Olyan egy bő két óra próba után pihenő jött a tagok számára, mielőtt elindulnak az élőben közvetített helyszínre. Sandy csöndben maradt. De ezt érthető is, miután ő is meglett bántva és az apja is. Segítenek egymásnak megtapasztalni ezeket az érzéseket. Már nem sok idő választotta el őket a megjelenéstől, így készültek mindannyian. Sandyt és felöltöztették, kicsinosították. Rá se lehetett ismerni. Úgy nézett ki, mint egy kis szende tündérke. Na de szokás mondani, hogy a belső számít. Akkor ugyan ott tartunk. Kis ördögfajzat. Már a kocsiban ültek, a srácok hülyültek, Sandy csöndben volt még mindig.

-         Minden rendben kiscsajos? – kérdezte Bill közben vagy kétszer felnézett Tomra, hátha leolvassa róla, hogy mi ez a nagy szomorúság a próbán történteken kívül.

-         Igen – válaszolta szűken a kislány. Szokatlanul kevés szókinccsel.

-         Szóval nincs. Mondd el mi bánt, hátha tudok segíteni.

-         Semmi.

-         Na jó, Tom ezt te intézted el gondolom.

-         Miért mindig én vagyok a felelős mindenért? Honnan tudjam mi baja? Szakadj le rólam öcsi, legalább erre a 2 órára hagyj békén az ilyesmi szövegeddel. – korholta öccsét az idősebbik iker. Habár tényleg nem tudta konkrétan mi Sandy baja, hiszen azután hogy ő megbántotta, beszéltek, szóba állt vele normálisan, onnantól meg jómaga van megsértődve, így nem érti hogy Sandynek mi baja lett.

Megérkeztek és felvette mindegyik férfi, plusz a kiscsaj a szédítő mosolyt és ráléptek egyenként a vörös szőnyegre. Sandynek különösen tetszett.

-         De jó! El sem hiszem, hogy a vörös szőnyegen állok! Ilyen szőnyeget akarok otthonra! – kurjantotta. Nem érdekelte senki és semmi, de a vörös szőnyeg igen. Legalább most megszólalt. Lehajolt hogy megtapinthassa a vörös csodát.

-         Sandy! – nézett nagyot az apja és azonnal felhúzta, hogy egyenesedjen ki. – ne járasd le magad itt! Ne villants! – nagy szemekkel nézett rá, hogy mégis hogy viselkedhet így. Mert bizony a kislány most villantott egyet. Jó médiafogás, főleg ha Tomról van szó. Itt már lesznek gondok. Már hallotta is magában David üvöltését, a riporterek kérdését.

-         Nem is villantottam! – förmedt a nagyobbra a kisebbik.

-         De igen villantottál és behajoltál a kamerások elé. Elég félreérthető szitu. Mellettem nem kéne ezt csinálnod! –korholta.

-         Jah mert melletted csak a ronda nénik hajolhatnak be! Akik ki is rabolnak! Kihasználják hogy az ágyadban feküdhetnek és teveled takarózhatnak! Nem szeretem a szabályaidat apa! –ennél a kijelentésnél megfagyott a levegő. Ezt bizony mindenki hallotta. Akkor úgylátszik két adag nyakleves várható Davidtől, extra csípősen és a riporterektől jön majd egy csípös mártás még felé. Nem akarta hogy kitudódjon, hogy Sandy a lánya. Egyrészt szerinte árt az imidzsének, másrészt Sandy miatt is.

-         Na jó most akkor sietünk. – mondta fojtott dühvel és épp csak egy-egy fotóra állt meg, de a kérdésekre nem válaszolt. Szinte végig vágtatott a vörös szőnyegen társai mellett, és egy testőr kíséretében lányával be is mentek. – mi a francért kell mindig ilyen helyzetbe hoznod? Tudod, hogy most mekkora gondom lesz ebből? – szinte visítja az öltözőjében a lánynak.

-         Reklám… - vont vállat.

-         Reklám, hát kösz, és arra nem is gondolsz, hogy ez milyen fényt vethet rám? Ráadásul azzal, hogy nem mondtam el, hogy a lányom vagy, csak neked akartam jót. Ez a hála?!

-         Bocsánat. – lehajtott fejjel próbált hatni apjára.

-         Cseszhetem a bocsánatodat. – mérgelődik.

-         Nem akarom, hogy miattam szúrd el. – mondta már könnyezve.

-         Ti már megint mit csináltok? – lépett be oda Bill is.

-         Készüljünk fel. – mondta és leült. Csak maga elé bámult, míg a többiek Sandyt vigasztalták.

Túl sok beszélgetés már nem hangzott el tőlük az öltözőben. Inkább arra figyeltek, hogy a két egyén kellőképpen lenyugodjon. A műsor elkezdődött. A TV élő adást közvetített a világ minden pontjába. Hatalmas tömeg gyűlt össze, hogy lássák kedvenceiket, és egy jó élményt gyűjthessenek be. A műsorvezetők egy középre helyezett, kör alakú színpadon álltak és onnan irányították a műsort. Ott adták át a díjakat is. A világítás, a fények is nagyon jók voltak. A megszervezés zseniális volt. Minden meghívott sztárnak külön hely volt biztosítva. Sandy is Tom mellett ült halkan és nézte a fényekben úszó hatalmas színpadot, ahol sokféle formáció fellépett. Aztán jött a Tokio Hotel. Nyertek ők is díjat, nem is egyet, és fel s léptek. A fellépés alatt Sandy apját nézte, hogyan tépi a gitár húrjait. Idegesen? Ő bosszantotta fel? Vagy szerelmesen? Imádja a hangszert és a játékát? Bill beleéléssel énekel és többi előadót meghazudtolóan ugrál, rohangál a színpadon és közvetíti mondanivalóját dallamos hangokban. Georg is a saját mozdulataival gitározott. És Gustav a mozdulatlan mozgás. Aki a ritmust adja. Tetszett a lánynak az, ahogyan együttműködnek. Már el is döntött mindent a fejében egy-két dolgot illetően. A gála est után visszamentek a stúdióba mind ahányan voltak és megünnepelték a bezsebelt díjakat.

-         Megint megcsináltuk! – tapsolt vagy kettőt örömében Bill.

-         Jah és kicsit másképp, ahogy én nem akartam megélni. Hiába örülök most, holnap úgyis lebaszást kapok. – mondta kissé kedvtelenül Tom.

-         Hogyan kell lebaszni? – nagy szemek a kislánytól.

-         Tom, szerintem tartsd kordában a szókincsed. – figyelmeztette a csöndes Gustav.

-         Sandy haragszol rám? –sóhajt fel gondterhelten az apja.

-         Igen. – bólint.

-         Akkor ne haragudjál.

-         Ezt elintézted… - nézett laposan a fiatalabbik iker. Erre Tom csak csendre intően nézett Billre.

-         Tudod Sandy, hogy nem azért mondtam, hogy most haragban legyünk. Én tényleg a javadat akartam azzal, hogy titokban tartjuk és, hogy ne csinálj galibát a szőnyegen. Én lehet képes vagyok elnézni a rosszaságaid felett, hogy a kedvenc felsőm maszatoltad össze, hogy vágtam egy hátast miattad, hogy fenyítesz, hogy lejáratsz, hogy villantottál, hogy… - mondta és mondta.

-         Te vagy a világ legjobb apukája! – ugrott apja nyakába a fiatal lány nagy mosollyal, így elhallgattatva a megdöbbenéssel apját.

-         Ez annyit tesz, hogy fogd be a szádat. – tolmácsolta nevetve a lányt Georg, Tomnak. A többiekből hangos nevetés tört ki, amit Tom csak kecses bemutatással díjazott.