Ismét egy olyan éjszaka, ami némileg elgondolkodtatja az embert, illetve két embert. Ez olyan este volt megint, amit el kéne felejteni, vagy nyugodtan dédelgessék az emlékét az utóbbi két éjszakának? Egyikük sem bánta meg, hogy megtörtént. Semmit sem lehet tenni a vonzás törvénye ellen.

Tom reggel, ahogy felkelt és ismét maga mellett látta A nőt, elmosolyodott. Egymás után két reggel is ilyen csodálatos. Meg tudná szokni. Cirógatta kicsit, elgondolkozott.

-         Ezt meg tudnám szokni – kis mosoly kanyarodott a nő álmos arcára, amit Tom erős és mágnesként vonzó mellkasán pihentetett.

-         Én is pont erre gondoltam – válaszolta férfiasan mély hangján, kicsit rekedtesen a reggeltől.

-         Hmm a nagy Tom Kaulitz ilyet mond. Minden rendben van? – mosolyog bájosan a gyengébbik nem.

-         Ennél jobban már nem is lehetne – kacag a nő hitetlenkedésén. – nem akarom, hogy szemet szúrjon bárkinek is a dolog, elmondjuk mi majd magunktól, úgyhogy most felöltözök. – állt fel ádámkosztümében.

-         Oh pedig pihenhettünk volna még egy kicsit – mosolyog rá az ágyból a másik egy kacsintás kíséretében.

-         Hmm azt hiszem meggyőztél – elvigyorodott Tom és máris a nőre mászott.

Pár pillanattal később az ajtó hangját lehetett hallani. Két kicsi láb, két kicsi kéz és két hatalmas szem meredt a felnőttekre. Hoppá az ajtót nem kulcsolták be. Sandy tökéletes helyről vehetett anatómiai tanulmányt szüleiről. Tökéletes szögben látott mindent, főleg felhevült édesapját. Akárcsak egy rajzfilmben, állától a feje búbjáig elvörösödött és kirohant a szobából.

-         Áááh! Akkora himbilimbit! Akkora himbilimbit! – sikítozott és rohant a hotel folyosóján. Oda se figyelt merre fut, csak azt vette észre, hogy nagyot koppan a feje és hátra esik. Halk vonyítás, lassan kieresztett magas C hang képződött az előtte mogyoróit szorongató férfiból.

-         Sandy… - nyöszörgött Georg.

-         Hát neked nincs akkora himbilimbid – jegyezte meg a kis fiatal.

-         Hát most már elintézted… - csuklott össze a lába a basszerosnak.

-         Mekkora himbi-micsoda? – lépett ki saját szobája ajtaján Bill.

-         Bill! – állt fel Sandy és rohant megölelni nagybátyját.

-         Mi történt? Mit láttál?

-         Egy sárkányt - hatalmas gülü szemekkel nézett fel a nagyobbikra, döbbenetét szemléltetve.

-         Tessék? – még mindig nem értette. – nem lehet, hogy az a kis sárkány te vagy? – viccelte el a dolgot.

-         Nem! Ő a diótörő! – nyöszörgött lent a földön Georg.

-         Szóval mi a gond?

-         Apu és anyu játszottak… pucéran most ma reggel, mikor bementem anyuhoz – mesélte. Teljesen beleégett szegénybe, amit látott.

-         Tessék?! – hatalmas szemeket meresztett Bill. – mindent láttál?

-         Himbilimbit! Ekkorát! – tárta szét szélesre a karjait.

-         Te jó ég! – azonnal csörtetett át testvéréhez. Mikor benyitott már a gerlepár fel volt öltözve. – tudjátok ti mi történt?

-         Sandy járt itt, amikor nem kellett volna – bólintott Tom.

-         Mindent látott!

-         Azért nem mindent… - kezdte a mentegetőzést Tom.

-         Pont eleget! Felelőtlen szülők vagytok!

-         Most minek kapod fel a vizet? Majd én beszélek vele. Ennél kínosabb helyzet már úgy sem jöhet nem? – reménykedve nézett öccse izzó szemeibe. – megyek már – kilépett és elkapta az ismét maratonba kezdő lányát.

-         Apa az ott neked nem nehéz? – kérdezte. Georg a távolban, kínjában felnevetett, ahogy ezt meghallotta.

-         Szeretném, ha elfelejtenéd, amit láttál, főleg a sajtó előtt, értve vagyok?

-         Már tudják.

-         Micsoda? – nagy szemekkel jutalmazta.

-         Hát tudod a tegnapi interjú.

-         Ja… már azt hittem megint kotyogtál valamit.

-         Legfeljebb majd nemsokára a neten látunk egy cikket a méreteidről – veregette háton Dia a férfit.

-         Hogy tudod ezt ilyen lazán venni?

-         Én már ismerem a lányunkat. És tudom, hogy nagyobb híred van a világban, mióta ő is veled van. Hálás lehetsz neki.

-         Nem mindegy édes, hogy azok a hírek milyenek… - persze ezt már szinte csak magának motyogta, hiszen a nő Sandyt elvitte onnan szépen, mielőtt Tomban gyűlik annyi méreg, hogy le kelljen vezetnie.

Tom hagyta, hogy Dia beszéljen Sandyvel, talán az hatásosabb lenne is, mintha ő makogna neki egymásnak ellentmondó értelmetlen dolgokat. Azért is mérges volt, mert a lány lefújta a kis jelenetével a reggeli lepedőakrobatikát. Egy gyerek tényleg sok bosszúságot okoz, erre már rájött. Viszont azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ha ez a pár nap, mióta a kislány ott van nem így történt volna, akkor sokkal unalmasabban telt volna el, sőt, lehet, hogy unalmas egyéjszakás nőkkel töltötte volna az egész idejét. Felemelőbb érzés, hogy így történt. Gondolatmenetére egy kisebb mosoly ült ki az arcára, de csak addig, ameddig később meg nem nézte a netet. Csak a leveleire volt kíváncsi, azonban kapott egy értesítést David-től, miszerint a világhálóra most került fel egy cikk róluk. Nem írta, hogy milyen jellegű a cikk. Tom kénytelen volt rákeresni. Sandy reggeli műsora a folyosón illetéktelen fülekre talált, akik felismerve a helyzetet rögtön pénzt csináltak belőle. És amivel talán a legtöbbet kaszálhattak, az, hogy a szálláshelyük nevét, címét és megközelítését is közzétették egy újság honlapján.

-         Sandy… - sóhajtott. Felállt és átment a testvéréhez. – te is olvastad?

-         Igen, volt rá időm és feldolgozni is, hogy nem is olyan sokára mozdulni nem fogunk tudni ebből a hotelből.

-         Menjünk el egy másikba.

-         Davidnek kéne szólni erről, márpedig ő nem kezdeményezte a szállás váltását.

-         Most szivatni akar?

-         Igen, amolyan idd meg a levét annak, amit főztél, csak egy baj van… hogy nem csak te vagy itt, hanem mi is.

-         Akkor sutyiba váltunk helyet – eltökélt szemek.

-         És azt hogy akarod? Álruhában?

-         Pontosan.

-         Én nem öltözök buzinak! – nagy szemek.

-         Nem buzinak Bill, hanem nőnek – vigyorog és ferdíti a szavait. – szóval készülj Bill, mert még ma elindulunk. Szólok a többieknek is.

-         Csak ha te is felveszel olyan maskarát! Gondolj bele, azért ha észrevesznek minket, hogy hat majd a hírnevemre?

Tom már nem figyelt rá, jómaga is ment készülni és szólni a többieknek.