Lizi jóvoltából így Bill másnap, ahogy mondta valóban befizette azt a hatalmas összeget, amit én el akartam titkolni. Még aznap átjött , ahogy ígérte jó barátosném, Lizi is. Jót hülyültünk és beszélgettünk. A levél, amit tudtommal a kis asztalon hagytam, észre se vettem, hogy eltűnt. Egy hét eltelt és már vártam mikor jönnek kilakoltatni. Épp kint voltam és szedtem ki a postaládából a leveleket, mikor Bill jött.
-Szia.-köszönt rám Bill. Észre se vettem, de nem ilyedtem meg.
-hali- egyenesedtem ki és végre a levelek a kezemben voltak. visszazártam a postaládát.
-Mizujs?
-Nemsok. Kicsik bölcsiben én meg pakolászok itthon. Veled?
-Nem sok :D
-Mi ez a levakarhatatlan vigyor? :D- mosolyodtam el én is, miatta.
-Háát boldog vagyok :D
-Annak örülök :) mitől am?
-Háát neked :D hogy kaptam még 1 esélyt :D
-Jaah :D
-Mi van a kezedben?
-Mindjárt megnézem.-mondtam és mikor láttam kitől jött kicsit ledermedtem.
-Miazz?
-semmi... - rettegtem attól hogy kinyissam. tudtam, hogy az áll benne hogy 24 órán belül el kell hagynom a házat. Aztán kicsit előrébb mentem, be a házba, hogy Bill egy kicsit lemaradjon, és kinyitottam. Mikor elolvastam a számhoz kaptam úgy ledöbbentem. Mivel a levélben az állt hogy rendezve ez az egész...
-baj van ? -kérdezte félve Bill
-Baj?isteNem dehogy! ezt nem hiszem el! - kezdtem kicsit vidülni. túl nagy összeget vettek le a vállamról ahhoz hogy most normálisan tudjak viszonyulni ehhez.
-Akkor jóó :D azt hittem :)
-Wááá van még jó dolog is az életben :D- teljesen feldobódtam - else hiszem. -öleltem meg a legközelebbi személyt, aki hozzám állt, ez esetben Billt hírtelen megindulásból. Nem akartam, de ez van.
-De minek örülsz ennyire? :P
-Tudod apámat letartóztatták és mivel lopott pénz stbstb szal nagy kalamajka volt és rengeteg pénzt vetettek ki a házra. Kb a ház árának a fele, és persze nem tudtam volna állni, ezért nem is akartam befizetni, de most jött a levél, hogy nem kell semmit sem befizetni, minden el van intézve. Ezt a részét annyira nem értem, de hátha rájöttek, hogy semmi közöm apám lopkodásaihoz :D szóval mostmár ittmaradhatookk :D:D
-Azjóó :D háát biztos aki szeret téged :)
-Ezt nemértem, azok a nagymelákok szeretnének engem ? xD - nem értettem mire mondja, ugyanis a szövegelésem után érdekesen jött ki.
-Már mint sztem valaki befizette.
-Ugyanmár az értesítő levél el nem hagyta a házat. Kinek lenne annyi pénze - bár itt kezdett lapulni az örömöm és kezdett lekonyulni a vigyor az arcomról- és honnan szüli az ötletet, hogy ilyen gondja van valakinek, miközbe sose járt nála a levél?... és nem hallhatta senkitől...
-Háátt...
-Neee ezt a nézést ismerem - döbbentem le.
-Okéé.
-Ugye rosszul sejtem hogy... - itt ránéztem kérdően, de Bill már értette a kérdés többi részét is..
-Nem.
-Mi? Ugye most csak tréfálsz? De te nem tudhattál róla... áh... ezt hogy fogom visszafizetni?..
-SEHOGY!!!!!
-De ez rengeteg.
-Semmiség.
-Semmi? Egy fél házat fizettél ki, hogy ne lakoltassanak ki....nemtudom hogy fogom ezt visszaadni vagy viszonozni, de köszönöm..
-Nagyon szívesen.-elmosolyodtam, aztán vissza.
-De felesleges volt. - jutott eszembe, hogy nem maradok németbe.
-Miért??
-Mert... nem maradok itt. nem így terveztem. vissza fogok menni magyarba - néztem kicsit félre.
-Miii???
-Sajnálom. de tényleg mindenem ott van. állásom is ott van, itt nincs. a kicsiket így se tudom nagyon elrakni sehova mikor dolgozni mennék. sem otthon sem itt németbe mikor a bíróságra mentem apummal. a bölcsiben dolgozók is úgy néztek rám, mikor be akartam iratni és leírtam a nevüket, azthittem délután vissza se kapom őket. anyumék is visszavárnak. az hogy idejöttem csakis apumnak köszönhető. azt se hittem hogy összefutunk vagy akárkivel is...
-De de :S
-De ez van... - megint félrenéztem és elhúztam a szám, mint aki kétes helyzetbe van.
-Értem :(
-Sajnálom...
-Deháát :S Nem tudnál itt maradni? Találunk állást vissza jöhetsz a csapatba és a gyerekekre figyelnénk.
-Nemtudom. Ez nem ilyen egyszerű.
-De igen :D
-Nem akarom kitúrni a helyéről a másik táncost.
-Nem turnád :D
Ekkor csengettek.
-nyitom. - mentem oda és tettem amit mondtam - szia :D -láttam meg kedves barátosném az ajtóban.
-Szióó :D
-Mi szél hozott? - adtam két puszit, majd beengedtem és bezártam mögötte az ajtót.
-Csak gondoltam megnézem mizujs feléd.
-Hát ilyesmi, amit látsz. - jelen esetben Bill, nemsokkal mellette engem, előttem őt xD meg a nappali.
-Értem.
-Meg azt ecseteltem éppen, hogy hamarosan csomagolok és irány magyarba vissza.-sóhajtotam egyet a mondat után, mintha egyre nehezebb lenne.
-De miért nem maradsz itt?
-Hát... - és itt elmondtam neki is ugyanazt, amit Billnek.
-De ezt meglehet oldani Betty :)
-Ti összebeszéltetek vagy mi? xD mert ugyanezt mondta Bill is tulajdonképpen.
-Nem dehogy :D csak mind ketten akarjuk hogy itt maradj :D
-A főnököm meg fog ölni...-mondtam egy kis gondolkozós csend után.
-Nem fog ;P
-Rendben akkor maradok :) - mondtam neki magyarul, hogy Bill ne értse az ő agyát még húztam kicsit ezzel.
Ezután Lizi elégedetten távozott, így ismét egyedül maradtam Billel.
-szia - zártam be mögötte az ajtót mikor elment.
-Akkor most ugye télleg itt maradsz? - ugrott a nyakamba Bill.
- hát ezt honnan szeded? - néztem meglepetten.
-Hallottam :D - erre furán néztem rá. - de maradsz nem? :$
- Öh... igen, persze :) hála nektek.
-Dejóóóóóóóó *.* - ekkor egy puszit adott a számra.
-ennyire jó hír?  :) - mondtam s közben intettem az ujjammal mint egy gyereknek hogy nem szabad xD
-Azzz :D:D
-Annak örülök :D
-Én mégjobban :D
- Hajaj xD mindegy kérsz valamit? - indultam meg a konyha felé, hogy meg tudjam kínálni valamivel. Ez volt a legkevesebb tőlem mindazért, amit tett.
-Téged. - nyomott óvatosan a falnak.
-Nem vagyok készleten-vágtam műsajnálkozót.
-Kérlek kicsim.
-Nem. - mosolyogtam rá. Így édesebb a győzelem xD vagy a kudarc.
-Egy csókot kaphatok? :$
-Megérdemled? - húztam fel a szemöldököm mintha egy tanár szórakozna egy szeretett diákjával.
-Most meg :$
-Indok?-még mindig az a huncut tanári nézés.
-Mert szeretlek és mert bizonyítani akarok neked.
-Na ezek már erős érvek - vigyorogtam.
-Akkor? :P
-Igen. - mondtam szinte suttova, hiszen úgyis ott állt előttem xD
-Jóó.-mondta majd őrült smárolásba kezdtünk :P xD
Nem tarthatott túl sokáig, ugyanis Billnek vad sipákolásba, azaz csörögni kezdett a telefonja.
-Tessék? - vette fel idegesen.
-Cső Bill, betudnál jönni egy kis időre? Fontos lenne.-szólt a vonal túlsó oldalán a telefonba David.
-Az isten faszába -.- megyek... - kezdett káromkodni.
-Valami baj történt? - még David is meglepődött, nemcsak én.
-Majdnem kibékültem Bettyvel, de... elbasztad.
-Bocsi, sajnálom, majd kárpótolom, na de igyekezz, tényleg nagyon fontos. - mondta és, hogy Bill ne szedje le az életét jelképező férfiasságát xD már tervezte hogyan engesztelje ki xD
-Megyek-vágta le.
-Baj van? - kérdeztem én is meglepődve.
-Be kell mennem Davidhez -.-
- Uhh :/
-Sajnálom kicsim.
-Semmi baj , akkor menj nehogy leszedje a fejed, nem úgy nézel ki mint akinek szüksége lenne rá. - mosolyodtam el halványan.
-Jóó :P Szeretlek.
-Én is. Szia. - mondtam de a szót nem mondtam ki. Azért se, nehogy elbízza magát. xD
Ezután Lizi kérésére elmentem Tomhoz, ahol ott hagyta a cuccát.
- Tessék. - nyitotta ki nekem Tom.
-Heló, Lizi küldött, valamit meg kell keresnem neki elvileg. Bemehetek?
-Gyere.
-Köszi.
-Mi járatban itt németben?? azt hittem többet nem látlak.
-Jó vagy rossz értelemben? am csak apum miatt-mondtam miközbe szememmel nézelődtem hátha megtalálom ami kell Lizinek.
-Szerinted?jajj Betty te olyan naív vagy.. komolyan elhitted hogy Bill magától tette veled azokat a dolgokat??
-Tessék?
-Jól hallotad!! szóval jó lenne hogyha eljutna a tudatodig hogy nem kéne itt lenned!!
-Ugyan miért ne? Szabad ország nem? Tudtommal senki sem parancsol nekem! Csak nem böki a csőröd, hogy visszajöttem? Am meg miért mit kéne hinnem miért csinálta azt Bill?..
-Bill ugyan.. még mindig fülig szerelmes beléd.. szted kibeszélte teli a fejé?? kiitatta le? csak azért,hogy eltűnj végre..
-Te?! Te rohadt szemét! Dögölj meg! :@ -egy jó nyakas csattant az én kezemtől eredőleg Tomon. - Úgyemlékszem semmivel sem szolgáltam rá, hogy ennyire utálj!
-Nem csak amíg itt voltál nem tudtam hogy vissza kapni Lizit de ahogy te elmentél ő kiborult és kellett neki valaki ahol kisírhatja magát és jöttem én éss egyből rájött,hogy még mindig szeret!még azt sem vette észre hogy nem ő volt az egyetlen nő az életemben.
-Szóval kihasználod...-tettem erőltetett nyugodtságot. - a legjobb barátnőmet...úgy gyűlöllek ahogy vagy, Tom Kaulitz! A saját szeretteidnek, azoknak okozol fájdalmat, akik körülötted vannak! Még a Billes sztoryt idáig nem tudtam hova tenni, de hogy tudom, hogy te voltál és most még Lizi is, ezt nem nézem el neked megbocsáss. - mondtam egyre mérgesebben, majd egy jobb egyenessel jutalmaztam. Reménykedtem hátha hatásos lesz. Viszont olyan történt, amire nem számítottam. Tom viszsaütött. Sőt nem csak egyszer, többször. Magyarán megvert. Ezután nem sokra emlékszem csak, hogy a korházban ébredtem. Először csak hunyorítottam majd résnyire nyitottam a szemem. Pislákoltam, hogy felfogjam, mi a helyzet. Felfedeztem magam mellett Billt. Gyorsan végig néztem magamon és realizáltam a dolgokat, majd kezdtem.
-Bill, - láttam meg - figyelj, Tom...
-Igen tudom Tom mentett meg téged.. de most az a fontos hogy hogy vagy?? ha megtalálom aki ezt tette veled én biztos hogy :@ -Bill.
-Megmentett? - kérdeztem rá de ez kívülről úgy hallatszódhatott hogy csodálkozom nemes tettén, vagy mintha nem emlékeznék pedig én nagyon is úgy kérdeztem hogy ezt adta be?
-Igen azt mondta hogy 2fan megtámadott téged és ő zavarta el őket.
-Értem - itt erősen gondolkozó képet vágtam miről beszél Bill, majd nagy nehezen jutott eszembe, hogy Tom megfenyegetett.
-De most az a legfontosabb hogy meggyógyulj és ezentúl sehova nem mehetsz egyedül.
-Mi? dehogynem, ez csak 1000 ből egyszer fordul elő.. miért történne megint? nincs kedvem mindig hivogatni valakit hogy el tud e kísérni. Nagy vagyok már.
-Nem is kell neked senkit hívogatni itt van neked az új biztonsági őrőd Jacob-nak hívjáák ezentúl bárova mész veled lesz még a wcre is elkísér ha nem otthon vagy .
-Te most csak viccelsz igaz? - néztem nagyokat.
-Nem viccelek :D és bármire szükséged van azonnal ugrik :D
-Ezzel nem versenyezhetek, mi? - értettem arra hogy nem fog sikerülni lebeszélni Billt az ötletéről.
-Így van.
-Oh. - vágtam vesztes képet xD - kicsik? Hol vannak?
-Kint vannak Tom vigyáz rájuk. - erre meg megsemmisült képet vágtam, mintha szellemet láttam volna, lefehéredtem. Féltettem a kicsiket Tomtól.
-Baj van?? rosszul vagy?? hívom a dokit.
-A kicsiket nem akarod behozni? - még mindig falfehér voltam és már átéreztem saját magam okozta rosszullétem xD szabályosan rosszul lettem, attól, hogy Tom vigyáz a kicsikre.
-Dehogynem de előbb hívom a dokit.
-Oké - már ezzel az ötletével szembeszálni sem akartam most csak a kicsik lebegtek a szemem előtt, aztán eszembe jutott Lizi. - Bill! Lizi itt van? - kérdeztem még tőle, míg még bent volt.
-Nincsen nem akartuk neki megmondani csak miután haza megy mert interjún volt..  
-Értem.-erre megint eszembe jutottak a kicsik és hogy Tom bármire képes. Tettlegességre kényszerített. Felültem , ami a sérülések miatt kicsit sem ment fájdalommentesen, és a felállással próbálkoztam. Ezelőtt már jóval kint járt Bill, így ezt nem láthatta. Próbálkozásaim eredményeképpen felállnom 1 mp-re sikerült, ugyanis a fájdalom miatt összecsuklottam, és nem az ágyra estem vissza. Nem kellett sokat várni a doki már jött is Bill kiséretében.
-Hölgyem jól van?? nem szabad még felkelnie.-doki
-Hát maga szerint ha jól lennék itt lennék? - próbáltam a földről felszedni magam semmi sikerrel, ezért felsegítettek.
-De most pihannie kell. :)
-Értem :/ köszönöm.. - a sápadtság még mindig nagyon jó barátomként támogat. Ekkor megvizsgált. - Óh nincs semmi bajom - hoztam elő az optimizmusom, miközben a doki vizsgált, de mikor a doki rámnézett lekopott az a halvány magamat bíztató mosoly is az arcomról.
-Eszméletlen hogy egy ilyen trauma után is jókedvű tud lenni ..
-Csak ennyi a gond? akkor várjon mindjárt bedepizek - hülyültem bár még csak nem is mosolyogtam alatta, de nem gúnyosan mondtam hanem komoly humorral. Közben kifele bámultam, már amennyire lehetett. A hideg kirázott hírtelen mikor arra gondoltam hogy Tom és a kicsik... bár a titok az hogy a dokinak azért vagyok ilyen optipista, hogy hátha nem vesz észre gondot rajtam miközben vizsgál vagy egyenest abbahagyja és elintézi annyival hogy ha ilyen vagyok akkor nincs is semmi bajom. Úgy féltem ettől a semmit tudástól. Tulajdonképpen még azt sem tudtam hogy milyen sérüléseim vannak. - ezeken gondolkoztam.
-Az a helyzet hogy bár zúzódáson kívül egy bordatörésed van ami idővel helyre jön szóval egy hónapig nem igazán mozoghat éss pihennie kell még a héten bent tartjuk megfigyelésen. - doki.
-Bordatörés? :O
-Igen.
-Úristen. - képedtem el. - az a szemét. - sziszegtem halkan.
-Háát én megyek is akkor.- mondta a doki, majd kiment. Bill pedig vele ment és Tomot küldte be a kicsikkel, addig, hogy vigyázzon rám.
Mikor Tom bejött a kicsikkel én csak a kicsiknek köszöntem és csak rájuk néztem, Tomot le se szartam.
-Jobban vagy??-kérdezte Tom.
-Milyen színpadias kérdés...
-Miért is??
-Az emlékezetem még nem vesztettem el.
-Ugyan kérlek ne nevettes, senki nem hinné el neked, hogy én voltam.. és valószínüleg jól beütötted a fejedet, mert én mentettelek meg -kacsintott rám.
-Hát persze. amint felépülök a nagy hőstettednek annyi.
-Nem tudom hogy miről beszélsz..     
-Hamarabb hiszem el hogy te verted be a fejed, mint én.
-Nem én a fanok.. sztem össze keveredtek benned a képek.. én nem beszéltem veled.
-Ne idegesíts! A többieket átverheted, de engem NEM!
-Betty nyugodj meg én semmit nem tettem ellened.
-Hát lesül a pofám. Neked nem?!
-Nem .. ugyanis nem is beszéltem még veled mióta itt vagy.
-Azt a rohadt! :@ - most nagyon felhúzott már kezdtem neki hinni, bár bennem volt az igazság de meggyőzőan beszélt és rebbenéstelen arccal. A mellettem lévő kisasztalon volt valami kicsit keményebb dolog és mivel meg voltam arról győződve hogy a kicsik nincsemnek Tom közelébe ugyanis odajöttek hozzám, Tomhoz vágtam, persze szegény bordám könnyet csalt a szemembe de csak könnyeztem miatta és mérgesen és zavarodottan néztem a célzottamra.
-Betty megőrültél? :o:o
-Én aztán nem, nem én vertem össze a tesóm volt barátnőjét és fenyegettem meg életveszélyesen!!!!!!
-Háát én sem !!!!!
-Húzzál kifele! HALLOD???
-Jóó Betty én befejeztem nem tudom mi bajod van .. komolyan.-ezzel kiment. Én pedig sírvafakadtam.
-Anyu miért sírsz?? Baj van?? - kérdezték a kicsik egyszerre.
-Nem semmi baj. szeretlek titeket. - adtam egy-egy puszit a fejükre. Ekkor pedig Bill visszaért. Erre meg a torkomon ragadt a sírás. Nem akartam hogy észrevegye mert akkor rákérdez, ha nem válaszolok megy Tomhoz, hiszen tudja, hogy ő volt előbb és akkor Tom beeteti hogy dili vagyok, de amik kiszöktek a szememből azok már nyomot hagytak.
-Kicsim mi a baj???
-Semmi, hülyeség ... - fordítottam el a fejem és kicsit lefele.
-Biztos??
-Igen, csak ez a kis baleset...-hazudtam.
-Háátjóó.
-És David mit mondott? - tereltem a témát. Kedvem lett volna megölelni, de mostmár tartottam magam minden hírtelentől a fájdalom miatt.
-A turnéról akart beszélni -.-"
-Értem akkor nem bántottad? :D - gondoltam bele Bill mérges arcába mikor felhívta David és Davidet ahogy ott áll előtte és Bill dühösen nekiront. Kicsit viccesen jött ki xD
-Nem szerencséje volt.. mert ez télleg fontos volt , de azt hizsem hogy itt tartottunk -csókolt meg gyengéden.
-Milyen jó a memóriád :D xD
-Tudom :P
-Repeta nem jár? ;P
-Amennyit csak akarsz -csókolt megint meg.
-Papiiiii, mit csinálsz, anyu megfullad! - huzogatta Bill nadrágját Denis, Andy meg mellett állt és támogatta testvére elméletét xD
-Ez anyunak jóó :D
-De megfullad - nézett ázott boci arany szemekkel.
-Nektek nem kéne haza menni?- ^^ nézett rájuk Bill.
-De itt a mami, nem tudunk hazamenni.
-De mindjárt jön Lizi és haza visz titeket .. mert aludnotok kéne már régen.
-Nagyfijú vagyok!-Denis.
-Persze azok vagytok :) de akkor is.
-De jók leszünk 0=) -mindketten.
-Az egy dolog de aludnotok kell és azt itt nem tudtok.
-Rendben. - ásított egyet Denis.
-Jólvan :):)
-Papi, mostmár velünk leszel mindig?-értette arra, hogy egyrészt nem lakik velünk, másrészt meg hogy 2 évet nem látta. - Andy.
-Persze kincsem :)-ölete meg őt aztán rám nézett.
-Dejó akkor majd focizunk egész nap, felkelthetlek majd mint anyut? - kezdett fellelkesedni Denis, én meg csak halványan mosolyogtam, mert nem teljesen értettem hgy értik ezt, hiszen jelen felállásben ez lehetetlen.
-Amit csak akartok :D:D
Ezután kikísérte a kicsiket és visszajött. Kíváncsi, kérdő tekintetemmel találta szembe magát.
-Háát én sztem együtt vagyunk nem? :P
-De persze, csak ott van neked a munka, nem fog akadályozni? meg mikor otthon leszel ez a kettő kicsit akadályozza a kicsik terveit.
-Dehogy fog akadályozni :D megoldunk mindent :D
-Rendben :)
Eközben kint megérkezett Lizi, összefutva Tommal.
-Szia cica - adott neki egy csókot.
-Szia Tom:) miért lógatod az orod??  -Lizi.
-Csak Betty. A fanok megverték csúnyán ugye, nem sikerült hamarabb leszednem őket, róla. Hibásnak érzem magam. -sajnáltatta magát.
-De Tom te nem tehetsz róla éppen ellekezőleg hogyha nem vagy őt.. jesszus mi történhetett vna...
-Igen, szerencse. Bár nagyon beverte a fejét :( - mondta szomorúan, arra az eshetőségre ha nekiállok az igazat elmondani. - nem emlékszik, rá, hogy mi történt. Teljesen mást mond :S:S
-Szegénykém :S ajhh de hogy van?? sztem bemegyek hozzá.
-Ööh, most Bill van bent nála. Úgyhallottam kibékültek ma, szóval újra együtt a páros. :D  szerintem most ne zavard őket ;) egy kicsit később :) ahhoz képest szerencsére jól van. Zúzódásai vannak és bordatörés.
-Ahjj szegénykém :S de legalább kibéküldtek :D de mondta Bill hogy el kell hoznom a gyerekeket :D
-Igen, ő bent marad Bettyvel, ezért nem tud rájuk vigyázni, de megyek veled :)
-Jóó oké :D -és akkor bejöttek ketten. - Drágám jól vagy?? - kérdezte aggódóan.
-szia :) - hát testileg nem vagyok jó formában :S és lelkileg se...-itt Tomra pillantottam, aki alig láthatóan, de szúrósan nézett - ...mmi bajom.
-Ajhh szegénykém :S holnap hozok neked édességet :P meg behozom ezt a két jómadarat :D -nézett a kicsikre.
-Köszi :) Rendben :) -én.
-Ma nálunk alszoktok jóó?-nézett rájuk.
-Ott lesz Eli is? - villant fel a szemük.
-Persze hogy otthon van :D
-Juhééé :D
-De Denis! Nem rosszalkodni, mint a múlkor. - lengettem meg az ujjam előtte, ugyanis nemrégiben szép kis rumlit csináltak, rosszalkodtak 1000rel.
-Nyugi nem lesz baj :D majd holnap bejövünk és én is maradok egy kicsit :) -Lizi.
-Rendben :) Már várom :)
-Okés na sziasztok mi megyünk mert fáradt vagyok meg ezeket még renbe kell tenni xD
-Rendben, sziasztok :) hamar feküdni! - címeztem az utóbbit a gyerekeknek.
-Nyugii hamar ott lesznek :D
-Okéoké :)

Már náluk, mikor a kicsiket eltették aludni.
-Nah végre elaludtak :) -  ölelte át hátulról Lizit, Tom, mikor kijöttetek a kicsik szobájából.
-Jaja el :D -Lizi.
-Képzeld kaptam egy ajánlatot egy filmhez.
-Na az tökjóó :D:D éss mész? :D
-Háát először veled akartam megbeszélni ugyanis ez egy erotikus vagy ha úgy ettszik pornófilm.
-mi?xd pornózni fogsz :-O?Xd
-Hát az én műfajom xD profi vagyok és ezt akár az egész világnak is megmutathatom, bár nem akárkivel. - szórakozott a nyelvével a piercingjével.
-Csodálatos vagy -akadt ki kicist xd
-Tudom. ;P de nem egyedüli meghívott vagyok. Lehet választanom társat :)
-Nagyonjóó komolyan.. 
-Ha megkérnélek velem tartanál?
-Bocsi de biztos hogy neem xD
- Akkor úgynéz ki én sem megyek.
-Háát jobban is teszed.
-Nem feküdnék össze senki kedvéért még a látszat kedvvért sem mással. Akkor a filmnek lőttek.... viszont nekünk van egy kis privát helyünk... :P
-Lehet hogy van de én fáradt vagyok most :P
-Rendben, semmi baj, de holnap bepótoljuk ;P -adott egy csókot neki.
-De azéért fürdeni eljöhetsz velem :P
-Te olvasol a gondolataimban :D
-Nem csak ismerlek :D
-Még jobb :) akkor menjünk mert én már naggyon piszkosnak érzem magam és nem csak a fantáziám xD
-Mert annyit mindent csináltál ma :D
Bevonultak a fürdőbe, ahol vetkőzni kezdtek. Mikor Tom levette a felsőjét, Lizi észrevett a mellkasán egy karmolást, amit még én okoztam neki a verekedésünk során.
-Bazdd mi történt veled??:-O - nézett nagyot Lizi.
-Mi? hol? - nem értette.
-A mellkasodon van egy kurva nagy meg mély karmolás :S
-Wow ezt észre se vettem - tapogatta meg, mint aki még nem látta. - biztos akkor szerezhettem, mikor leszedtem Bettyről a két fant.
-Jahh értem :S       
-De majd elmúlik, nem is érzem-húzta ki magát.
-Ajhh te semmit nem érzel soha -^^:P
-Mi az hogy semit? - csókolta meg érzékien. - ezt éreztem ;) - aztán a kezébe nyomott egy kis tusfürdőt és (már le vannak öltözve) bekente vele. - ezt is érzem - közbe mindvégig a tekintetét figyelte.
-Naa Toom .. ez menne egyedül is -^^:P
-De sokkal jobb ha én csinálom, nem? :P
-Háátt jobbnak jobb :P de csak felizgat tégedd :P
-Ezzel az erővel ki is mehetnék, ugyanis már a látványod bódító - csókolgatta.
-Toom ezt ne most jóóó?most télleg fáradt vagyok hozzá-csókolt vissza.
-Rendben. - mondta kicsit csalódottan, aztán lefürödtek.
-Majd máskor jóó? :D
-Szavadon foglak ;P
-Nyugodtan :D
Ezután lefürödtek, majd aludni tértek. Másnap ahogy ígérték, bejöttek hozzám. Bill nem volt ott, ugyanis este hazament aludni. David lefárasztotta a sok infóval és az aggódás is hozzátett.
-Szióó drágám (L)
-Szijja :) miújság?
-Velün semmi különös :D kicsik jól vannak :) hamar elaludtak tegnap, ma nemrég keltem fel szal sztem most kajálnak Gustival :D
-Na az szuper :D Gus imádja őket :D Georggal mi van? Nem hallottam róla közel két éve és mióta itt vagyok sem láttam.
-Barátnőzik :)
-Na végre :)
-Háát mi is örültünk neki :) ráadásul nagyon aranyos :D majd biztos jól kijöttök egymással :):)
-Az nem kérdés :D uhh ez a kijövés egymással dolog eszembe juttatta az állást. Keresni kéne valamit.
-Az már megvan :P
-H-h?
-David azt mondta ha van kedved gyere vissza a thhoz :)
-Komolyan? - lelkesedtem fel - de már kijöttem a formából :(
-Nem baj :D
-Majd visszarázol xD
-Ennyii :D
-El se hiszem hogy megint itt vagyok :D akár arra értve hogy itt köztetek akár arra hogy itt a kórházba xD
-Nemsokára meggyógyulsz :) azt a 2fant meg feljelentjük -.-  
-Nem fogják megtalálni őket.
-Nem biztos.
-Háát... nemtudom, de én is szeretném, ha elkapnák a tettest. - kicsit kihangsúlyoztam az uccsó szót.
-Hát jó lenne :)
-Így van :)
-Mondjuk én egyáltalán nem értem hogy jut az ember eszébe ilyesmi :S
-Hát én se igazán - szúrósan Tomra néztem.
-Semmit nem tettél vagy vmi hoyg ezt kellett csinálni -.- idióták.
-Na látod ebben igazad van. Ugye Tom? - erőltettem meg őt is.
-Persze hogy igaza van én sem értem...
Másfél héttel később én már otthon feszítettem. Már három napja otthon voltam, kímélve a megerőltetésektől és per pillanat egyedül, ugyanis a kicsik a bölcsiben vannak.