-�, azt hiszem �n most haza megyek… - sz�rta k�zbe Ben, kiss� kellemetlen�l, de senki sem figyelt r�. Bill �s Nicole n�m�n meredt egym�sra, mellkasuk zaklatottan s�llyedt �s emelkedett szapora egym�sut�nban.

-Azt hiszem, �n is… - intett le egy taxit Adam – Mondan�m, hogy nagyon �r�ltem, de… - azzal m�r ott sem voltak.

-Tudj�tok … - sz�lalt meg p�r perccel k�s�bb Audrey – Ez az eg�sz m�r rem�nytelen…

-Hogy �rted? – n�zett r� Tom k�v�ncsian. A l�ny most el�sz�r nem l�tott semmilyen rosszindulatot  a tekintet�ben hossz� ideje.

-Az lenne a legjobb, ha b�k�n hagyn�nk egym�st. Ti ut�ltok minket, mi pedig pontosan �rtj�k mi�rt… De ha nem bocs�totok meg, akkor ink�bb ne is tal�lkozzunk. Semmi �rtelme folyton felszak�tani a sebeket…

-Csak hogy ma sem sz�nd�kosan futottunk �ssze. Azon vagyunk, hogy t�l legy�nk rajtatok.

-Ahogyan mi is, Tom. De mit gondoltok, nem lenne egyszer�bb mindenkinek, ha v�letlen�l �sszefutunk, akkor norm�lisan viselkedj�nk egym�ssal?

-Nem sz�vesen mondom, de tal�n igaza van… - l�tta be Bill, �s l�that�an kezdtek ellazulni a v�llai.

-Rendben! – b�lintott Nicole – Ennek az eg�sznek m�r �gy is l�ttek…

-Ok�… - Tom.

-H�t… akkor mi megy�nk… - pillantott fel Tomra f�l�nken Audrey – Minden j�t nektek sr�cok…

-Nektek is… - ny�gte ki Tom.

Azonban nehezebb volt ezt kimondani, mint amilyennek t�nt. Bele lehet halni a szavakba? Sarkon fordultak �s k�t k�l�nb�z� ir�nyba indultak el.

-M�g csak annyit… - fordult vissza Nicole, Bill tekintet�t keresve, amit meg is tal�lt – Tudom, hogy ett�l m�g nagyon haragszotok r�nk… de… az ember nem tud haragudni olyan emberre, aki nem �rdekli… nem?

…

-Igaza van…

-Hm? Kinek? – k�rdezte Tom. A st�di�ban voltak, mivel egyik�k sem tudod elaludni, gondolt�k majd a munka seg�t.  Rendeltek egy-egy t�l k�nai kaj�t, ha m�r �hen maradtak, �s m�g Tom a laptopon p�ty�g�tt valamit, addig Bill egy halom pap�r felett firk�lt. Dalt akart �rni, de �gy �rezte, teljesen �res a feje. M�r ami a munk�t illeti. A feje nagyon is tele volt… csak �pp Nicole-lal.

-Nicole-nak…

-M�rmint?

-Te j� �g Tom, merre j�r az eszed?

-Tudni akarod? – s�hajtott fel t�relm�t vesztve- Audrey-n. B�rhogy is haragszom r�, egyszer�en nem megy ki a fejemb�l, milyen sz�p volt ma este, m�g d�h�sen is. Most boldog vagy? P�ty�g�m ezt a szart, de egyszer�en nem j�, nem j�, nem j�!  Ut�lom ezt az eg�szet. M�g mindig k�ptelen vagyok elengedni �t.

-H�t ez az… Amit Nicole mondott… Ha nem �rdekeln�nek minket, az �tver�s sem f�jt volna.

-Igen… �s megint Adam…

-Te is tudod, hogy ki nem �llhatja. Ugyanazt csin�lt�k, mint mi. Tov�bb l�ptek. Pontosabban akartak. Mint mi… Hasonl�an j�r az agyunk.

-Akkor is elsz�rt�k.

-Tudom.

-M�g hozz� nagyon…

-Ink�bb menj�nk haza… - �llt fel Bill – Megpr�b�lhatn�nk aludni.

-Sim�n! – csukta le a laptopj�t Tom.

Ek�zben a l�nyok m�r pizsam�ban fek�dtek a tv el�tt, amiben valami bugyuta v�gj�t�k ment. El akart�k terelni a gondolataikat, de m�r akkor tudt�k, hogy nem fog menni, amikor bekapcsolt�k a tv-t. T�ls�gosan fel voltak kavarva. Az este �sszess�g�ben pozit�van alakult. Legal�bb m�r nem fognak f�jni r�juk, �s ez is valami.

M�r �jf�l is elm�lt, amikor elvonultak szob�ikba. Audrey m�lyen bef�rta mag�t a takar� al�, �s lehunyt szemmel pr�b�lta mag�t alv�sra k�nyszer�teni. V�ratlanul kezdett el rezegni a telefonja, kis h�j�n sz�vrohamot hozva r�. Ki lehet az ilyenkor? Ha Adam az, kiny�rja. B�r volt egy olyan �rz�se, hogy a ma este ut�n v�gleg megszabadult t�le. Kinek kellene ennyire komplik�lt csaj? Tomnak sem… Nagy s�hajjal n�zett a k�sz�l�kre, ami k�zben elhallgatott. Tom? Mi a… Mi�rt h�vta? �s mi�rt rakta le ilyen gyorsan? V�letlen�l h�vta? Vagy sz�nd�kosan, csak meggondolta mag�t? Nem fogja visszah�vni… H�lyes�g lenne… Biztosan csak f�lre t�rcs�zta… Igen… Biztosan.

-Tom? – m�r csak amikor meghallotta a saj�t hangj�t, akkor eszm�lt fel, hogy megtette. Visszah�vta!

-Igen �n vagyok… �hm…

-Mi�rt h�vt�l? Engem h�vt�l?

-Csak azt akartam mondani, hogy… - egy �r�kk�val�s�gnak t�nt a csend – … hogy j� �jt Audrey…

-J� �jt, Tom… - v�laszolt halv�ny mosollyal az arc�n. Azt�n elhalt a vonal. M�gis �gy �rezte mag�t, mint amikor egy rossz �lom ut�n az ember megiszik egy poh�r langyos tejet �s megnyugszik. P�r percen bel�l elaludt.

Nicole pityeg� telefonj�ra kapta fel a fej�t. Mi ez, sms?

„J� �jt.” – olvasta Bill �zenet�t. Bill �zent neki? De… vajon mi�rt?

„J� �jt, Bill.” – �rt vissza f�l�g �r� sz�jjal.