Tom szólt a többieknek is a nyers tervéről. Természetesen mindenki ellenezte, hogy csak így minden előzetes nélkül átsurranjanak. Egyáltalán lehetséges ez? Bele se gondolt, hogy van e üres szoba. A legnagyobb titokban felhívta a kiszemelt szálloda neten szereplő számát. Az illetékessel beszélt és próbálta megtudni, hogyan érhetné el, hogy most felszabaduljon pár szoba. Nem járt sikerrel. Még két szállodát megpróbált és szinte leroskadt az ágya szélére. Nem volt egyszerű feladat. Információ érdekében persze álnevet használt. Ha mondta volna, hogy Tom Kaulitz keres szállást az egész bagázsnak, a 3 hívott hotel közül az egyik illetékesnek eljárt volna a szája. Elég érdekes cikk lett volna, hogy Tom kétségbeesetten keres másik szállást. Vajon miért? Miért nem a menedzsment intézi ezt? Ez a sztori ebben az időszakban csillagos összegeket érne. És még csak azon sem kéne rágódni, hogy vajon hitelt érdemlő hír e vagy sem… az eddigi helyzeteket elnézve. Még egy hotelt felhívott, ahol pont volt szabad hely, amit le is foglalt azonnal, persze nem a saját, hanem Dia nevével.

Visszalépett Bill szobájába, ahol öccse csak járkált fel s alá.

-         Bill, itt vannak a női ruhák – dobott az ágyra pár paplan méretű anyagot.

-         Ezzel aztán nem leszünk feltűnőek, áááh…! – szúrós szemeivel szitává lyukasztotta Tomot.

-         Mit akarsz, talán miniszoknyában, tűsarkúban és mini topban lófarkas hajjal közlekedni?!

-         Nincs olyan kínai gyártású női cipő méret, ami az én lábamra jó lenne…

-         Ne a kifogásokat keresd és ne a szavaimat forgasd! Menj borotválkozni. Csak segíteni próbálok.

-         Mintha én lennék a hibás. Te vagy a felelőtlen szülő…

-         Csak legyen egyszer neked is gyereked Bill… csak egyszer. Na borotválkozz!

-         De ez az új imidzsem! – szinte nőiesen vékony hangon kapott a több napos borostájához.

-         Hamar visszanő. Amúgy sem láttam még ilyen férfias nőt.

-         Éppen már kezdtem leseperni magamról a meleg megjegyzéseket a stílusváltásommal, ami nekem is tetszik nem mellesleg, erre most miattad, megint csináljak babaarcot…

-         Ki is sminkelheted magad, úgy hitelesebb – nevet Tom.

-         Tom! Te is nő leszel!

-         Ezt te miből gondolod?

-         Onnan, hogy nem leszel macsó ördög mellettünk, amíg én megszívom ezzel az ábrázattal.

-         Jó… akkor maszkolj – határozott nézés – neked a sminkelés úgyis csak rutin feladat – nevetgélt. Jutalomként a fején koppant egy szemceruza.

Tom már korábban kiosztotta a feladatot a bagázsnak, így mire ő elkészült cakk-pakk, addigra mindenki hadi felszerelésben várta a tökéletes pillanatot. A tökéletes terve is megvolt, hogyan jutnak ki. A hátsó kapun és egyenként 5-10 perces eltéréssel. Valamelyikkőjük pedig az első ajtón. Megbeszélték, hogy melyik sarkon találkoznak, ahol nem lehet rálátni a rajongókra. Kb fél óra alatt ez a művelet sikeresen megtörtént.

-         És most merre? – gúnyos hanggal kezdte a társalgást Georg.

-         Kövessetek – rántott vállat Tom.

-         Ugye tudod hova megyünk így sorőr nélkül? – vakargatta meg Gustav a pocakját, illetve a párnát a hasán. Igen, egy öreg papónak öltözött. Az a hitelesen megrajzolt ápolatlan borosta az arcán, Dia egyik rég nem használt, de becsesen most is nála lévő undorító bagoly szemüveggel a fején, eszméletlenül nézett ki. Talán az egyik leghitelesebb átalakulás.

-         Apa… - súgja a legfiatalabb beöltözött emberke. – azok a férfiak ott néznek engem…

-         Vagy Billt – vigyorog szélesen a gitáros, az énekesre nézve, aki kecses középső ujjával díjazta a kedves bókot.

-         De Tom, te is egész csinosan nézel ki – kuncogott Dia. Tökéletes válasz volt, hogy elvegye Tom férfiúi magabiztosságát.

-         Ha téged bámulnak Sandy, akkor pedofilok… - morogta Tom, bár próbálta a füle mellett elengedni a nő megjegyzését.

-         Mert csini vagyok! A pedofiloknak tetszik a csini lány?

-         A csini kislány… - motyogja, még mindig nem tette túl magát.

-         És apa szerinted én csini vagyok? – szép angyali szemek

-         Hát persze hogy szép vagy!

-         Apaaa, te pedofil vagy? – nagy kerek szemek jelentek meg az eddig ártatlan nézése helyett.

-         Sandy! – nézett nagyot. Még szerencse, hogy nem hallotta senki, csak mindenki közel s távol 2 méterre.

Gus a nem létező, párnával helyettesített pocakját fogta és közbe nevetett. Már-már hasonlított a mikulásra is. Picit talán a mozdulatra rá is játszott, de mi tagadás, jól állt neki. Nem kell félnie attól, mi lesz, ha elhízik és otthon a karfás székben mesélget majd az unokáinak. Kellemes megjelenése volt.

Az utca túlsó felén álló bámuló egyéneket elhagyva, kis utcákon át botladoztak tovább. GPS híján muszáj voltak valahogy tájékozódni.

-         És most merre? – dobolt a lábával Bill.

-         Öhm… csak az utca nevét tudom.

-         Miii? Tom! Ennyire üres fejű vagy? Se vissza se oda nem találunk? Csak bolyongunk ezekben a nevetséges maskarákban! Ráadásul a lábam is fáj ebben a cipőben! Fázok is és a legtöbb cuccunk ott hagytuk a hotelben!

-         Nyugi van már Bill! Kinézeted mellé már menstruálni is elkezdtél? – tök higgadt próbált maradni idősebbik párja.

-         Mielőtt egymásnak estek inkább kérdezzünk meg egy helybélit. – adta az okos ötletet Sandy.

-         Mindig is tudtam, hogy az eszedet nem apádtól örökölted. – támaszkodott bőröndjén a basszeros.

-         Na, akkor keressünk egy emberkét. – nagy sóhaj.

Körbenéztek, sehol senki. Mentek tovább, lassan akadt pár ember, de nagyon ki ezekből a kis utcákból nem mertek menni. Azért mégsem néztek ki úgy, mint akikre ráöntötték ezeket a ruhákat, kivéve persze Gustavot. Az alakításáért, most díjat is kaphatna.

-         Mi menni szálloda, menni, csicsíja-babúja, tudja tente baba… - kalimpált Tom.

-         Esetleg angolul nem próbálod meg? – a lehető leglaposabb szemekkel nézett rá Georg.

Még szép, hogy mindenki szívesen nézte a „vezér” szenvedését. Ő találta ki… Tom szerencsétlenkedett egy kicsit franciául, angolul, activity-t is segítésül vett, már kezdte feladni.

-         Az ég szerelmére, miért nem lehet ebből kivenni, hogy azt a nyavalyás Hotelt keressük! – váltott vissza németre.

-         Egyenesen ezen az utcán , majd a harmadik útnál jobbra és annak az útnak a végén lesz – válaszolta a férfi könnyeden németül. Tomnak a döbbenet nem maradt fedetlenül az arcán. – öröm volt nézni magát – szinte vihogva távozott.

-         Tom… béna vagy – vállon veregette Georg, jól beégett haverját. Próbálta visszatartani feltörő nevetését. Ezzel nem volt egyedül.

Az útbaigazítást követve szó nélkül haladtak a cél felé. Illetve csak Tom volt szótlan. A mögötte sorakozó „tömeg” pukkadozott a korábbi jeleneten. Sandy büszke arccal vonult, Diana kedvesen mosolygott az előtte sétáló kissé dühös férfi hátának.

Lassan beértek a hotelbe és Tom, Diával együtt elkérte a kártyákat. Nem volt egy luxus szálloda, aminek Georg hangot is adott.

-         Ne nyavalyogj Georg bácsi! Örülj, hogy apu kihúzta a segged a szarból!

-         Sandy te hogy beszélsz?! És mi az, hogy az én seggemet? Nem miattam történt ez az egész! Ilyen béna apád is csak neked lehet – forgatta a szemét és a fejét fogta álmos szemei mellett. Aztán pedig lejjebb is fogta magát, miután Sandy gondoskodott a férfi büntetéséről. – köszönöm istenem, hogy elveszed az esélyt, hogy gyerekem legyen. Még meghálálom – vonyította a fájdalomtól és inkább bekúszott a szobájába.

A dolgok közepette, mindenki a kis holmiját elrendezte a saját szobájában. Nem ugyanaz az élmény, mint az előző hotelben, de átmenetileg megteszi.

-         Ahhoz képest, hogy beégtél, egész ügyes voltál – bekopogott az ajtón Dia, Tomhoz.

-         Nevetséges voltam…

-         Szerintem aranyos – kuncogott és adott egy puszit a férfi ajkára, amit a másik fél jutalomként csókká formált. Nem sokáig élvezhette ezt, mert a nő eltolta magától.

-         Mi a baj? – lepődött meg.

-         Nőkkel nem kacérkodom – kacsintott és kiment a szobából – jó éjt.