A h�v�s �s az sms ut�n a l�nyok k�nnyebben elaludtak, illetve boldogabb gondolatokkal. Amilyen fura �s rossz volt az �tteremben, olyan j�v� lett az este egyetlen „j� �jszak�t”-tal. Nicole mosolyogva k�sz�tette a reggelit a konyh�ban, mikor Audrey szinte lerobogott hozz�.

-          Ugye nem csak �lom volt! Ugye nem? – kapkodta a leveg�t, izgatott volt �s s�v�rg� arccal n�zett n�v�r�re.

-          De Audrey… sajnos az �ttermi „baleset” bizony megt�rt�nt. Az nem csak �lom volt. Most nem. –s�hajtott nagyot visszagondolva. Nem szeretett r�la besz�lni, de miel�tt kider�lt volna a turpiss�guk, t�bbsz�r is r�m�lmok kergett�k a hazugs�g miatt.

-          Mi? Csak ennyi? �s ezt mind mosolyogva mondod? �s a t�bbi? Az jobban �rdekel!

-          Milyen t�bbi? – mosolyog.

-          Bele�r�lt�l a tegnapba, ez az �r�lt f�le mosoly vagy a boldog? B�r, mit�l is lenn�l az? Sz�val… csak �lom volt, hogy Tom felh�vott este? Pedig…

-          Felh�vott? �s mit mondott? – m�ris nagy �rdekl�d�ssel fordult fel�, mindent let�ve a kez�b�l.

-          Azt mondta, j� �jt.

-          Akkor az nem �lom volt. De a telefonodba benne van! Am�gy nekem is �rt este Bill. – vidult fel az arca.

-          Mit?

-          Ugyanazt.

-          Akkor ezek szerint m�r…

-          … nem gy�l�lnek minket. Ez j�. Hat�rozottan j�.

-          �s mit csin�ljunk ennek �r�m�re?

-          H�t… - m�r mondott volna valami eg�szen kiugr�t, de azt�n, mint egy lufi leeresztett. – folytatjuk az �let�nket.

Bementek a nappaliba �s gondolkod�ba estek. Tal�n mindketten ugyanarra gondoltak. A fi�k nem olyan sokat j�rtak itt, de mikor igen, az meghat�roz� volt. Odak�pzelt�k Bill hely�t a kanap�ra, a m�sikra pedig magukat. Vicces, az eml�keikb�l filmet lehetne k�sz�teni.

-          Tiszta lap? – �gy Nicole

-          Tiszta – b�lintott r� Audrey. Azonnal laptop el� �ltek �s megrendeltek egy teljesen �j kanap�t, illetve egy-egy �j �gyat. Eleget forgol�dtak m�r a kor�bbiban. Nem is volt annyira k�nyelmes, most ezekkel az eml�kekkel a h�tuk m�g�tt m�g�gyse.

-          H�rom napot �rnak.

Az �g�rt napra meg is �rkeztek a b�torok. Kipakolt�k azokat az el�kertbe �s csomagolva otthagyt�k. A l�nyok nagy magabiztosan �ll�tott�k, hogy van el�g erej�k becipelni az �gyakat �s a kanap�t. Szemre nem tudt�k m�g mire v�llalkoztak. Az r�gi �gyat m�r siker�lt lehozni. Viszonylag k�nny�ek voltak. Lent repedt meg az egyik. M�g j�, hogy el�re gondolkoztak �s �jat vettek. �m az �j �gyakkal m�r nem volt ekkora szerencs�j�k. Mintha egy oszt�ly �lt volna rajta, olyan neh�z volt. Emelgett�k, igyekeztek cipelni. A m�sf�l m�ter m�r olimpiai aranynak sz�m�tott.

-          Mi�rt nem k�rt�k meg �ket, hogy seg�tsenek? – f�rmedt Nicole a hug�ra

-          Ki gondolta, hogy ilyen nehezek?

-          Puh�ny vagy!

-          Mintha te elb�rn�d!

-          Probl�ma ad�dott h�lgyeim? – hangzott a kapub�l egy m�ly f�rfias hang. A l�nyok meglepve konstat�lt�k, ki is �ll ott. Tom volt Scottyval.

-          Oh, Tom?

-          Seg�thetek? Amint l�tom neh�z f�ba v�gt�tok a fejsz�tek.

-          Megk�sz�nn�nk – izgatottan, de visszafogottan mosolygott Audrey.

-          Az emeletre kellene felcipelni ezt. – t�j�koztatta Tomot Nicole.

-          Elhaszn�l�dott az el�z�? – mosolyodott el sz�lesen. Audrey f�lig pirult a megjegyz�sre.

-          R�gi volt – b�kte ki.

-          �h sz�val r�gi – vigyorog tov�bb. �lvezte, hogy zavarba hozhatja a l�nyt.

Audrey nem sz�lt t�bbet, nem is b�rt. H�rman felemelt�k az �gyat �s �gy cipelt�k fel, b�r a l�pcs�n�l Nicole lev�lt t�l�k. �gy kider�lt, hogy Tom milyen er�s. Nem mintha nem l�tszana rajta, de az�rt kellemes l�tni, �rezni. Fent letett�k, �s a hely�re tett�k. Tom megnyomkodta a tetej�t, r��lt.

-          Igaz�n kellemes, rugalmas, k�nyelmes, puha. Ez is nemsok�ra r�gi lesz igaz?  - kacsint a l�nyra, aki m�r d�bbenet�ben nem tudott mit mondani. Mit�l ilyen felszabadult Tom? Tal�n ez csak egy �lom, �s meg sem t�rt�nt semmi, vagy tal�n nem haragszik egy�ltal�n? Az igazs�ghoz hozz�tartozik azonban, hogy Tom is csak �gy oldotta mag�t. �r�lt, hogy l�tja a l�nyokat, k�l�n�sk�ppen Audreyt. Haragszik-e m�g? Val�sz�n�leg nem. Zavarban van? Bizony � is �rez ilyet.

-          M�g van kett� h�tra – v�ltott t�m�t Audrey.

-          Akkor v�rjatok egy pillanatot, h�vok seg�ts�get. – m�ris h�vta Billt f�lrevonulva. – Szia �csi, itt vagyok Nicole�kn�l, kellene a seg�ts�ged b�tort pakolni. – nem kellett a v�laszra sokat v�rnia.

-          Hol vagy �s mit csin�lsz? – szinte vis�tott a d�bbenet a vonal t�ls� oldal�r�l.

-          B�tort seg�tek cipelni a l�nyoknak.

-          B�tort cipelsz a l�nyoknak? Tom! Ezt nevezed te felejt�snek? �gy nem fog menni.

Sok�ig csend volt Tom fel�l. Elgondolkozott. Olyan kellemesen �rzi itt mag�t, hab�r zavarban is van, m�gis nem �rzi, hogy menek�lnie k�ne. Furcsa kett�ss�g, nem? De be kellett l�tnia, hogy �ccs�nek igaza van.

-          �hm Audrey… ne haragudjatok, de �n most elmegyek. Ez nekem neh�z… lelkileg. Sajn�lom.

-          Tess�k? Mi�rt?

-          Billnek igaza van. M�g �t perc �s nem tudok innen elmenni. �gy soha nem foglak titeket elfelejteni. Minden j�t – m�r ki is ment sietve, miel�tt meggondoln� mag�t.

-          H�t ezt mi lelte? – pislogott Nicole.

-          A h�lyes�g�nk, �s Bill… pedig olyan j� volt m�g itt volt. Azt a p�r percet nem fogom elfelejteni, � hi�ba akar. �n g�rcs�sen ragaszkodom bel�.

-          Soha nem fogsz �gy tov�bbl�pni. – figyelmeztette agg�d�an Nicole, hab�r �vele is ez volt a helyzet.

-          Soha nem is fogok… - suttogta maga el�.

Nem hitegett�k magukat, ahogy ism�t magukra maradtak. Bel�tt�k egyed�l nem tudj�k bevinni a m�sik �gyat sem a kanap�t, �gy r��ltek �s sz�mba vett�k h�ny lehets�ges m�don mehet t�nkre az id�j�r�s miatt a b�tor. Ahogy �gy elm�lkedtek, ism�t hangot hallottak a kapu fel�l.

-          Kell m�g a seg�ts�g? – hangzott a k�rd�s.

-          Georg? – n�ztek arra. – H�t te? Ne mondd, hogy erre j�rt�l. Nem lenne hiteles. – mondta lelomboz�dva Audrey.

-          Erre j�rtam – mosolyog csak az�rt is. – miut�n meghallottam, mi t�rt�nt.

-          Bill�k elmondt�k, hogy Tom itt volt?

-          Pont Billel sakkoztam, mikor Tom felh�vta. Gondoltam j�l esne egy kis seg�ts�g.

-          Rem�lj�k nem m�sz el – mosolygott Nicole �s nekil�ttak a marad�k b�toroknak, majd marasztalt�k is j�tev�j�ket.

-          Te mindig seg�tett�l �s meg�rtett�l minket – kezdte Nicole, ahogy felavatt�k az �j �l�garnit�r�t.

-          Cinkosnak �rzem magam.

-          A mait is nagyon k�sz�nj�k. A mai eset egy kicsit, na j� nagyon elgondolkodtat benn�nket. �rnak nek�nk, de nem jelennek meg. Seg�t, de elmegy. Mondtak neked valamit? Mit tudsz?

Georg nagyot s�hajtott.