- Szia Viki!-mosolyogva jött be az irodámba a leges legjobb barátnöm, Betty. Egy divatcégnél dolgozunk. Szerencsések vagyunk mert egy jólfizető kreatív állás. Ennél jobbat nem is találhattunk volna. Ráadásul itt vagyunk egymásnak . A középiskola 2.  osztályától kezdve ismerjük egymást és szinete azonnal megtaláltuk egymás társaságát. Azóta tudjuk egymás leges legféltettebb titkait és eddigi életét. - miújság?
- Szia !- mosolyogtam rá ahogy megláttam és kivettem egyuttal a fülemben bömbölö fülhalgatót is - semmi különös éppen a nyári kollekciót tervezem... a fönök egész nap ezzel  nyaggatott de mindjárt kész. - Veled mizu?
- Engem a fönök a nyári topokkal nyagatott - elhúzva a száját nézett rám - olyan fáradt vagyok. Tegnap is egész este fent voltam és még Mirjam is segitett- itt elmosolyodtam. Mirjam egy nagyon aranyos kislány. Betty lánya. Nagyon szeretem a kiscsajt.
- Mitszolnál ha elmennék én a kis csajosért? Legalább te is pihenhetsz egy kicsit - mosolyogva álltam fel és lédeltem a táskámért amit rögtön a vállamra is raktam - majd a parkban átveszed...
- Megtennéd? -nézett rám hálásan- olyan 5 fele értemegyek...
- Rendben - kacsintottam rá majd miután elköszöntünk egymástól vidáman mentem az ovi felé . Éppen át akartam menni az úton mikor egy kocsi hirtelen kifordult a parkolóból. Még éppen idöben fékezett de úgy megijedtem hogy elvesztve az egyensúlyomat a földre estem. Aztán már csak arra lettem figyelmes hogy valaki kiszált az autóból.
- Úristen! Bocsánat! Úgye nem esett baja? - szólalt meg számomra egy kellemes férfi hang de ez még nem volt ahoz elég hogy eloszlassa mérhetetlen dühömet amiért majdnem elgázolt.
- Maga felelötlen állat! Nemkellet volna átengedje a vizsgán az az idióta aki a jogsiát adta!- ekkor hirtelen elakadt a szavam is. Ugyanis teljesen lenyögöztek azok a csodálatos barna szemek... és az az arc... száj... hirtelen még a szívem is hevesebben kezdett el dobogni és még a dühöm is elszállt.
- Bocsásson meg kérem. Mivel engesztelhetem ki?-segitett fel igy még kölelebb kerültem hozzá. Csak pár centi választott el tőle és hosszan egymás szemébe néztünk.
- Haza vihetem engesztelés képpen?- mosolyodott el csábitóan amitöl ismét nagyot dobbant a szivem.
- Öm... egy ismerösöm megkért hogy menyek el az oviba a lányáért - nyögtem ki valamit zavaromban és megbabonázva a szemeibe nézve.
- Szívesen elviszem - vágta rá hirtelen amivel még engem is kicsit meglepett majd viccesen odalépett az autójához és kinyitotta nekem az ajtót - hölgyem?
- Köszönöm – pirultam el hosszú idö után elsönek majd miután észbe kaptam be is száltam a méregdrága autójába.
- Megtudhatom a nevét? - kérdezte meg szívem elrablója miután beült a volán mögé.
- Viktória Götz -elmosolyodtam a nevemen mert mindig a Götz baba jut eszembe .- és én a tiédet megtudhatom idegen?
- Tom Kaulitz - eresztett el egy szivdöglesztö mosolyt de közben az utat figyelte. - amugy hány éves vagy?
- Enye Tom! Ilyet nemillik megkérdezni egy hölgytöl! - nevetek fel - de ha te válaszolsz elsönek akkor én is megmondom...
- 26 éves vagyok- pillantott rám egy percre majd vissz az útra.
- Akkor csak 2 évvel vagy idösebb nállam- mosolyodtam el- itt fordulj be létszi...
- 24 éves vagy?- fordult be abba az utcába ahova kértem.
- igen... de itt az ovi és...- de itt közbevágott.
- szivesen hazaviszlek titeket...és akkor megismerhetlek egy kicsivel jobban – itt gyengéden mosolygott rám mire én kicsit zavarba kezdtem érezni magam.
- Akkor kisérj be az oviig- mosolyodok el lazán.
- rendben – szinte rávágta majd kipattanva a kocsiból majd udvariasan kinyitotta nekem az ajtót- hölgyem?
- Köszönöm uram- nevetve pukkedliztem neki egyet majd belékarolva mentem az ovi felé.
- Amugy van barátod? - kérdezett rá hirtelen mire bennem megfagyott a vér.
- Sajnos- mondtam halkan. Adam régen nagyon rendes ember volt és örültem hogy vele járhatok de ahogy teltek az évek úgy kezdett elfajulni... mamár alig merek a közelébe lenni és már nemegyszer bántott és megfenyegetett szoval már feljelenteni sem merem...
- Sajnos? - lepödött meg nagyon- nem szereted vagy nem bánik veled jól?
- Mindkettö- feleltem halkan kelletlenül erre észrevettem hogy ökölbe szorul a keze.
- Nemértem hogy lehet egy ilyen gyönyörü teremtéssel úgy bánni mint te?!- mérhetetlenüld dühösen mondta bár én kicsit belepirultam abba amit mondott- mért nem hagyod ott?
- Mert félek tölle- már nem is mertem ránézni anyira szégyeltem magam hogy hogyan lehetek ilyen nyuszi- félek a rekaciójától.
- Hagyd ott ! Halgass rám! Nemhelyes hogy igy bánik veled és ha kell ott leszek és megvédelek ha szükség adja...-eltökélten nézett a szemembe és komyolyan mondta amitöl kicsit meglepödtem hisz még csak most ismert meg.
- Köszönöm....-megáltam vele szembe és felbátorodva értem az arcához és simogattam meg... magam sem tudtam mi ütött hirtelen belém. Ő hosszan nézett a szemembe és lassan kezdett hajolni felém ... ahogy hajolt viszont én úgy pirultam el. Az ajka már majdnem hozzá ért az enyémhez... csak pár centi választott el minket mikor hirtelen egy kislányhang ugrasztott szét minket.
- Viki néniiii!!!- erre odanéztem és elmosolyodva láttam hogy egy kislány szalad felém.
- Szia csajos- gugoltam le hozzá mire ö boldogan megölelt majd  az orrom alá nyomta a kis rajzát- jóvoltál?
- Igen- mondta boldogan- nézd! Ezt neked csináltam!- bármilyen kivehetetlen formák is voltak a rajzon nagyon tetszett nekem és örültem neki mert szivböl adta nekem.
- Nagyon köszönöm- egy puszi kiséretében átvettem az ajándékomat- nagyon tetszik.
- Szivesen de ki ez a bácsi?- mutat Tomra mire én is odanéztem és kicsit elpirultam... édes istenem majdnem megcsókolt...
- Lehet hogy jóval idösebb vagyok nállad de kérlek ne bácsizz- nevetve gugolt le Mirjam elé- Tom vagyok... de megtudhatom a te nevedet is hercegnö?- Mirjam csak jókedvüen felnevetett. Tetszett neki a megszólitás.
- Mirjam Hausmann – válaszolt ügyesen és büszkén majd rámnézett kérdöen- a mami hol van?
- A mami kicsit pihen...-kacsintottam- a parkba találkozunk vele... addig én vigyázok rád... jó?
- Jóóóóóóóóó! - kiáltott fel boldogan és megölelte a nyakamat- menyünk a parkbaaa!!!!
- De csak ha felveszed a kabátodat...-mosolyogtam rá mire ö vidáman elszaladt a kiskabátért és próbálta felvenni- várj segitek...
- Köszönöm szépen...-mondta csilingelö hangon majd kézen ragadott és már húzott is ki. Én meg Tom karját fogtam meg és húztam magamután.