-          Ez nem? – guggolt le a kuty�hoz Nicole, vakargatni kezdte az �llat f�l�t, aki h�l�s ny�szk�l�sbe kezdett cser�be.

-          De igen, Scotty…

-          � nem…?

-          De igen… - sz�lalt meg egy m�ly hang Audrey mell�l, mire a l�ny k�v� dermedt – Az �n kuty�m.

Lass�tott felv�telk�nt fordult a hang ir�ny�b�l, hogy meggy�z�dhessen a teste reakci�j�nak pontos forr�s�r�l. Nem tudta, hogy k�v�nja azt, hogy �t l�ssa a kapuban, vagy csak egy idegent. �s bizony megl�tta �t. M�r a szeme sark�b�l felismerte. Egyszerre nyilallt bel� a b�ntudat, keserg�s, f�jdalom �s a v�gy, az �r�m hogy l�thatja. Micsoda megtiszteltet�s, hogy egy�ltal�n m�g r� n�z a f�rfi. Ekkora b�nt k�vettek el, hogy m�r a tekintet�t sem �rzi meg�rdemeltnek. Pr�b�lt valamit mondani, de csak �res t�tog�s lett bel�le. �gy festett, mint egy hal.

-          Az �n kuty�m, �s �r�ln�k, ha kik�s�rn�tek. Rem�lem Nicole m�r kivakar�sztad magad vele – el�g �les volt a hangja.

Mit is v�rtak? Majd most megenyh�l a kutya hat�s�ra? Nevets�ges. Ahogy ezt kimondta v�gig Audrey-ra n�zett. Ez m�g egy d�f�s volt. A szeretett n�re n�zni �s k�zbe az ismertebb nevet mondani. Sz�nd�kosan k�nozta. Ha eddig m�g nem is �rezt�k el�gg� rosszul magukat a l�nyok, most minden bizonnyal �gy van.

-          Tom… - Nicole felegyenesedett a kuty�t�l.

-          Meddig v�rjak? – t�relmetlenebb lett a hangja. El�gg� zavarta, hogy 2 m�teres hat�t�vols�gon bel�l tudja a k�t l�nyt. Egy is sok volt most, de kett�? Kett�?? Ez ism�tl�d�tt benne �s �jra �s �jra felm�rgesedett rajta.

-          Scotty, menj a gazdi v�r – pr�b�lta Nicole kifele tuszkolni a kuty�t, aki minduntalan csak �lt el�tte, ha meg is mozdult csak k�rbes�t�lta a l�nyokat, rem�nyt keltve Tomban, hogy megtal�lja a kaput is, de azt�n visszafordult �s megtelepedett Audrey l�b�n.

-          Ne engedd, hogy cs�ngj�n rajtad. Vinn�m el.

-          Nem fogom ler�zni magamr�l. Ha menni akar, akkor menni fog. Az�rt van itt, mert � legal�bb elfogad, szeret olyannak, amilyen vagyok. Ebben a pillanatban, nagyon is �r�l�k neki, hogy itt �l �s meleg�ti a l�bam. – vallott Audrey.

Lehet nem kellett volna ezeket mondania, esetleg �gy, hiszen nem � volt a s�rtett, az �ldozat. Azonban most m�r, ha l�d, legyen k�v�r, ahogy a mond�s tartja. T�rjanak ki mindent. T�bbet m�r �gysem vesz�thetnek. Szimbolikus mondanival�ja is volt. A szeretet hi�ny�ban b�n�k k�zt kih�lt testet a szeretet hev�ti csak. �s ezt a szeretetet, odaad�st egy h�s�ges eb adta.

-          Ebbe ugye nem akarsz belemenni…? – kim�rten k�rdezte a f�rfi.

-          Csak �szinte vagyok.

-          A kezdetekt�l kellett volna! Elk�st�l vele.

-          Tudom, hogy hib�ztam – kezdem�nyezte.

-          Ezt �n is tudom, �s azt is, hogy �n is hib�ztam, mikor megb�ztam benned, bennetek. Mikor egy�ltal�n megismertelek. – el�g kem�nyen hangzottak ezek. El�vett a zseb�b�l egy jutalom falatot �s Scottyt kicsalta vele. A kutya k�vette a hat�rozottan t�volod� gazdij�t, de 5 m�terenk�nt meg�llt �s visszan�zett a l�nyokra, majd tov�bbment, �s ezt addig csin�lta, m�g a h�z el nem t�nt a l�that�rr�l.

Haza�rve, Tom tett a kutyus t�lk�j�ba falnival�t, de Scotty nem foglalkozott vele.

-          L�gy j� kutya, egy�l. – bement �s le�lt a tv el�, m�g miel�tt felrobbanna a sok gondolatt�l. – Nem megy�nk ki, ennyi volt – besz�lt a kuty�j�hoz, mik�zben a k�perny�t n�zte. Scotty az ajt�n�l �llt �s sz�nd�kosan b�kd�ste azt. – Na j�, kiengedlek. – fel�llt, �s kinyitotta az ebnek az ajt�t, az pedig ki is ment rajta, de visszan�zett, majd megint elindult, megint visszan�zett �s visszament. Pr�b�lta gazd�j�t r�b�rni, hogy menjen vele. – Nem s�t�lunk. Eleget s�t�ltunk. – hajthatatlan maradt. Scotty megragadta a l�b�t. J�l nekifesz�lt, fen�k az �gbe, megragadta �s m�r h�zta is. – Mit csin�lsz?!

-          Probl�ma van? Mi baja Scottynak? – �rkezett meg a h�zhoz Bill.

-          �r�l�k, hogy j�ssz, most voltunk s�t�lni…

-          T�rt�nt valami?

-          Elfutott…hozz�juk…

-          Menj�nk be – m�ris elkomorodott a m�sik f�l is.

Tom befele h�zta a l�b�val, amit megragadott a kutya, Bill meg kintr�l finoman tolta be. Scotty csak morgott ebben a kecses �ll�sban.

-          Besz�lt�l vel�k?

-          M�g nekik �ll feljebb! Scotty el sem akart j�nni velem! – bosszankodott, mire a kutya a h�tt�rben ugatott egyet – igen, r�lad van sz�! – v�laszolt neki, az eb pedig morgott egyet.

-          Felesel.

-          Kan… mit v�rtam t�le. Scotty! Ez az �n h�zam, itt az �n szab�lyaim �rv�nyesek, �n nem megyek vissza a l�nyokhoz, akkor te sem!

-          Szigor� vagy vele nem?

-          Te mennyire �r�lt�l volna a tal�lkoz�nak?

-          Igazad van. M�g mindig nem tudom elhinni. M�r… kezdett minden j� lenni, �gy �reztem �s…

-          �s �tvertek…

-          V�gig…

-          Ut�lok ezen gondolkodni, pedig m�son sem j�r az eszem!

-          Akkor besz�lj�nk m�sr�l.

-          P�ld�ul mi ez a szag?

-          Scotty! – pattant fel a hely�r�l Bill. A kutya v�gan vizeletmint�kat hagyott a h�z k�l�nb�z� szegleteiben.

-          Nem pisilted ki kint magad?! – rivallt r� a gazd�ja, a kutya pedig csak egy morg�ssal v�laszolt.

-          Ez harc Tom.

-          Eddig j� kutya volt, most meg a h�zamba pisilt…

-          Megjel�lte a territ�rium�t.

-          Scotty! T�nyleg ki akarsz kapni? Rossz kutya vagy! F��� de b�d�s! Nyald is fel – ahogy szidta a kutya �gy ugatott neki. Ment a veszeked�s.

Billel feltakar�tott�k v�g�l a vizeletet, k�zben Scottyt b�ntet�s�l a sarokba �ll�tott�k, ahol k�szs�gesen meg�lt az eb, persze fura hangot adva, mintha nevetne.