Meglep�en hamar kikeveredtek a klubb�l �s vissza se n�zve leintettek egy taxit. Haza�rve, mint akiket ki�t�ttek a kanap�ra d�ltek �s ott is aludtak el. Ez ut�bbi nem volt a terv r�sze. A nagy izgalom, siets�g ut�n a nagy csend kb. k�t �r�n kereszt�l uralkodott felett�k. Egy �les hangos pittyeg�s t�rte meg a pihen�s zavartalans�g�t. Audrey pattant fel el�sz�r �gy nyikorg�s�t fel�lm�l� ny�sz�rg�ssel kar�ltve. A telefon pittyent, villogott a jelz�f�nye. A s�t�t szob�ban el�gg� egy buli hat�s�t k�lcs�n�zte. Megn�zte a kijelz� vak�t� f�ny�ben, hogy mi zavarhatta meg a nyugalmukat.

• Tedd m�r le azt a vackot! – takarta a szem�t Nicole a m�sik kanap�n szenved� arckifejez�ssel.
• Te… Nicole… l�tezik, hogy az italunkba valamit kevertek?
• Az k�nnyen megmagyar�zn� a k�pzelg�sedet.
• Akkor m�g nem m�lt el a hat�sa – meredt a k�perny�re.
• Rosszul vagy?
• Azt �rja csinosak voltunk ma �s k�r, hogy siett�nk.
• Ki? – Nicole m�r nem b�rta. Az � szem�b�l minden ny�g el is t�nt, azonnal fel�lt �s m�r csak a heves sz�vdobog�sa lehetett volna a felel�s, ha hirtelen megsz�d�l.
• Georg… - Eg�szen lassan �s d�bbenten meredt testv�r�re Audrey.
• Mi? – Nicole kikapta a l�ny kez�b�l a telefont, hogy megbizonyosodjon r�la, amit mond… illetve, hogy Audrey j�l van, mert ha �zenet van, akkor Audrey sem k�pzel�dik, azonban az azt jelenti, hogy eddig sem tette.
• Ott voltak – konstat�lta a lakberendez�i v�n�kkal rendelkez� iker.

Nicole m�r nem gondolkozott. Izgatott lett maga sem tudja mi�rt… vagy tal�n m�gis tudja. V�laszolt az �zenetre hevesen dobog� sz�vvel. Meg�rdekl�dte azt, ami m�r eleve egy�rtelm� volt. A sr�cok a k�zelben vannak. A v�laszra �jabb �zenet m�r nem �rkezett, ez�rt ha m�r fel lettek keltve, elvonultak rendbe szedni magukat, �s k�nyelmesen elvonultak aludni, m�r amennyire ezek ut�n tudtak. Ha siker�lt is, csakis az alkohol hat�sa lehetett.

• K�pzeld, furcsa �lmom volt – csoszogott ki Audrey a konyh�ba, ahol �pp annyira k�m�s fejjel Nicole a k�v�t k�sz�tette.
• Nekem is, de mes�lj te.
• A buliban l�ttam Tom�kat, este pedig Georg �rt. Furcsa volt.
• Le se tagadhatn�nk, hogy ikrek vagyunk – nevetett Nicole –, �pp ugyanezt �lmodtam. V�rj, felveszem a telefont – ny�lt is a k�sz�l�k�rt, aminek a kijelz�j�t meg se n�zve m�r fel is vette. Felesleges lett volna olvasni pr�b�lni rajta. Amennyire f�jt a feje a dehidrat�lts�gt�l es�lytelen k�zdelem lett volna, �s a m�snaposs�g nyer. – Hallo, itt Ni… szia… ezek szerint igen, azaz igen, ott voltunk… �hm nem zavarsz… akkor v�runk – ennyi hallatsz�dott Audrey sz�m�ra, aki d�bbenten figyelte a besz�lget�s fel�le hallhat� oldal�t.
• Ki volt az?
• Georg. Eml�tette a tegnap est�t, hogy l�tott minket �s sajn�lja, hogy �gy elt�volodtunk, lenne-e egy perc�nk r�, ha leugrana hozz�nk.
• Akkor most j�n.
• �gy van, sz�val �lt�zz�nk fel. Nem lesz sok�ig, mondta, hogy nem akar zavarni.

A r�vid besz�lget�s ut�n a szob�jukba rohantak �s �letk�pes �br�t var�zsoltak magukra, mintha a tegnap este nem is ittak volna egy kortyot sem. Mire nem k�pes a smink? �ppen k�szen lettek, �s m�r a cseng� meg is sz�lalt. Audrey nyitott ajt�t. V�gigp�szt�zt�k egym�st, ki mennyit v�ltozott, mindezt n�m�n.

• �szinte leszek, hi�nyoztatok – sz�lalt meg v�g�l Georg.
• Ti is – mosolygott bentr�l Nicole – khm te… - jav�totta azonnal mag�t, de Georg m�r apr� f�loldalas mosollyal el is rakt�rozta ezt a kis rejtett inform�ci�t.
• Gyere beljebb, �lj le – t�rta sz�lesebbre az ajt�t Audrey.
• Nem szeretn�k zavarni, t�nyleg csak bek�sz�nni j�ttem.
• Nem az�rt k�sz�lt�nk el egy bulis este ut�n, hogy csak �gy a k�sz�bn�l fordulj egyet.
• Igazatok van. �rt�kelni kell, hogy ennyit k�sz�ltetek – nevetett a f�rfi �s beljebb is l�pett. Hellyel k�n�lt�k, illetve frissen f�tt k�v�val.
• Mik t�rt�ntek veletek, mi�ta nem besz�lt�nk? – tette fel �rtatlan k�rd�s�t Nicole, mire Georg csak sejtelmesen elmosolyodott.
• Szerintem ez egy olyan k�rd�s, amire nagyj�b�l tudj�tok a v�laszt. Ink�bb folytatom onnan, hogy meg�rkezt�nk ide �s most egy lazul�s h�t van. J�v� h�tt�l ism�t munka. Arra eml�kszem, hogy Audrey te elkezdted egyengetni az utad az �lmaid fel�. Hogy haladsz? – tette fel a t�maind�t� k�rd�st Georg.

�gy eg�szen belelend�ltek a t�rsalg�sba. Olyan j�l el tudtak besz�lgetni, mintha nem is t�rt�nt volna semmi, mintha csak egy r�vid �ramsz�net lett volna az este az utols� besz�lget�s�k �s a most kezdett k�z�tt. A l�nyok arc�ra az �szinte mosoly ker�lt vissza. B�tran �s �lm�nnyel mes�lt�k az elm�lt id�t a f�rfinak, aki figyelmesen hallgatta �ket �s kapcsol�dott be a megfelel� helyeken. �r�lt, hogy a l�nyok rendbe tudtak j�nni �s az �lmaiknak �lnek. Az ikrekr�l csak �ppen annyit mondott, amennyit a l�nyok k�rdeztek. Azonban l�tta az �rdekl�d�st a ragyog� arcokon.

Az egy �r�s l�togat�s ut�n a sz�ll�sra visszament. Nem sz�molt be arr�l, hogy merre j�rt, r�szletesen meg v�gk�pp nem. Arr�l a l�nyokat is biztos�totta, hogy a napokban m�g jelentkezik, de mindenesetre lebesz�ltek egy id�pontot, amikor majd hosszabb ideig tal�lkozhatnak �s kives�zhetnek mindent, amire abban az egy �r�csk�ban nem ker�lhetett sor.

• �gy j� leszek? – forgott a t�k�r el�tt Audrey a tal�lka napj�n m�g otthon k�sz�l�d�s k�zben.
• Randira k�sz�lsz? – kuncogott Nicole – Georggal tal�lkozunk.
• Tudom, de Georg is f�rfi, nem mellesleg, mi lesz, ha egy j�k�p� f�rfi els�t�l arra?
• Igazad van – mosolyodott el az ikre.

Elindultak a megbesz�lt helyre. Egy parkban volt a tal�lkoz�. T�k�letes hely arra, hogy k�nyelmesen a friss leveg�n elt�ltsenek egy d�lut�nt. K�zel vannak a boltok, fagylaltoz�k, s�t �ttermek is vannak a k�zelben. M�gsem a k�zpont a hely, ne rohanj�k le Georgot a rajong�k. A l�nyok vid�man besz�lgetve haladtak a bokorral �s f�kkal takart padok fel�. Nicole, ahogy oda�rt, k�rben�zett, de a k�r be se z�rulhatott, m�ris a f�ldbe gy�kerezett a l�ba. Szinte �rezte, ahogy a testv�r�nek is, nem kellett r�n�znie se, hogy tudja. Meredten b�multak a padra, amely m�r foglalt volt, s ahonnan �ppen �gy n�ztek vissza r�juk. �s Georg? � sehol. Helyette szavak n�lk�li, m�gis eml�kek had�t�l hangos csend keletkezett. Madarak csiripel�se, a lombok �s a szell� t�nca, a nap �s az �rny�k ter�letfoglal�si j�t�ka? Ezek ekkor sehol sem szerepeltek a n�gy szem�ly k�z�tt. Bizony n�gy. A padon ugyanis, k�t teljesen egyforma toj�s �lt m�s k�nt�sben. A sz�k�sbarna haj �s a szmoking eleganci�ja t�k�letesen komoly k�ls�t �br�zolt. Tulajdonosa a napszem�vege m�g�tt sem tudta titkolni, ahogy Audreyra n�z. Szomsz�dja t�le szokatlanul r�vid hajjal, farmerral �s fekete dzsekivel m�r-m�r eg�szen letisztult hat�st keltett. � �ppen Nicolt elemezte. Ha elment mellett�k egy ember �s megn�zte �ket, vitatkozni lehetne, mi kelthette fel az �rdekl�d�s�t, a h�ress�gek vagy �ppen m�r annyira r�g�ta n�zt�k egym�st, hogy az nem csak nekik t�nt annyinak, hanem a k�v�l�ll�knak is el�gg� szokatlanul festett.

Hogyan is k�ne kezdeni? Lehet erre kerest�k valamelyik mell�ksz�lon fut� gondolatban a v�laszt. Majd egyszerre sz�laltak meg: „Georg?” – k�rdezt�k �gy, mintha az illet� holl�t�re lenn�nek k�v�ncsiak, majd ism�t egyszerre siker�lt ugyanezt elhangoztatni csak m�r konstat�lva a helyzetet, hogy bizony a sz�ban forg� egy�n m�ve lehet az eg�sz.

• J�l n�ztek ki – ind�totta a besz�lget�st kiss� halkan, Bill.
• Ti is nagyon megv�ltoztatok – jegyezte meg egy mondatban Nicole.
• Egy �v m�giscsak egy �v – mosolyodott el az �nekes.
• Mi besz�lgetni k�sz�lt�nk, de… - kezdte Audrey.
• De egy dupla randi lett bel�le? – folytatta Tom – mi is egy kiruccan�s d�lut�nra vagyunk hivatalosak.
• Ha m�r �gy alakult… t�lts�k egy�tt – vetette fel Bill.
• Biztos? �gy �rtem, biztosan van m�s dolgotok, �s nem is minket v�rtatok �s mi csak… - Nicole csak hadon�szott a szavakkal. Azt se tudta mit mondjon �s hogyan. Zavarban volt. Nem tudta azt sem pontosan, hogy el akar menni innen, vagy maradni szeretne ink�bb. Val�sz�n�leg mindkett�, ha tehetn�, kett�szakadna. Annyi k�rd�se lenne, annyira maradni szeretne, de nem lehetett, vagy nem mert.
• Hallom zombikat festesz. – Az �nekes megszak�totta a gondolatmenetet. A l�ny szeme sark�ban egy megk�nnyebb�lt, �rzelmes k�nnycsepp kezdett alakulni az �r�mt�l. Tal�n a f�rfi�ban is, de erre a l�ny sz�m�ra nem der�lhet f�ny, am�g a t�k�rk�p�t l�tja a napszem�vegben.
• L�ttam az egyik munk�dat – eml�tette meg Audreynak Tom – zseni�lis a kivitelez�s. – A besz�lget�s elkezd�se bizony�t�kk�nt szolg�lt a l�nyoknak arr�l, hogy a sr�cok is valamilyen �ton-m�don figyelemmel k�s�rt�k a p�ly�jukat.

A tudat, hogy ez �gy volt, m�r mag�ban is boldogs�ggal t�lt�tte el a l�nyokat, illetve el�gg� sok dologra v�laszk�nt is szolg�ltak. A besz�lget�st nem a parkban folytatt�k, mert m�r kezdett egy kisebb csoport gy�lni a d�bbenten n�z�k sor�ba. A k�zeli �ttermek egyik�be k�rtek egy asztalt. Egy eb�d mellett elkezdett felold�dni a t�rsas�g. Az eb�d ut�n pedig p�rba rendez�dve kicsit m�lyebb t�m�kba is belemer�ltek. Az elm�lt egy �v a hely�re ker�lt a besz�lget�sek sor�n. �szrevett�k, hogy fesztelen�l tudnak besz�lgetni, ugyan�gy, mint mikor m�g minden a legnagyobb rendben volt. Mire feleszm�ltek m�r a l�nyok h�z�nak kapuja el�tt voltak. Audrey egy �r�val k�s�bb �rkezett testv�r�n�l, aki m�r a h�zban izgatottan v�rta, hogy mes�lhessen.

• Nagyon �r�l�k ennek a szerencs�s v�letlennek – mosolygott sz�lesen Tom.
• Nem is tudom, mikor �reztem magam utolj�ra ilyen j�l – meghatott �s �r�mteli pillant�ssal n�zett fel Tomra Audrey.
• �n tudom – l�pett k�zelebb eggyel.
• �s, hogy mikor fogom legk�zelebb…
• Most… �s mostant�l - sz�ntette meg a marad�k teret is k�zt�k, hogy feleleven�thesse �s bebizony�thassa �rz�seit a l�ny fel� egy cs�kkal. Ahogy �sszeforrtak �pp �gy t�ntek el a m�lt rossz eml�kei vagy �pp sz�p�ltek meg, hogy a boldog k�pek m�g� sorakozhassanak, �s �j pillanatoknak engedhessenek teret. Mert ezek ut�n mind �rezt�k, hogy innent�l egy �jabb fejezet ny�lik az �let�kben, egy jobb, szebb �s boldog.