Nem bírtam otthon ülni, ezért, mivel tudtam, hogy a többiek próbán vannak, én is elindultam a stúdióba. Mikor beértem sok csodálkozó szem szegeződött rám.
- Betty?? :O :O Te itt?? :O:O - jött oda rögtön hozzám Georg, akit még a visszatérésem óta nem is láttam.
-Szia, igen, már egy ideje - mosolygok a meglepett arcán.
-Háát bazd :D végree :D:D   
-Végre? -most én vágtam meglepett arcot.
-Tudod hogy hiányoztál nekünk?:-O:-O
-Azthiszem igen mivel valamilyen formában ezt már hallottam :D de mostmár itt vagyok és hála Lizinek és Billnek, maradok is. - küldtem bíztató mosolyt.
-Dejóóó :D:D *.*
-És miújság?
-Épp próbálunk :D
-Ohh az szuper, beállok én is - dörzsöltem a kezem.
-Kicsim te még ülsz a formás seggeden :D:D - szólalt meg Bill.
-Ugyan már, az nem fog menni. Nem tudok most megülni rajta xD amúgy meg tök jól vagyok, nem fáj semmim se szóval szerintem el kezdhetem én is mert különben nagyon le leszek maradva. -próbáltam használható dolgot mondani xD.
-Betty most jöttél csak ki még télleg nem kéne inkább csak nézd az már eleve sokat segít :D - így Lizi.
-Áruló. de már tényleg jól vagyok... - vágtam szomi képet, hogy megvonnak a hivatásomtól.
-Inkább adj egy csókot nekem :D -Bill.
-Akkor beállhatok? - néztem fel rá (mivel le volt kicsit hajtva a fejem) reménykedve.
-Még nem ;)
-Mind ellenem vagytok-sziszegtem, de azért adtam egy csókot Billnek. És helyet foglaltam hogy lássak mindenkit. Néha félpillantásokat vetettem Tomra, de akkor azonnal elkapott a remegés és a félelem, rosszullét és a tehetetlenség érzése, utána meg csak magam elé meredtem és gondolkoztam.
-Na mi van betty?-kérdezi flegmán tőlem, Tom.
-Áh csak hogy hála neked nem állhatok be.... - válaszoltam rá se nézve, ugyanolyan hangnemben ahogy ő.
-Mit mondtál?? Miért miattam?? Én nem mondtam hogy ne áljj be.. -nézett rám csúnyán.
-Tudod te is hogy miről beszélek és nem arről hogy itt mit mondtál és mit nem, hanem mit tettél és mit nem!
-Jobb lenne ha befognád a szádat.
-Mert ha nem? Csak nem attól félsz hogy megtudják, hogy a 2 fan, te voltál magad! - néztem rá bosszúsan.
-Betty te miről beszélsz?? komolyan nem értem honnan veszed ezeket a hülyeségeket.. nagyon beüthetted a fejedet, mert nélkülem már lehet nem élnél! - akadt ki Tom.. illetve csak játszotta.
-A franc essen beléd és a színészkedésedbe! Ha nem versz meg... - nem folytattam, mert láttam, hogy néznek a többiek minket, és a végét is már csak nagyon halkan mondtam, hogy talán csak én és Tom halljuk. Vártam hogy leoltsanak vagy valami. Már kezdtem sülni rémületemben. Kezdett melegem lenni.
-Betty minden rendben? Télleg össze keversz dolgokat szivem-jött oda hozzám, Bill.
-Persze minden rendbe. Nincs meleg idebent? - vettem menekülőre a dolgot. És egy szó nélkül kimentem az épületből, mert már nem éreztem a testem a zsibbadástól.
-Ahjj :S szegénykém :S - mondta Bill bent miután kijöttem. Én meg kint leültem a ház falához és a térdem felhúztam és átkulcsoltam rajta a kezem. A szemem is könnyezett, bár nem jött ki csak állt benne az is a meglepettségtől.
-Szar lehet neki. - adta az ártatlan jajj de sajnálom-ot Tom.
-Hát az :S sajnálom hogy ilyen veled :S
-Semmi baj kiheverem. Biztos azért mert én is ott voltam és összekever velük, mikor én csak segítettem... - sütötte le a szemét és lélegzett egy mélyet. Szuper színész.
-Háát köszi, hogy megérted.
-Alap. De azthiszem én most megyek - mondta mint akit megbántottak. - Lizi jössz?
-Igen persze.
-Rendben, akkor sziasztok. - húzott téged magához és már távoztak is.

-Minden rendben?-Lizi
-Persze, csak mostmár úgyse tudnék koncentrálni.
-Értem.
-De nagyon jó voltál ma :D mint mindig. hát igen nekem lehet csak ilyen szuper csajom. - dícsérte meg Lizit és egyben magát.
-És hogy az egódnak is mindig itt kell legyen ebben a kapcsolatban -^^   
-Az egy nagyon alap dolog lételem, ahogy te is az vagy számomra. - adott egy csókot neki.
-De édes vagy :$
-Hát ami igaz az igaz. Beülünk valahova kajálni, mert én már nagyon éhes vagyok :)
-Háát jó :D
Ezután betértek valami kajáldába, hogy jól lakjanak. Billék még maradtak kicsit ott ahol voltak, én meg közbe, úgy hogy senki sem tudott róla elmentem a stúdióból, egyenesen haza. Bill miután végzett és nem talált kint, meg sehol, eljött hozzám. Én már otthon azóta megfőztem az ebédet, hogy a kicsik mikor hazajönnek, legyen mit enniük ugye. Így az ebéd illata szökött ki a konyhából. Ekkor csengettek. Bill volt az.
-Szia. - Bill.
-Öh, szia. - erőltettem egy mosolyt magamra. úgyéreztem hülyének néz, elástam magam a stúdióba a jelenettel.
-Jól vagy kicsim?-ölelt meg szorosan.
-Most biztos bekattantnak hiszel... - mondtam kicsit kíváncsian kicsit szomorúan.
-Dehogyis.
-Köszi. - lélegeztem fel, mint aki tehertől szabadul meg. -Kérsz enni? Gondolom nem ebédeltél. - tereltem a témát, de nem bújtam ki az öleléséből.
-Igen éhes vagyok :D:D
-Akkor jókor jöttél :D - itt már mint előkísérő megindultam a konyhába.
-De nekem most te kellesz :P aztán a kaja-rántott magához.
-De a kaja az most meleg és friss - nem adom könnyen magam.
-Nem baj ;) :P most te kellesz nekem ;)
-Milyen értelemben? -vontam fel a szemöldököm szinpadiasan. persze tudtam mire gondol.
-Mindenhogy ;) és most ;)
- Hiányod van? Kate nem elégített ki? - itt már nevetnem kellett, de csak mosolyogtam. Persze nem gonoszságból, csak mert olyan aranyos volt .
-Nem mert nekem te kellesz- ;) senki más !!!:P   
-Bizonyítsd be - mosolyogtam aranyosan.
- Okéé :P:P - ekkor felkapott és bevitt a szobába.
-Gyúrtál azóta hogy így elbírsz? -nevettem.
-Amúgy is szívem ;)
-amúgy is elbírsz -hitetlenkedő de játékos pillantások.
-Perszee ;)
-Mostmár legalább ezt is tudom.
-meg majd mindjárt mást iss :P
-Óhh, már kíváncsi vagyok -mosolyogtam
-Mindjárt megtudod :P
-Oké. - mondtam és kíváncsiságot kísérő mosollyal néztem rá. Ezután minden ment magától. Régen nem voltunk már együtt Úgy. Most ezt a hosszú egymás nélkül töltött időszakot kezdtük el bepótolni. Közben Tom és Lizi útja elvált miután megkajáltak egy kis időre, mert mindkettőnek dolga volt, aztán Tom otthon várta a még meg nem érkező Lizit, aki hamarosan meg is érkezett.
- Szió szívem. -Lizi.
-Szia -adott neki egy csókot-miújság? Hogy telt ez a nélkülem töltött két óra? -mosolygott.
- Eltelt :D fúú nagyon elfáradtam :DxD - csókolt vissza.
-Most pedig ledöbbenni fogsz. - mosolyog sejtelmesen, majd mondandójába kezd- Nemtudom hogy csináltam és hogy hogy változhattam meg, de minden szál hozzád vezet, minden válasz a Te neved. Így hát bátorkodnám megkérdezni, összekötnéd e velem, az életed? - mondta és a végénél letérdelt és egy kis dobozt húzott elő és tartott felé.
-Tom énén.. igen :$-akadt a torkán a szó.
-Szeretlek - csókolta meg és boldogan ölelte.
-Énisss :$