Egy viszonylag kellemes reggelit töltött el Tom és Dia. Természetesen miután Sandy volt oly kedves nem fárasztani őket a tesós témával. Látszólag könnyen elpoénkodták a helyzetet a szülők, mégis megragadt a fülükben, amit lányuk kért. Természetesen nem igazán értettek egyet a kis fiatallal, legalábbis nem mind a ketten.

-         David mondott valamit mára? – törte meg az idő közben kialakuló kellemes-kellemetlen csendet Diana.

-         A vasárnap, pihenőnap – pihent arccal és természetesen nyugodtan mondta Tom

-         Már akinek… - jegyezte meg a nő, ahogy meglátta sietős léptekkel közeledni Billt.

-         Na mit kapok a fejemre… - nyelt egyet és nézte ő is öccsét.

-         Egy sapkát, mert indulunk mindjárt. – érkezett meg idő közben a tájékoztatással Bill.

-         Hova?

-         Egy interjú. David tegnap este szólt. Ja, hogy te nem voltál elérhető, hát ez van. Ja és Sandy is jön!

-         Bill… ennek mi köze hozzá?

-         Emlékszel még mit mondott David? Itt most nem csak felőlünk, hanem a te magánéleted felől is érdeklődnek.

-         De már csak dönthetek, hogy szeretném e a média alá vetni a lányom avagy sem, nem?

-         Ezt a kérdést hamarabb is átgondolhattad volna. Emlékezz vissza az EMA-ra tesó. – veregette meg a vállát.

-         Jujj, hogy kikaptál érte – kuncog a fiatal.

-         És most is, hogy kifogok, ha elviszlek…

-         Szégyellsz – laposan nézett apjára.

-         Azok után, amiket csináltál?

-         Ne kezdjetek el veszekedni – állította le az elején a nő őket.

-         Na szuper, akkor lehet készülni. Dia jöhetsz te is, ha szeretnél.

-         Nem, hagy tanuljon még Tom -  nagy mosollyal állt fel az asztaltól és intett lányának, hogy tartson vele, segít neki elkészülni.

-         A sírba visznek ezek a nők… - rimánkodott Tom.

-         Szerintem meg te nem látod magad előtt az értékeket…

-         Mond csak Bill, mit is beszéltetek vagy csináltatok tegnap este Sandyvel?

-         Hadititok – nevet és megfordult – egy óra múlva itt lent találkozunk! – ezzel el is tűnt.

A megbeszélt időben találkoztak mindannyian lent. A négy férfi és a kiscsajos. A legbüszkébb fejet természetesen a legkisebb viselte. A helyszínre érkezve tudták meg a következő „elenyésző” információt, miszerint az interjút élőben közvetíti egy helyi csatorna. Senkit sem kavart fel a hír annyira, mint Tomot. Ő azonnal az elégedett lányára nézett aztán fel a plafonra némán imádkozva. Próbálta azzal nyugtatni magát, hogy ez is csak egy hagyományos interjú a szokásos kérdésekkel, a szokásos felállással és a szokásos… várjunk csak… és a nem szokásos válaszokkal. Elképzelhetetlen egy unalmas interjú egy új csöpp taggal nem de? Georg ment be legelsőnek a díszletek elé, ahogy a műsor megkezdődött – minél messzebb legyen Sandytől -, majd Gustav, Bill, Sandy és Tom. Talán az első alkalom, hogy az ikrek nem egymás mellett ülnek. Lehet jobb is így, hiszen Bill segíthetett Tomnak, ha a vulkán kitörni készülne köztük. Mind helyet foglaltak. A szokásos köszöntő szöveget már szinte nem is figyelték, csak úgy tettek.

-         Úgy látom, magatokkal hoztátok az új tagot. Hallottunk már felőled kislány. Bemutatkozol? – kérdezte a kényelmesen ülő kislánytól.

-         Sandy Kaulitz vagyok – mosolyogta a kamerának. – apuci nagylánya – büszke fej.

-         Kislány – javította ki halkan Tom.

-         Nagy – mondta nem halkan Sandy.

-         Hallottunk arról, hogy az EMA-n történtek egy kis zűrt okoztak a házatok tájékán. Azóta is ilyen „jó” a viszonyotok? – nézi a kis civakodást köztük. Bár úgy tűnt, hogy Tomot nem izgatja a dolog, hiszen meg se mozdul. Éppen csak egyszer-egyszer a szája, hogy válaszoljon halkan Sandynek. Akár azt is mondhatta volna, hogy „viselkedj!”. Senki nem értette a kettejük közti vitát, de látták, főleg a lányon, hogy a szövege nem lyukas fülekre talál.

-         Milyen jól informáltak maguk – dünnyögte magában Tom, úgy hogy senki ne hallja. – megoldottunk minden problémát, ha volt is. – zárta le a dolgot egy semleges válasszal.

-         Tom, nem árt az imidzsednek, hogy a képbe bekerült egy kislány? Hogy megy így a csajozás? Barátnő esetleg?

-         Jelenleg egyedülálló vagyok, szabad préda. – mosolyog és elégedetten nézett a férfira, hogy megint el tudott mindent simítani egy válasszal, amit többször felhasználhat és így nem kellett válaszolnia a többi kérdésre.

-         Pedig tegnap anyuval aludtál és bezártad az ajtót magatokra emlékszem, mivel reggel nem tudtam bemenni hozzátok. Amikor meg beengedtetek, te pucér voltál. Tehát anyu a barátnőd. – nagy okos fejjel nézett apjára. Nyílván nem sok mindent tudott a dolgokról, de kavarni a sz*rt azt tudja. Sandy ezen szövege a magabiztos vigyort levágta Tom arcáról.

-         Valami alakul az exbarátnővel?

-         Egy kis affér belefér, nem? – próbálta menteni az imidzsét. Kiment a fejéből, hogy nézők hada van a TV előtt, akár olyan is, aki nem biztos, hogy jó, ha ezt hallja. Egyszerűen kétségbeesett. Nem volt még kész arra, hogy mindent kitálaljon. Ezek az emberek meg a legmélyebben képesek az ember életében vájkálni és ehhez hozzájárul Sandy is.

-         Szóval a gyermeked anyja csak egy kaland számodra még most is?

-         Ez az csavard azt a kést… - sziszegte halkan maga elé bájvigyort viselve Tom.

-         Hogy mondod?

-         Ez a kapcsolat még… nem komoly, ami köztünk van. – szegény már összezavarodott. Mit is hazudik? Mit kell mondania? Milyen sorrendben?

Mindeközben a műsort egy olyan személy is nézte, aki viszont más véleményen volt. Akinek sokkal többet jelentett a férfi, még ha nem is mondja, aki simán eltudna képzelni komolyabban is egy kapcsolatot vele, és akinek most törte össze a szívét.