Az este egyfajta pecsét volt kettejük életében. Soha nem voltak még ennyire biztosak abban, mit is kell tenniük. Olyan kusza volt minden, és olyan fájdalmas. Nicole ugyan kitudná magát beszélni, hiszen, ha Tom nem szólja el magát, akkor Billel most vissza tudja építeni a kapcsolatát. A tegnapi randi - ami elméletileg nem annak indult, de mégis olyan volt -, pozitívan sült el, és adott egy löketet. Talán felesleges löketet? De ha neki még menne is a dolog, nem tudná végignézni, ahogy képmása mellette hervad el, fonnyad össze, ahogy a Tom iránti szerelem fojtogatja.
            Ahogy felkelt már tudta mit fog tenni. Kissé karikás szemekkel készülődgetett, hiszen alig tudott aludni. Fel kellett készülnie, hogy bevallja a dolgokat.
            Berobogott a munkahelyére és nagy levegőt vett. Nem ennyi mégsem elég, ehhez több kell. Nyugodtnak kell lenni, de hogy is lehetne az? Akár el is veszítheti a munkáját, pedig mennyit is gürcölt, hogy jó helye legyen. Jó? Álomhelye! Nem csak a hely és a munka a jó, itt megtalálta a szerelmet is. Na igen… ha a munka veszni látszik, sajnos arról is le kell mondania. Megfogja-e bárki is érteni, mit miért csinált? Elítélik-e? Nem beszélhet többes számban, hiába keverte bele a tesóját. Az is az ő hibája volt, nem pedig Audreyé. Hogyan is fogja ezt neki meghálálni?

-          Szia Nicole! – már az ajtótól nem messze összefutott Billel. A gombóc egy pillanat alatt hatalmassá nőtt a torkában. Nem. Ezt nem most fogja elmondani. Bill szeme csillogott. Nyilván a tegnapi randi puhított a viszonyon. Rontsa el ezt a dolgot? Alig békültek ki. Még a seb be se hegedt.

-          Szia – nem bírt többet kinyögni.

-          Baj van? – lépett volna közelebb, de Nicole hátrébb lépett.

-          Nem nincs, fáradt vagyok. Most megyek, dolgom van. Majd beszélünk – mosolygott rá, de ez a mosoly is fájt. A szíve hasított belül. Saját magától undorodott. Megint meg fogja bántani, akit szeret. szörnyetegnek érezte magát. Elment a saját kis helyére.

Bill elég meglepetten nézett utána. Ahogy Tom belépett és látta a jelenetet, az ő gondolatai sem maradtak ki a buliból. Már kezdte bosszantani, hogy a testvérével is így játszik a lány. Mindkettejüket hülyíti. Utána ment, ugyanis, amikor testvérével beszélt, az pozitívan számolt be az előző napi randiról, ami függvényében nem így kéne viselkednie a lánynak. Valami nincs rendben. Azonnal ment a lány után, amikor Bill másfele ment.

-          Történt valami? – kérdezte, ahogy belépett a lányhoz.

-          Nem, miért? – óh, dehogynem! Ha tudnád…

-          Velem szórakoztál! Billt választottad, mind ama ellenére, ami köztünk történt! Úgy gondolod engem tönkretehetsz büntetlenül, hát persze! Billel tegnap randiztál! Végre újra reményt láttam a szemében! Azt hittem szent a béke! Te is jó randiról számoltál be mégis megcsókoltál! Te szórakozol! Aztán Billt választod! Most meg a közelébe se akarsz menni! – olvasta a vádakat a lányra. – nézd, velem szórakoztál, de én és Bill egy csomag vagyunk, és nem engedem, hogy bárki is bántsa! Még te sem! Szóval halljam mi ez az egész! – most már végképp szakadt a cérna nála. Eddig is szemet szúrt neki, de a testvére boldogsága érdekében hallgatott, de most, hogy látja megint gond van, már nem bírja tovább.

-          Nincs semmi baj! Csak dolgozni jöttem.

-          Ilyen elutasítással? Személyiségzavarod van? Kell segítség? Tudok egy jó pszichológust!

-          Tom, nincs szükségem dokira, fogd már fel! – kutyaszorítóban érezte magát.

-          Akkor? Mondd, miért játszol a legveszélyesebb dologgal? Az érzelmekkel?

-          Meg van az okom rá, hidd el!

-          Na, kibújik a szög a zsákból. Vallomást hallhattunk kérem szépen! Oké, megyek és szólok Billnek, hogy egy csúnya játék részese! Téged pedig kirúgunk! – sohasem gondolta volna Nicole, hogy ilyen beszélgetésbe keveredik Tommal. Még csak az igazat sem tudja, és máris ez történik. Hogy mondhatná el így, amit akart? Fel se tudott készülni.

-          Tom várj egy kicsit!

-          Dehogy várok! Mennyi ideje is szórakozol?! Én Igazán szerettelek, sőt megmondom, hogy Bill is igazán szeretett, sőt szeret. Meglátjuk, hogy fog ezután.

-          Mit akarsz neki elmondani?

-          Mindent!

-          Azzal a saját testvéri viszonyotokat is tönkreteszed! Gondolkozz már egy kicsit! – mondta kétségbeesve a lány.

Erre Tom kicsit megállt. Igen ez igaz volt. Nem szabad az indulatokat hagyni, hogy elfajuljanak, mert a torz igazságnak nagyobb lehet a hatása, mint a valódinak. Csak jobban tönkretenné a jelenlegi helyzetet, ráadásul feleslegesen.

Audrey otthon volt. Mivel lelkileg kikészült előző nap, nem ment most be dolgozni. Különben is, Susan tartozott neki ennyivel, mivel olyan sokáig magára hagyta a boltban. Gondolkozott az eddig történt eseményeken és mindig, mikor Tommal közös élményeihez ért a szíve hevesen vert. Miért szerette meg? Óh, azaz utazás! Bárcsak az a nap létezne csak és semmi más. A legnagyobb vétek, de a legcsodálatosabb is. Könny is csordult ki a szeméből. Most már vége kell, legyen. Bent van a testvére, közösen színt vallhatnak. Nem akar többé árnyék lenni, még ha nem is szándékosan történt, legalábbis nem ellene. Felöltözött kissé remegő kezekkel és végtagokkal, de annál határozottabban. Elment a stúdióhoz.

-          Most már nincs vissza út – fonta az ujjait a kilincsre – ez a leleplezés napja. Egy korszak lezárása, és egy új nyílása.  – mély levegőt vett, lenyomta a kilincset és belépett.

Bent nem látott először senkit. Körbenézett. Halk moraj hallatszott az étkezőből, illetve az iroda felől is. Nem tudott kivenni semmit. A helység jól hangszigetelt. Vagy semmit, vagy csak nagyon halk morajt hallott. Azt hitte, ahogy besétál a medve barlangjába, az szétszedi. Azt se tudta merre menjen, azért a lelkiismerete rossz volt érthetően, hogy kellően megijedjen, ha valami olyan történik.

-          Nicole? – hallattszott egy hang nem sokkal mellette. Azonnal odanézett a lány. –jobban vagy? – Bill állt ott.

-          Beszélnünk kell – mondta kicsit remegő hangon Audrey. Ebben a pillanatban lépett ki nem messze Tom az ajtón, aki pont abban a szobában Nicolelal beszélgetett. Eléggé elkerekedett a szeme.

Kezdődik…