A luxushoz szokott csontok és izmok, ízületek, reggelre elmondták véleményüket a változás nem tetszéséről. Nyöszörögve keltek mindnyájan, kivéve a két nőnemű, akik nem luxus körülmények közül származtak.

Tom még élvezni akarta a nem túl kényelmes ágy melegségét, mikor a telefonja hangos vinnyogásba kezdett. Hunyorgó szemekkel csapott az éjjeliszekrényre az ágy mellett, egyenesen rá a telefonjára.

-         Mi ez az egész Tom?! – süvített a készülékből. Nem sikerült lecsapni, sokkal inkább fogadni a hívást és kihangosítani. Ez az Tom ügyes vagy…

-         David… - nyöszörgés.

-         Remek Tom! Elhúztátok a csíkot a hotelből? Mégis hol a nyavalyába vagytok most? Hogy gondoltad, hogy nekem nem szólsz?!

-         Pont ezért – dünnyögött a párnához.

-         Hol vagytok!

-         Egy szállodában…

-         Csak kerülj a kezem közé!

-         Akkor inkább sehol… - dünnyögött tovább.

-         Miért mentetek el?

-         David, ezt telefonon kell?

-         Igen! – határozott válasz hangzott.

-         Hjajj… - ült fel az ágyában egy fájós nyögés közepette – a tegnapi kiszivárgott dolog miatt, ami egész gyorsan terjedt, tudtuk, hogy sokan lesznek a hotelnél és nem akartunk bezárva lenni, ezért eljöttünk…

-         Álruhába, nevetségessé téve magatokat és a cuccotok nagyját is az előző helyen hagyva igaz? Most meg valami olcsó motelben vagytok.

-         Igen… el is kélne egy masszőr nekem… azaz, tessék?! Ezt te honnan tudod?

-         Fent vagytok a neten.

-         Ne… - süllyedt el jajgatva a párnák közé.

-         Még az a szerencse, hogy nem úgy, mint a TH, hanem mint bolond külföldiekről készült kép terjed a viccoldalakon. Csak én ismertelek fel rajta titeket, mert tudom, milyen maskaráitok vannak egyiktöknek meg másikótoknak.

A paplan alatt a férfi szívéről nagy kő esett le. Ezek szerint jó esély van rá, hogy senki sem veszi észre, hogy ők voltak.

-         Mindazonáltal visszajöttök ebbe a hotelbe, és felkészültök az ittlétetek utolsó szereplésére. Ma estére egy röpke fellépést elvállaltam nektek.

-         Nem is gyakoroltunk rá!

-         Ismétlem röpke fellépés, nem egész estés koncert. Ti lesztek a meglepetés. Szándékosan húztam eddig, hogy elmondjam.

-         David… néha olyan, mintha ki akarnál szúrni velünk…

-         Tom… mostanában adtok is rá okot. 1 óra múlva ott a kocsi, szedjétek össze magatokat!

-         Remek!

Nem akart kikelni, de muszáj volt. gyorsan letusolt, felöltözött és tükörbe nézett. Nem kellett volna, a tegnapi smink még mindig virított rajta. Sietve kopogott át Billhez.

-         Mi van? – vánszorgott ki fiatalabbik fele – te jó ég Tom de szarul festesz! - kacag

-         Ne nevess, szedd le! – hívás nélkül be is ment, mielőtt még valaki a folyosón meglátja és a vicces képből, komoly cikk lesz. – mellesleg ma este koncert – motyogta, miközben Bill profi módjára tisztította meg a női vonásoktól a macsó arcát.

-         Mi? Ma?

-         Tudom, én is csak néztem… David szívat, de nem adom meg az örömöt neki, hogy vergődök… megcsináljuk, profik vagyunk!

-         Ez mind te miattad van… de utállak most… - sóhajt.

-         Csak ameddig a sminket mosod – mosolyog a másik.

Ahogy megférfiasodott, már ment is felverni a banda másik két tagját is és közölni velük az örömhírt, majd a lányokhoz is benézett.

-         Jó reggelt Dia – mosolyog rá.

-         Neked is Tom – kis álmos szemekkel köszöntötte.

-         Fel kéne kelni, David értünk küld egy kocsit és visszamegyünk a hotelbe.

-         Akkor így semmit sem ér a tegnap este…

-         Legalább kiruccantunk kicsit.

-         Tegnap másképp gondoltad – kuncog, de megpuszilta, amit a férfi ismét csókba fojtott. Most nem ütközött ellenállásba.

-         Fúj! – a csemete természetesen felébredt és megint olyat látott, amit nem akart.

-         Ki hitte volna, hogy egyszer nyugtom lesz – motyogta halkan Tom.

Minden úgy alakult, ahogy David megmondta. Azt a kevés cuccot, amit magukkal vittek, ismét összepakolták, kijelentkeztek és az utánuk küldött kocsiba, a legkisebb feltűnéssel bepakoltak, beültek és már ott sem voltak. David tájékoztatta őket pontosabban is az esti fellépésről, ami valójában egy műsor keretében lesz. Nem egyedüli előadók, így, ha utólag nemet mondtak volna, ki tudták volna tölteni a megmaradt műsoridőt.

Estére mindenki elkészült, még masszázst is kaptak ajándékba Davidtől. Természetesen nem Tom vette rá, hiszen most rá a legkevésbé sem kíváncsi a menedzser, hanem Dia vetette be női báját – minden félreértés nélkül -, hogy hasson rá. Sokkal tartoznak neki a srácok, akik ugyan tudták, hogy nem élő zene lesz, és csak színészkedniük kell most, mégis, az a színészkedés legalább tökéletes legyen. Nem sokszor használják ezt a kamus fellépést, de ilyen hírtelen esetekben, ráadásul egy műsorban, ahol nem biztos, hogy minden feltétel adott, megesik az ilyen. David jó előre elfogadta a meghívást, csak a srácoknak szólt szándékosan későn.

Már a backstage-ben készülődtek késő délután, hogy az élő műsor alatt minden tökéletes legyen. A csapat elindult, de Tom még azért váltott egy apró csókot Diával, mielőtt a rajongók elé állt volna. A kis szösszenetet mindenki látta a szeme sarkából, de nem tettek megjegyzést. Tom kezdene kicsit változni? Inkább nem szólnak be neki, mert még eltántorítanák.

Hatalmas odaadással játszottak a színpadon egy kis kérdés-felelet után. Sandy édesanyjával ment és a kordonon innen nézték a srácokat.

Tom nem is figyelt a transzparensekre, a sikítozó rajongókra, csak a játékára összpontosított, ne nagyon derüljön ki, hogy nem élő a zene. Végül is sok rajongónak már leginkább, úgyis ők számítanak csak. Koncert végeztével mindnyájan hátra vonultak pihenni. Nemsokára a műsornak is vége és tuti rájuk zúdul a rajongó sereg. Így is lett, készségesen kezdték osztogatni az aláírásokat, miközben Diát kivezényelték az épületből, mielőtt szétszedik. Azonban Sandy-t nem látták.

-         Hol van? – ijedt meg Dia.

-         Hát nem veled volt? – David próbálta emlékezésre bírni a nőt.

-         De velem, de most nincs itt, mint látod!

-         Jó jó nyugi, meglesz. – csitította, bár még ő maga se tudott visszamenni, nemhogy beküldeni valakit. Azonnal a biztonságiakat hívta. Tom fülébe is eljutott a hír.

-         Sandy nincs meg? Már megint? – nézett nagyot pont aláírás közepette, mikor az egyik security-s szekrény beszélgetését meghallotta.

-         Milyen Sandy? Ő a lányod? Milyen ő? Milyen érzés, hogy van egy gyereked? Jó gyerek? – Tom figyelmetlenségéből fakadóan természetesen a rajongók erre a pár szóra rá is haraptak.

-         Elnézést – ennyit mondott és belefúrta magát gondolkodás nélkül a tömegbe. A biztonságiak is csak néztek, hogy miféle öngyilkossági kísérlet ez, átvágni a rajongókon. Billben is megállt az ütő, a rajongókról nem is beszélve.