Másnap reggel elvittem Katát a reptérre, persze előtte jól lehordott mindennek, engem és Tomot is. Nem tudom mit csinált vele, de nagyon tetszett. Végre rendesen ki lett osztva már csak észbe kell, kapjon és minden oké lesz.

Aznapra elhatároztam, hogy senki nem ronthatja el a kedvem. Délelőtt Bettyvel dumáltunk, mint régen még mielőtt ide nem költöztünk.

El is felejtettem említeni. Betty is magyar, ahogy én. Ö a leges legjobb barátnőm.

Együtt átbeszéltük az egész napot és elhatároztuk, hogy hazautazunk pár hétre. Megdumáltuk anyuékkal hogy elmegyünk velük kirándulni. Összeírtuk mit kell vinnünk és mit kell megvenni. Alaposan felkészültünk és találgattunk vajon milyen lesz. Közös megegyezés alapján kocsival fogunk menni és mivel Betty utál hosszútávon vezetni így én fogok. Egész addig dumáltunk még be nem léptünk a TH stúdiójába ahol a 4 srác és David Jost várt minket.

- jó napot- kezdett bele David magázódva de Bettyvel egyszerre közbevágtunk.

- Nem vagyok vén! Tegeződjünk!- mondtuk mint az ikrek mire összenéztünk és nevettünk. Láttam Tom nagy szemeket meresztve néz rám és a másik 4 ember rajta kívül összenézett.

- Rendben- kezdett bele David- David Jost vagyok a…- közbevágtam

- A menedzser…- mosolyogva fogattam el a kéznyújtását- Deák Viktória…- na erre kaptam a fura pillantásokat ezért muszáj volt hozzátennem még valamit- magyar vagyok… ott a család név az első …- magyaráztam.

- Áh vagy úgy…- világosodott meg az énekes- kicsit fura de muris…- villantotta meg a mosolyát majd bemutatkozott nekem meg barátnőmnek akire rámosolyogott ö pedig elpirult. Rögtön tudtam, hogy ebből lesz még valami. Mindenki bemutatkozott mindenkinek már csak Tom maradt nekem. Odalépett elém csábító mosollyal.

- Zuzi..- mondta a becenevemet, német akcentussal, ami nagyon édes volt elsőre- nem ez az eredeti neved?

- Szuszi- javítottam ki rendesen- ez csak a becenevem amit…

- Amit a középiskolában ragasztottak rá- vigyorogva karolta át a vállamat bnőm.

- Szuszi- próbálkozott még egyszer sikeresen- aranyosan hangzik mit jelent?- kérdezte ártatlanul.

- Titok- vágtam rá mire furán nézett.

- Aki igazán ismeri, az tudja-, magyarázza neki Betty. Ez felkeltette a kíváncsiságát. Mit ne mondja egész nap ott volt ahol én. Nagyon kezdett már idegesíteni, de nem szóltam. Akár hova léptem ott volt. Ott volt a konyhában, a folyosón, a kocsiknál, a kertben. Szinte fellélegeztem, amikor beültem az autóba.

- Mi az?- kérdően nézett rám a mellettem ülő- ma egész nap olyan ideges és feszengő voltál… mi a baj?

- Tom- motyogtam, ahogy kifordultam az egyik utcából- ma mindenütt ott volt ahol én…

- Ne is törődj vele bár láttam, rajta hogy tetszel neki- vigyorgott

- Jaj ugyan már- forgattam meg a szemeimet.

- De de- bólogatott, hogy igazolja-, komolyan mondom! Egész nap téged figyelt. Minden apró kis mozdulatodat csodálattal fogadott. Teljesen lenyűgözted…

- Nem hiszem…- grimaszoltam rá.

- Higgy nekem- vigyorog- én értek az ilyenekhez már mésziről érzem az ilyet.

- Persze persze…- hagytam rá- inkább azt mond, meg hogy tartunk egy csajos hetet?- elvigyorodtam – én főzök- tudtam, hogy a főztöm a gyenge pontja… imádja- és természetesen az én villámban leszünk…

- Hmm… meggondolandó- elvigyorodik- oké de te főzöl… de ne költözzek hozzád

- Most hogy mondod- gondolkodtam el

- Hülye –csapott a vállamra finoman majd leesett neki hogy nem viccelek

- Most mért?- nevettem- csak a kaját kell közösen áljuk

- Na jó ezt majd megbeszéljük inkább majd később- sóhajtott megadóan- inkább menyünk haza…

- Oké csak előtte be kell vásárolni…

- Rendben- végszóra parkoltam le- mi lenne ha te bemennél a Müllerbe és én addig az Aldiba… a kocsinál meg találkozunk úgy hamarabb megy…

- Részemről oké- azzal ki is szálltunk és mindenki ment a saját maga dolgára. Lassan mindent megvettem, amit gondoltam kivéve az édességeket. Azt hagytam utoljára mert azok a gyengéim. Éppen nyúltam a legfelső polcra egy csokiért, amit alig értem el mikor hirtelen valaki megfogva a kezemmel levette a csokit. Annyira meglepődtem. Azt hittem egy idegen, de mikor megfordultam meglepődtem. – Te mindenütt ott vagy?!- csúszott ki a számon.

- Nem- mosolyodott el-, de örülök, hogy találkoztunk…

- Én is legalább levehetsz, még pár csokit a polcról- nézem rá angyalian mire szó nélkül felnyúlt oda.

- Hol van az a szabály, ami a csajoknál, hogy semmi kalória? – vigyorogva belepakolta a kosaramba a csokikat

- cöhh én nyúlkaja nélkül is tökéletes alakkal és szépséggel rendelkezem- játékosan felhúztam az orrom

- milyen igazad van – nézett rám őszintén elbűvölve és mosolyogva. Aztán a pénztárhoz kísért és meg is várta még fizetek. Egyenesen a kocsimig jött a szatyraimmal a kezében, amit ott le is rakott.

- utálom a kalóriaszámolgatást… néha szabályokat kell szegni… szentnek lenni unalmas--- vállat vonva nyitottam ki a csomagtartót.

- te vagy a tökéletes lány- elmosolyodott mire én teljesen belepirultam. A szívem kihagyott egy ütemet majd sokszoros tempóval pótolta a hiányt. Még a lélegzetem is elakadt. Szempárja csillogott és fogva tartotta az enyémet aztán egyszer csak felemelte a kezét és a tenyerét az arcomhoz simította- jó éjt hercegnőm…- azzal egy puszit nyomva az arcomra beült a kocsiába és el is hajtott. Vérvörös arccal bámultam utána.

- ez meg mi frász volt?!- Betty hangja szinte a magas C-t ütötte meg. Ez hozott vissza a való világba.

- semmi- motyogtam és szó nélkül elkezdtem pakolni.