- Legyen. - bólinott rá a nő, miután pár pillanatig úgy tett, mintha gondolkoza, persze mosolyogva. - Mirjam. Kicsim gyere elmegyünk innen. - szólt az anya kedvesen lányának, de a kislány maradt tovább, mint aki nem hallotta és tovább játszott. - forró csokiért megyünk. - mondta tovább anyuja.
- Forró csoki? - emelte fel a pici fejét és csillogó szemekkel nézett feléjük, majd odafutott.
- Milyen dolog kisasszony, hogy ha szólok azt nem hallod meg, de a csokira már pattansz? - játszotta magát a nő persze belemosolygott. - És hogy nézel ki? - nézett a kis homokos, piszkos ruhájára és kezére. Betty leguggolt hozzá, elővett egy zsepit a táskájából és letörölte vele a kislánya kezét. A ruháját leseperte, miközbe Mirjam végig Billt nézte hatalmas barna mandulavágású szemeivel.
- Csak szófogadó hercegnőknek veszek forrócsokit. - mosolyog a kislányra a férfi. - igérd meg nekem, hogy ha anya szól, figyelsz rá... - máris jól kijött a kislánnyal és alkut is kötöttek... ennyire foglalkozni a kislánnyal még a vérszerinti apja sem foglalkozott.
- Szót fogadok. - mondta mosolyogva majd megölelte Bill lábát. Betty csak elmosolyodott a lánya emberszeretetén, majd látta őt előrerohanni. Mirjam okos kislány, tudja merre van a legközelebbi ilyen hely, ahol forrócsoki van. Persze egy bizonyos távolságban mindig megállt és bevárta a felnőtteket.
- Nagyon hamar megtudja magát kedveltetni az emberrel. - mosolygott rajta Bill majd odaértek a kávézóba, ő pedig rendelt 3 adag forrócsokit. - rég nem beszéltem ilyen jót. - mondta ki őszintén, amin Betty kedvesen elmosolyodott.
- Hogy hogy? Nincs akovel beszélhess? - kérdezett rá a nő őszinte kíváncsisággal, közben Mirjam elé tolta a forró csokiját. Mindhárman egy asztalnál ültek. Mirjam a lábát lóbálta és fújta a csokit.
- Kevés ember van, akivel így megy... az ikremmel és a két legjobb barátommal. - mosolygott kicsit szomorkásan.
- Van ikertestvéred? - csodálkozott rajta a nő mosolyogva. - az szuper dolog. Emlékszem kiskoromba anyukámnak mindig azt szajkóztam, hogy ikertestvért akarok. Nem tudtam, hogy az nekem már nem lehet, ha egyszer egyedül születtem. - aranyos mosolyt vett fel a nő, ami kislányának is megvan, amit már mutatott is Billnek. - Nincs barátnőd vagy hogy hogy nem tudsz elbeszélgetni emberekkel?
- Fogalmazzunk úgy, hogy sok a pénzem... - elhúzza a száját. - és így sokan ismernek....
Ezen a vallomásán Betty elcsodálkozott.
- Sokan? - vonta fel a szemöldökét. - Én nem... mostmár igen valamennyire, de miért, mivel foglalkozol? Mennyi az a sok? - tört elő belőle a kislányos kíváncsiság. - Öhm bocsi a sok kérdésért, nem muszály válaszolni, ha nem akarsz.
- Van egy zenekarom... - sóhajt. - és nagyon sokan...
- Oh. Nem szereted azt csinálni?
- Kevés a magánéletem. - keserűen elmosolyodik.
- Sajnálom - nézett rá a nő őszintén.
- Zenekar? - gyermekien kíváncsi hanggal szólalt meg Mirjam és nézett rá. - az olyan, amiben énekelnek? Te énekelsz? Énekelsz nekem valamit? - lelkendezett. Bill csak elmosolyodott és elkezdett neki énekelni egy régebbi ismert számot, az Ich Bin Da-t. Mirjam pedig, mikor már többször hallotta a refrént, ő is bekapcsolódott. Nagyon jól kijött Billel. Tetszik neki a személyisége. Az anyja jókedvűen nézte, ahogy énekelnek. A férje sokszor szidja szegény lányt, közben nem csinált semmit. Olyanokért szól rá erélyesen, hogy menjen el a TV elől, meg ne járkáljon előtte. Ha lever valamit is képes felkapni a vizet. Szokott vele foglalkozni és játszani, de korántsem ilyen, mint Bill. - Szeretlek Bill. - mondta Mirjam, mikor a dal végére értek. Őszinte gyerek. - a papi sosem énekel velem. - vágott szomorú arcot.
- Én is... ha szeretnéd énekelek veled, amikor szeretnéd. - simogatja meg Bill gyengéden a kis arcát, majd Bettyre nézett kérdően.
- Nem szeret énekelni. - nyugtázta röviden a dolgot, a nő.
- Mamiii ugye többször is találkozunk Billbácsival. - hatalmas szemei melegítették az édesanyja szívét, de senkire sem akart a nő ráakaszkodni, megaztán, mit gondolna a férje? - Nemtudom kicsim.
- Szívesen találkoznék még veletek. - tényleg látszott rajta, hogy örül a kislány kérdésének. - megkedveltem ezt a kis hercegnőt. - csikizte meg a kislányt, aki vidáman felkacagott. Betty mosolyogva, csodálva nézte a lányát és ahogy Bill bánik vele. Mint akik összenőttek.
- Mamii naaaa - könyörgött a fiatal.
- Jójó - nevetett a nő. - fogunk még találkozni.
- Ennek nagyon örülök. - mosolygott Bill.
Mirjam annyira megörült, hogy picit megbillent a pohara és az anyja kapta el, hogy el ne boruljon, de még így is kilöttyent egy kicsi. Betty feltörölte egy szalvétával a kilöttyent részt, majd meglepetten vette észre, hogy, mikor ez megtörtént, Mirjam azonnal felhúzta a lábait és összekuporodott a székben. Fejét fogta, mintha félne valamitőől és hallani lehetett, hogy pityeregni kezdett.
- Kicsim... - nézte csodálkozva anyja.
- Mi a baj kiscsillag? - vette a férfi az ölébe. - ne sírj. Mirjam szipogva felemelte áztatott arcát és anyjára nézett. - Mami, ugye nem haragszol?
- Jajj dehogyis kicsim. Miért haragudnék? - értetlenül nézett a nő össze Billel.  - Véletlen volt. Ilyen bárkivel megeshet. Legközelebb odafigyelsz. - simogatta meg az arcát és kedvesen beszélt hozzá, anyja.
- Tényleg nem? - pislogott aranyosan. - és a papi?
- Miért haragudna? Biztos nem haragszik.
- Tegnap véletlenül kiborítottam a poharát és kiabált velem . -sírta el magát.
Betty döbbenten hallgatta, amit mondott. Ezt nem tudta. Lepődöttsége nagyon is látszódott rajta. A nő viszont dühös lett hisz hogy merészeli férje hogy egy ilyen kislányt leosszon ilyen apró valamiért. Bill pedig csodálkozott és várta mi fog most történni.