Már sokszor elgondolkoztam mért ilyen az életem. Mindenem megvan, és azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy piszok szerencsés vagyok.  Kiköltöztem Németországba ahol a suli mellett egy kis délutáni olvasgatásból lett egy teljes divatcégem és mellé rengeteg részvény. Mondhatni az ölembe hullott. A bácsi, akinek délutánonként suli után olvasgattam nagyon gazdag volt. Nem voltak gyereki és csak engem ismert. A felesége is meghalt így halála után a bácsi rám hagyta mindenét mondván nem akarja, hogy elkallódjon, és nekem szükségem van ezekre. Pár hónap alatt fel is virágozattam a kapott céget és nagyon gazdag lettem. Nővéremnek már nem volt ekkora szerencséje. Ha véletlenül letéved, hozzám kihasználja a vendégszeretetemet. Most is éppen nálam van. Szerencsére keveset voltam vele egy légtérbe, mert tárgyalásra mentem, amit ügyesen egybekötöttem egy kis nyaralással, de ez így nem volt az igazi. Csak arra vágytam, hogy bedőljek az én pihe puha ágyikómba bár a terveim ezutal nem jöttek össze. Mondhatom szép kis látvány fogadott, ahogy beléptem a szobámba. Kata éppen hancúrozott az ÉN ágyamon Tom Kaulitz- cal. Ezerszer elmondtam nővéremnek, hogy ne az én szobámba és ne az én ágyamon, de neki muszáj volt! Hirtelen nagyon mérges lettem. Elszámoltam magamba tízig vagy háromszor majd hűvösen elkezdtem pakolászni magamnak pár dolgot.

- Szuszi – szólított meg Kata a becenevemen. Csak akkor  hív így ha nagy bajban van vagy szeretne valamit. Láttam rajta irtó kínosan érzi magát.

- Oh ne zavartassátok magatokat – higgadtan mondtam és ahogy kimondtam ezeket a szavakat be is fejeztem a pakolást és felvettem azt a kis táskát amibe belepakoltam pár cuccot.

- Most meg hova mész?!- hisztérikus hangon szólt utánam nővérem.

- Az ágyneműt majd húzzátok át! Kösziiii!- azzal bevágtam magam után az ajtót és már ott sem voltam. Idegesen hajtottam a legelső szálloda felé és ott megszálltam. Fáradtan dőltem be az ágyamba és nyomott el az álom. Másnap fáradtan és nyúzottan lépdeltem be az irodámba ahol már leges legjobb barátnőm ült.

- Csak nem hosszú volt az éjszaka?- sejtelmesen és vigyorogva húzogatta a szemöldökeit- ki a szerencsés pasi?

- Szerencsétlen- szemeimet forgatva javítottam ki. Mindig is úgy véltem hogy aki Katával kezd a minden csak nem szerencsés.

- Na mért?- lett kíváncsi.

- Tegnap ahogy beléptem a szobámba éppen a nővéremen feküdt Tom Kaulitz és nem éppen ruhába ha érted mire gondolok…

- Mi?! És te mit csináltál?- nyitotta nagyra a szemeit.

- Mégis mit csinálhattam volna?!- védekeztem- Ruha nélkül voltak! Mérgembe bevágódtam a kocsiba és a közeli szállodába mentem…

- Viki! Van egy bazi nagy házad! Nehogy már!

- Tudom- sütöttem le a szemeimet.

- Kicsit túl sokat engedsz a nővérednek- nézett rám komoly tekintettel- kihasznál téged!

- Tudom- ezt már halkan mondtam. Valahogy ezt eddig sosem mertem bevallani magamnak. - ideje lenne kicsit a saját talpán megállnia- motyogtam

- Ez a beszéd!- biztatott lelkesen, de a telefonom félbeszakította. Már a csengőhangból tudtuk csakis Kata lehet. - tesód az. - jegyezte meg.

- Igen ö. - Húztam el a szám majd pedig felvettem a telefont.

- Azonnal gyere értem!- parancsolgatós hangnemen szólt bele a telefonba . Nem is köszönt se semmi. Pedig igazán mondhatta volna hogy „ szia hugi mizu? „Vagy valami hasonló de nem. Reménykedni sem szoktam már. Kezd nagyon rosszul esni. – a Zeus hotelben vagyok- jelentette ki fölényesen és pökhendien. Rá sem ismerek már a nővéremre. – Tommal. Siess!

- De…- kezdtem volna bele hogy nekem programom van de közbevágott.

- Nem érdekel! Azonnal gyere ide- erre csak lecsapta a telefont én meg sóhajtva borultam az íróasztalomra.

- Megint csicskáztat ugye?- kíváncsian egyben mérgesen csengett Betty hangja- ugye nem?!

- Gyorsan hazaviszem és jövök. Ígérem veled töltöm majd az egész napomat. - álltam fel készülődni.

- Ezt nem hiszem el!- lett totál ideg- mégis mire találták fel a buszt?! Egyáltalán tudja mit jelent az a szó hogy tömegközlekedés?!

- Figyelj! Mindketten tudjuk hogy nem! Nekem is tele van már a hócipőm azzal hogy nem tudok miatta semmit sem csinálni! – elindultam az ajtóhoz és mielőtt kiléptem még visszaszóltam- sietek vissza!

Lesiettem a méregdrága autómhoz és beülve elhajtottam ahoz a bizonyos szállodához ahol közölték nem mehetek be biztonsági okokból. Abban a pillanatban nekimentem volna a falnak. Eljövök idáig és Kata sehol! Na, ennyi volt engem többet nem vesz hülyére!

- a Tokio Hotel ebben a szállodában szállt meg. – kezdte magyarázni a számomra már ismert testőr. Ö egy nagyon kedves ember. –Sajnálom Viki de nem engedhetlek be…

- ugyan Saki nem a te hibád…- muszáj volt beismernem, hogy nem a szegény melák a hibás- te csak a munkádat végzed…- egy mosolyt erőltettem magamra- majd még találkozunk… vigyázz magadra nagyember…

- de te is- mosolyogva ölelt meg majd utamra engedett. Pár másodperc múlva hallotam testvérem rikácsoló hangját.

- Hé Viki4 hozz nekünk kávét!- lépdelt le kecsesen a lépcsőn utána pedig szem forgatva Tom.

- Nem!- fordultam vissza villámló szemekkel.

- Mégis mi az hogy nem?!- kezdett hisztizni ismét nővérem. – márpedig igen is hozol és haza fogsz vinni! Aztán elviszel a plázába!

- Még mit nem!- háborodtam fel- van két csámpás lábad és menjél magad!Tudod van egy fogalom… úgy hívják tömegközlekedés! Szépen felteszed egy buszra a csini segged és zötyögj haza!- erre halkan felkuncogtak Kata háta mögött. Tom alig bírta visszafojtani a nevetését. Tesóm pedig köpni nyelni nem tudott. Büszke voltam magamra és magabiztosan indultam a kocsimhoz majd beszálltam - na sziasztok… - azzal elhajtottam onnan és betartva a szavam az egész napomat Bettynek szenteltem.

- Ez hamar ment- jegyezte meg még mindig az irodámban duzzogva ahogy beléptem oda.

- Igen- sóhajtva vágódtam be a puha forgószékembe- Katát ismerve hazahisztizi magát Tomnál és megsértődve lohol Londonba vissza…- forgattam a szemeimet.

- Kiosztottad? – meresztett nagy szemeket.

- Ki - motyogtam kelletlenül. - elegem volt már nekem is, de kérlek, váltsunk témát.

- Oké akkor mesélj mi van azzal a lemezcéggel amit most átvettél?

- Semmi különös… holnap megyek aláírni egy szerződést a Tokio Hotellel…meg szponzorálást kértek a Nike cégtől…

- Állj! állj! A te cégedtől?- ismét ledöbbent mire bólintottam- és Tom Kaulitz nem a Tokio Hotelben játszik?

- De, mért?- ö elkezdett eszeveszettül vigyorogni nem tudtam hogy miért majd leesett- jaj ne mááár!- fancsali képet vágtam

- De már- vigyorgott tovább szemtelenül mire nekem is eszembe jutott hogy neki is kell jönni mert ö a Nike vezető stylistja. Én is vigyorogni kezdtem. - most meg mi van?

- Semmi- vigyorgok tovább ezerrel. - nem tudom miről beszélsz…

- Ne mond nekem hogy- hirtelen nagy szemeket meresztve nézett rám . gondolom most esett le neki hogy ö is jön velem. Aztán a következő pillanatban az előtte lévő kis tartóból dobálta felém a tollakat- te galááád!

- Most naaaa-  védekeztem nevetve- azt hittem te tisztában vagy vele hogy jönnöd kell…