A csomagokat felpakolták és jómaguk is felszálltak végre a gépre. Georg, Gus mellett, Az ikrek egymás mellet, és anyja lánya is egymás mellett ültek a gépen. A felszállás csöndben zajlott, a gépen lévők közül sokak számára, hála az égnek, viszont olyan fél óra múlva, mikor már Georg is nagyban szunyálni készült, valami megzavarta azt. Énekelni kezdett a legfiatalabbik egyén, Sandy. Vékony hangja volt. Nem volt olyan rossz, mint lehetett volna, viszont az álomra éhes időkben ez is idegeket tépő és fület sértő.

-         Miért ilyen idegesítő? – morgott Georg a zajra.

-         Kibékültünk. – válaszolta Tom mögüle. Jelen esetben, őt kevésbé zavarta Sandy. De lehet csak azért mert az mp4-e hangosabb volt.

-         Jah! Így már értem... Sandy! Aludnánk!

-         Tente Georg tente, a szemedet, hunyd le… - kezdte el énekelni a lány.

-         Na ezt ne… - süllyedt alább a székében a basszeros.

Tom elkezdett a mögötte nevetni. Büszke volt a lányára. Főleg, hogy most nem őt bosszantotta, hanem Georgot. Szegény így is már egy célpont a fiatalnak.

-         Te csak ne röhögj ott hátul, mert te neveled ilyen hülyére! – bosszankodott Georg, mire valami nagyon hideget érzett az ágyékánál. Lenézett magára, majd fel. Sandy leöntötte jeges vízzel, direkt célzott oda. – te gyerek! Lefagy a tököm! – visította, mire majd meg pukkadtak a gépen ülők. Vasalt hajú pedig egy zsepivel itatta fel a jéghideg vizet.

-         Látod ezért nem szabad ilyeneket mondani. Amúgy is neked szokott mogyorót morzsolni – nevet a fonatos, de nem sokáig, ahogy meglátta lánya arcát, ami azt tükrözte, hogy apja is kaphat ízelítőt a morzsolásból, így szépen ő is mgsüllyedve kissé a székében, visszahúzódott az előtte lévő szék háta mögé, hogy ne lássa Sandy nézését, és így a lánya se tudjon rá kimért nézéseket vetni. A lány anyjának elég volt csak hallania a jelenetet ahhoz, hogy elvigyorodjon büszkén raja. – Kérlek Bill, ne robbanj itt fel mellettem. – morog magának Tom, mikor meglátta hogy öccse, majd kipukkan a visszafojtott nevetéstől. Már könnyezett is.

Az út további része csöndben telt. Még a kis dalospacsírtának is sikerült bealudnia. Így mindenkinek. Nem kevés idő volt, mire megérkeztek és becuccoltak a hotelbe. A repülőn való alvás után, mindenki kicsit még az álmok bolygójának hatása alatt volt, így csönd uralkodott a társaságon. Lent a hotelban még várni kellett kicsit, mivel voltak előttük még Mr. Kulcsosfiúnál. Tom a lenti kanapén ült és nézett egy a másik kanapén ülő párosra, akik egymásban matattak.

-         Ezek meg itt smárolják egymást! Csoda, hogy el nem tűnnek már egymásban! – bosszankodott Tom, a párost nézve, szinte sárgulva az irigyságtől.

-         Az irigykedésedet nem kéne így a tudtunkra adnod. Te vagy a pancser, hogy nem tudsz nőt fogni magadnak! – osztotta le Dia, aki mellette ült.

-         Nyalnálak, falnálak! – kis gúnyos hanggal vegyítve intézte ezt a nőnek, közben szórakozott a piercingjével. A válasz az egy hatalmas pofon volt a nő részéről.

-         Hihetetlen nagy paraszt vagy Kaulitz! – emeli meg a hangját, úgy mondja ezt az arcát fogó férfinak.

-         A paraszt az dolgozó ember, földeken, emellett csúnya szó anyu – figyelmeztette korához való ésszel Sandy, aki még csak most jelent meg.

-         Akkor bunkó! – javította ki magát még mindig dühösen a nő.

-         Na az már hihetőbb. – helyeselt a lánya.

-         Nem is tőlem tanulta a modorát, hanem tőled! – mutogatott Tom. – különben is, mi az higy hihetőbb? Hogy beszélsz az apáddal?

-         Én nem veled beszéltem apu – mosolyog idegesítően a lánya. – én ezt anyának válaszoltam.

-         Pimasz… - sziszegte.

-         Tom… nálad volt legalább 2 hetet. És amilyen gyorsan tanul, Sandynél ennyi is elég. – válaszolta Dia.

Tom erre beduzzogott inkább és elfordult mindkét nőnemű egyéntől.

-         Ilyen az apukád. – sóhajtott Dia.

-         Tudom anya. Már megismertem. Nem élhetne apu velünk? – tette fel a kérdést, amitől a szülőknek a szeme majd kiugrott.

-         Álmodozz csak – nevet Georg nem messze tőlük, de megköszörülve a torkát odébbált, Sandy fenyegető nézésétől.

-         Sandy kicsim anyu és apu nem szeretik egymást, és hogy ne legyen nehéz együtt, ezért nem élünk úgy, ahogy szeretnéd. – magyarázta az anyja.

-         Milyen őszinte vagy… és ha a gyerek sérül lelkileg? – húzta fel a szemöldökét Tom.

-         Akkor tekints vissza az elmúlt két hétre, mert ott lesz a válasz. – állt fel a nő. – gyere lányom. – indultak is el, mert megkapták a kulcsot. Közben Tom míg elérte, rácsapott Dia fenekére.

-         Hmm. Még mindig feszes! – vigyorog. Az előbbit sem vette magára. Erre is csak egy pofont kapott. – uuuuh és ez még mindig erős, de legközelebb a másik oldalra add, mert már sajog a bal oldalam!

Dia még vissza se nézett csak ment fel a szobához a cuccokkal. Még azt is maga vitte. Dia volt egyszobában a lánnyal. Fent néma csendben kipakoltak.

-         Ez nem volt bunkóság? – kérdi Georg.

-         Mi? Hogy rácsaptam a fenekére? Nem. Ez flört volt. – Tom.

-         Nem arra értettem, hanem arra, hogy nem segítettél neki. Az udvariasság csak úgy árad belőled…

-         Na kössz… húznának fel téged… te nem tudod milyen ha családod van!

-         Jó hogy nincs…

-         Még! Amúgy meg. Ha már itt tartunk, te is segíthettél volna, miszter lovag. – forgatja a szemét.

-         Nem én vagyok a családfő…

-         És mint látod én sem… Nem vagyunk együtt.

-         Még! – utánozta le haverját – amúgy meg, tudom hogy nem te vagy – vigyorog – Sandy már rég a kezében tartja a gyeplőt.