-         Mindjárt szádra csapok – fenyegette a lányt az apja. Persze ez üres fenyegetés volt, de remélte hat majd.

-         Miért pont oda? – szórakozott szava forgatásával a lány.

-         Mert az a legnagyobb – morogta.

-         Nagyobb, mint a tied – elégedett vigyor ült Sandyn.

-         A fején találtad a szöget! – masszírozta a fejét Tom, mivel a fájdalom erősödött.

-         Ahogy az agyam is – egészítette ki magát a lány, mire ismételten gyilkos pillantásokat kapott apjától.

-         Tudod mit? Tedd hasznossá magad inkább!

-         Így is hasznos vagyok.

-         Rossz válasz. Hozz létszíves fájdalomcsillapítót, de valami erőset. Lent van egy hapsi, a recepciós. Kérd a segítségét. Azt hiszem az a kék színű lesz az ami kell.

-         Sietek.

-         Ne!

-         Miért ne? Kell a gyógyszer nem?

-         De igen, de amíg nem vagy itt, addig se fáj annyira.

-         Én is téged apa… - ment ki a szobából a lány és lefele tartott a recepcióshoz.

Sandy már megszokta, hogy ilyen párbeszédek folynak le közte és az apja között. Megszokott dolog. Odasétált a recepcióshoz.

-         Tudna segíteni egy nagyon fontos dologban? – bizalmasan nyújtózkodott fel lábujjhegyen a pult felé, hogy ott előrébb hajolva hangosabban súgva közölhesse kérdését az ott álló férfival.

-         Természetesen kisasszony, miben lehetek a segítségére? – kedvesen hajol közelebb belemászva a játékba, mintha csak értene a gyerekek nyelvén.

-         Édesapámnak nagy problémái vannak. Egy pirula kellene neki, valami kék. – bizalmasan magyarázza, közben jobbra-balra néz sunyin.

-         Oh. – a szituációt talán félreérthette a férfi – édesanyáddal rosszban vannak.

-         Hajj, de még hogy! Sajnos nem jönnek ki jól. – sóhajtott gondterhelten a lány.

A recepciós pár pillanatra eltűnt, miután egy „várj egy pillanatot” mutatott a lánynak, majd két szem pirulával jött vissza.

-          Tessék a kék pirulák. Biztos vagyok benne, hogy nem fáj emiatt majd a feje – kacsintott a férfi, persze ő teljesen másképp értette a dolgot és a fejfájást is másra értette, bele sem gondolva, hogy ezzel mennyire rálőtt a lényegre. Természetesen ezt Sandy úgy vette, hogy a fejfájásra jó a gyógyszer, így teljesen gyanútlanul elfogadta.

-         Örök hálám. – ballagott el a lány.

Hamar felért Sandy és büszke fejjel tette le apja asztalára a pirulákat.

-         Köszönöm, köszönöm! – már ugrott is Tom, hogy a gyors hatás érdekében minél hamarabb bevegye. Gondolta ezután már minden rendben lesz.

-         Látod, nem vagyok haszontalan. – vigyorog a lány.

-         Ebbe szerintem ne menjünk bele – hunyorog rá.

Nem sok telt bele és Tomnak valóban elmúlt a fejfájása, legalábbis valami olyat vélt felfedezni magán, ami nem engedte a fejfájásra gondolni. Hatalmas szemekkel konstatálta, hogy eddig szunnyadó altáji része most elég éber.

-         Mi a szar… - pislogott és mászott a másik szem gyógyszer fele, hogy megnézze mi fajta is az.

-         Apa csúnyán beszélsz. – jegyezte meg a lánya, ámbár őt is meglepte, hogy apja „kissé” megdagadt.

-         Leszarom, hogyan beszélek! – rivallt rá erélyesen és mikor meglátta a pirulát az asztalon, azt hitte, leájul.

-         Apa, mi a baj? – pislogott rá.

-         Ezt te direkt csináltad velem? – mérges volt nagyon.

-         Te kérted, hogy hozzak fájdalomcsillapítót!

-         De ez nem az!

-         De…

-         Szétb*szok valakit! – üvöltötte mérgesen. Habár ezt mérgében mondta, illett a szituhoz.

-         Az mit jelent?

-         Mondjam vagy mutassam?!

-         Pörgess – rántott vállat a lány, bár kezdett megijedni az apja egyre mérgesebb fejétől.

-         Takarodj kifele, gyorsan! – mutat az ajtó fele. Sandynek nem kellett több, kirohant. Egyenesen az anyjához.

-         Anya, apával van valami. – szinte rettegett.

-         Mi? – kérdezett rá kedvesen. – megint beszólt?

-         De most elég keményen. Csúnya szavakat használ és kikergetett. Pedig csak jót akartam.

-         Na majd adok én neki, megbántani egy kislányt! – indult is meg hősiesen Dia, hogy lefejezze Tomot.

Benyitott a férfi szobájába és besétált, ám nem talált ott senkit. Hallani viszont annál inkább hallott. Méghozzá a zárat, ahogy kattan azt sugallva, nincs kiút.