsz?

-              Tegnap m�g rohanni akart�l, hogy seg�ts, hazavinni, majd’ �tszakadt a telefon az aggodalmadt�l...

-              Azt mondtad, j�l vagy...

-              Igen, de... nem �rtem... – r�zta a fej�t �s fels�hajtott.

-              N�zd...

-              V�rj... – hajolt k�zelebb hirtelen, �s finom �vatoss�ggal megcs�kolta �t. Nicole hatalmas szemekkel meredt r�, ha ezt valaki megl�tja, v�ge. Ha BILL MEGL�TJA, v�ge! Azonnal eltasz�totta mag�t�l �s legsz�vesebben felk�pelte volna. Ijedten n�zett az ajt� fel�, de szerencs�re senki sem j�tt ki.

-              Te t�nyleg �t szereted, nem igaz? – k�rdezte halkan.

-              N�zd Tom, te nagyon kedves sr�c vagy...

-              J�l kezd�dik...

-              Tudom, hogy mik t�rt�ntek, �s fogalmam sincs, mit mi�rt hagytam, vagy tettem. K�ptelen vagyok megmagyar�zni, tal�n a rep�l�s k�sz�tett ki, nem tudom. De �rtsd meg, hogy az �cs�det szeretem! T�gy egy sz�vess�get magadnak �s ne fuss olyan ut�n, akin�l nincs es�lyed. Mindkett�nk �rdek�ben.

-              Neh�z tov�bb l�pni, amikor nem tudok kiigazodni rajtad. Az egyik percben ilyen vagy, a m�sikban olyan. Honnan tudjam, mit akarsz val�j�ban?

-              Billt! �t akarom. �t szeretem!

-              �rtem... – s�hajtott lemond�an, �llkapcs�t �sszeszor�tva n�h�ny pillanatig. A l�nyt f�rk�szte, valami gyenges�get keresve rajta, de nem tal�lt. Ugyanis komolyan besz�lt – Rendben. – engedte el, nem csak fizikailag, de ment�lisan is. Hirtelen sokkal �resebbnek �rezte mag�t.

-              K�sz�n�m. – l�pett h�tr�bb Nicole, m�g mindig az ajt� fel� sand�tva.

-              Nem teszek ilyet t�bb�.

-              K�sz�n�m.

-              Rem�lem, kib�k�lt�k... – mondta m�g, majd visszament a st�di�ba. Nicole pedig n�m�n �llt ott �s legsz�vesebben sikoltott volna. „Menj, �s keresd meg a testv�remet, aki b�rmit megtenne �rted, mert szeret!” De nem tette, s k�s�bb visszagondolva arra a napra, m�r b�nta. Egyre nehezebb volt t�k�rbe n�znie...

Audrey eg�sz nap sz�rakozott volt az �zletben, hiszen gondolatai Tom k�r�l forogtak, � pedig messze-messze j�rt onnan. De koncentr�lnia kell, hiszen dolgozik, ez�rt kapja a fizet�s�t, ez a munk�ja. Ezzel kell elterelnie a figyelm�t is, h�tha id�vel jobb lesz.

-              K�rlek, tartsd a frontot, m�g telefon�lok! – l�pett oda Susan.

-              Ok�! – b�lintott a l�ny hat�rozottan. EZ kell neki, hogy valami m�sra kelljen figyelnie. Koncentr�lj, koncentr�lj!

-Szia! – vette fel kicsit od�bb cs�rg� mobilj�t Susan, �s Audrey mag�ban k�ny�rg�tt, hogy ne Tom legyen az. De ak�rhogy is pr�b�lt a vev�kre koncentr�lni, �s felelni minden k�rd�sre, n�b�l volt, akiknek megvan az az adotts�guk – ez esetben tal�n �tkuk? -, hogy egyszerre t�bb fel� is k�pesek figyelni.

-Szia Tom, �r�l�k, hogy h�vt�l... Igen, kicsit rosszul v�gz�d�tt a tegnapi randi...

-Sz�val h�zhoz is lehet sz�ll�tani? – k�rdezte az egyik vev�, mag�ra vonva Audrey figyelm�t.

-Igen, egyeztet�nk �s a koll�g�im elviszik �n�kh�z, amint lehets�ges!

-Ez nagyszer�! – lelkesedett a h�lgy.

-�n is �r�ln�k, ha tal�lkozn�nk! – kacar�szott Susan, Audrey pedig kis h�j�n elt�rte a kez�ben l�v� ceruz�t, mellyel a vev� adatait �rta fel.

-Valami baj van? – k�rdezte.

-Nem, csak f�j a fejem. K�sz�n�m az adatait, akkor majd h�vjuk! – mosolygott a l�ny.

-Rendben, akkor ma este? – k�ptelen volt nem meghallani. – Tess�k? Hogy m�r most �ton vagy? Tudod a munkahelyem c�m�t? Megadom neked, j�? Elmehet�nk eb�delni, �gy is mindj�rt eb�d sz�net. Nem, van, aki tartsa a frontot, ne agg�dj! – csak folytatta �s folytatta, Adurey sik�tani tudott volna a f�lt�kenys�gt�l – Akkor v�rlak! Puszi! – tette le v�gre �s csillog� szemekkel t�rt vissza koll�gan�j�hez.

-Akkor viszl�t! – k�sz�nt el v�s�rl�it�l a l�ny �s Susan-ra sem mert n�zni.

-Randim lesz... – k�z�lte, amint kettesben maradtak.

-Igen? – �gy tett, mintha nem �rdekeln� k�l�n�sebben a dolog.

-Nem gond... ugye?

-Nem, dehogy is! Ez csak egy kis... nem volt ez semmi sem Susan. Nem volt k�zt�nk semmi... – halkult el a v�g�re – Ne haragudj, de ezt most be kell �rnom a g�pbe.

-Ok�. Akkor itt tudsz maradni eb�did�ben? Nem �g�rek semmit, de sietni fogok, hogy te is el tudj menni. Vagy rendelhetsz is valamit.

-Megoldom...

-Remek! Tom mindj�rt �gy is itt lesz...

-Itt? – m�g csak most jutott el a tudat�ig, hogy mit hallott. Tom idej�n. Tom megl�tja. Tom kiakad. Tom meggy�l�li... Neki v�ge.

-Ez � lesz! – kapta fel a fej�t az ismer�s dud�l�sra – Ne agg�dj, nem j�n be.

-Oh... ok�... J� eb�det. – ny�gte ki.

-K�szi, neked is! Akkor szia! – �s m�r ott sem volt, Audrey pedig �gy �rezte mag�t, mint egy rak�s szerencs�tlens�g, aki csak b�mul ki az ablak�vegen �t egy olyan f�rfira, akit �gysem kaphat meg.

Tom minden idegsz�l�val igyekezett a fel� k�zeled� n�re koncentr�lni, nem pedig Nicole-ra, de neh�z volt, hiszen � volt az, aki k�rh�zba vitte, � agg�dott �rte, � maradt ott vele, nem pedig Susan, aki az els� adand� alkalommal kereket oldott. �s akkor, mintegy var�zs�t�sre, mintha � n�zett volna vissza r� a kirakaton �t, de az... az k�ptelens�g. Megr�zta a fej�t. �jra odan�zett, de elt�nt... Tal�n k�pr�zott a szeme, vagy a n� annyira bele�sta m�r mag�t a fej�be, hogy mindenhol csak �t l�tta.

Lehets�ges, hogy ebb�l a n�b�l kett� van?