Futotta végig a sorokat, melyeket a lehető legszebb gyöngybetűivel írt meg a lány. Precízen szedte a sorokat és a lényegeket finoman kiemelte. A levél és a fülig vörösödött lány között járatta a tekintetét. Egyik kérdése az volt, hogy a szégyentől, zavartságtól vagy a dühtől ilyen vörös a lánya feje, a másik kérdés, ami megfogalmazódott benne, hogy ki az, akinek ezt a szerelmes levelet szánta?

-         Ehhez nem volt jogod!

-         Az apád vagyok, dehogynem! Kinek írtad?

-         Te se számolsz be a nőcskéidről, miért beszélnék pont én?

-         Az előbbi ok miatt, másrészt pedig nincsenek nőcskéim, az édesanyád van, szóval vigyázz a szádra! Harmadszor pedig nem mindegy kinek mennyire sutyiban, hogy és mit írsz. Ha megírod neki, vagy ha már tudja, hogy ki is vagy, akkor bajt is hozhatsz a fejünkre.

-         Hjaj, ez az a srác, akivel beszélgettem…

-         A koncerten? Akkor ő tudja ki vagy. Te is kaptál tőle levelet?

-         Ő adta ide a nővére levelét, amit tegnap odaadtam neked.

-         Azt mondtad, hogy a lány adta.

-         Igen ott volt mellette. Ő kezdett nekem magyarázkodni, de a sráccal adatta át.

-         Akkor vagy kihasznált, hogy átadhasd nekem a levelet, vagy a nővére csinálta ezt a cselt, hogy szóba álljon veled. – csak egy halk motyogás volt erre a válasz – semmiről nem maradsz le, ha ezt most elszalasztod. Amúgy is, messze lakunk innen, lehetetlen lenne. Fiatal is vagy még. De azért a levél aranyos és most látom, hogy a helyesírásod is figyelemre méltó.

-         Azt nem tőled örököltem – motyogta a lány, de már mosolygott.

-         Te kis… - nevet és csiklandozni kezdte a fiatalt.

Nagy nevetések és kislányos visítások, örömhangok hallatszódtak a szobából. Most már mindenki tudta, hogy Sandy megvan. Rendesen lefárasztották egymást ketten, majd Tom visszament a szobájába, ahol már Dia várta.

-         Kész vagyok a pakolással, gondoltam neked is segítek. – bájos mosoly.

-         Megtisztelsz – örült a férfi – Sandynek megtetszett egy srác. – ölelte át.

-         Honnan tudod? – nézett fel rá.

-         Onnan jövök. Szerelmes levelet írt neki gyöngybetűkkel.

-         Te árulkodós – csapott játékosan a mellkasára.

-         Aranyos volt, muszáj voltam veled ezt megosztani.

-         Na lássunk akkor munkához, ugye nem kényelmesedtél el nagyon?

-         Hát nem igazán, de szerintem a szekrény mögé is benézhetünk egy-egy ruhadarabot keresve – kuncog visszaemlékezve az elmúlt pár éjszakára.

Pakolászni kezdtek. Ha elmentek egymás mellett egy, két, három, szóval sok-sok csók elcsattant. Vissza kellett számtalanszor rázódniuk a pakolásba, hogy ne szétszedjék a szobát, hanem most már minden a helyén legyen. A nagy vidámság hírtelen lankadni kezdett, majd csönd lett. Tom hátranézett, mi történhetett. Dia egy zacskót nézett.

-         Mit találtál? – ment mellé.

-         Tom ez ugye csak egy vicc – nézett fel rá.

-         Mi? – nem értette már mi a fene lehet. Ránézett a zacskóra, amiben kék pirula volt. Te szent isten, nem dobta ki őket! Egyáltalán miért a fiók volt az első hely, ahova rakta? Már teljesen el is felejtette, hogy ezzel dolga volt, hála a lányának, és most miatta kell magyarázkodnia. Remek! – ne ijedj meg, ez nem az, aminek látszik.

-         Áh nem, ez tényleg nem viagra, csak rá van írva és nem vagyok hülye Tom! Ezek szerint ez az egész… te nem is… én azt hittem már te is érzel valamit, de ezek szerint súlyosabb gondjaid is vannak, mint holmi érzelmi problémák. – tette le az éjjeliszekrényre a zacskót és kifele indult.

-         Félreérted! Ez tényleg nem az, aminek látszik. Érezhetted tegnap is nem volt semmi probléma velem.

-         Nem voltam veled egész nap, hogy tudjam nem e vettél be egy szemet.

-         Nincs problémám! De ha az lenne, akkor is elfordulnál tőlem? Ennyit jelentek?

-         Itt sokkal többről van szó, mintsem, hogy van e problémád vagy nincsen Kaulitz! – kiment és magára hagyta a férfit gondolataiba meredve.

Tomnak csapkodni volt kedve. A nő minden szavát kiforgatta. Ha az érzelmekre tereli a témát, akkor annál is több gond van, a viagra, ha pedig a bogyóról dumál, akkor meg annál van több gond, az érzelmek… ez a kettő most egy kártyán szerepel. És mindez ki miatt? Sandy miatt. Hát persze! Meg sem kellene lepődni. Most ezt, hogy magyarázza ki?

Folytatta a pakolást, hogy ne miatta késsenek a reptérről. Az elmúlt napokra, - a tegnapot kivéve – nem nagyon jellemző csend uralkodott a társaságon megint. Sandy, mint aki ki volt merülve bambult ki az ablakon, Dia vagy maga elé meredt, vagy szintén ki az ablakon, Georg és Gustav sugdolóztak gitárosukat nézve, Bill is vizslatta a kis Kaulitz családot - mi történhetett - főleg Tomot, aki némán beszélt maga elé, tátogott, mintha gyakorolná a szövegét.

A repülőn sem volt más a helyzet. Sandy szigorúan anyja mellett ült, Bill így Tom mellett, és a két G szintén egymás mellett. David pedig külön olvasta az újságot és reménykedett benne, hogy semmi szemet bántót nem talál.

-         Mi történt Tom? – suttogott Bill.

-         Dia észrevette a viagrát a szekrényben. Nem dobtam ki, hiszen tudod, hogy aznap este a bogyó miatt fel voltam tekerve és Diával lefeküdtünk. Nem érdekelt a bogyó már, nem is emlékeztem mit csináltam vele… talán az a lökés kellett a kapcsolatunkba. Ne nézz így tudod, hogy nincs szükségem arra a kék vacakra.

-         És most azt hiszi, hogy csak szórakoztál rajta…

-         Vagy azt hogy nem indít be és gyanakodik, hogy az nem csak egy bogyó volt, hanem több is, amit a többi alkalom előtt bevettem… nem csodálkoznék, ha még az is megfordulna a fejében, hogy így emellett más nőkkel is kavartam egyszerre az utóbbi napokban.

-         Én se…

-         Kösz…

-         Valld be neki az igazat.

-         Mit? Hogy Sandyt kértem meg, hozzon fájdalomcsillapítót és ezzel érkezett? Szerinted bevenné?

-         Ez tényleg abszurd. Akkor vállald magadra, hogy problémád van.

-         Bill! Minden rendben működik nekem odalent! – kicsit hangosabban felcsattant, mire az utasok árgus szemekkel néztek rá, éppen csak Dia hagyta figyelmen kívül.

-         Jó rendben nyugalom. És Sandy hol lesz, ha megérkezünk?

-         Ez egy nagyon jó kérdés öcsém… ez nagyon jó – fújta ki a levegőt és próbált lazítani. A banda létezése óta pörög az élete, mégis monotonná vált a dolog, most viszont, hogy megismerte a lányát, egyik napja sem unalmas, mindig történik valami, ami miatt nem csak az izmai, de az idegei is meg vannak dolgoztatva.

-         Nagy pancser vagy haver – szólalt meg mögüle Georg.

-         Sandyre gondolsz?

-         Annál nagyobb baromságot is csináltál már… hallottam mi történt.

-         Az oltáson kívül esetleg tanácsot is tudnál adni?

-         Türelem – kacsint a legidősebb és kényelmesen visszadőlt az ülésébe.