A parkolós incidens óta eltelt már egy hét. azóta olyan vagyok Tom közelébe mint egy szerelmes tini. felgyorsul a szívverésem és amint meglátom hirtelen még levegőt venni is elfejeltek. Állandóan álmodozok és firkálgatok, lemaradok dolgokról, mintha el lennék varázsolva. És ez kicsit idegesít hogy pont ez a pasi váltja ki belőlem ezeket. éppen ezért már alig várom hogy elmenjek arra a nyaralásra. egyrészt mert régen láttam már a szüleimet másrészt pedig akkor nem látom Tomot... vagy mégis?

- Viki! hahóóó itt vagy? minden oké?- ekkor estem vissza a való világba ahogy meghallottam Betty aggódó hangját.

- jah igen persze...- néztem rá álmodozó tekintettel a kis füzetemből amit eddig firkálgattam.- miről is volt szó?

- arról hogy három hétig az ikrekkel leszel a Maldív-szigeteken - mondta ki David.

- miii?!- nagy szemeket meresztettem egyből- szó sem lehet róla! én holnap hazautazom! Régen láttam már a szüleimet!

- akkor mennek veled nekem úgy is jó- vállat von.

- na de ... -kezdett bele méltatlankodva Tom mire a menedzsere leintette .

- Tom! Nem érdekel! Múltkor is nagy botrányt csináltatok mikor elmentem nyaralni... ezúttal nem maradtok felügyelet nélkül! -azzal felállt az asztaltól. - jó szórakozást. Holnap akkor mentek Vikivel...- lezárva a témát el is ment én pedig gondterhelten tettem le a fejem az asztalra. Ezt nem hiszem el... TE ott fent az égbe! nagyon a halálomat akarod!

- Szuszi...-szólított meg halkan barátném mikor meghallotta hogy a telefonom csörög de én meg sem mozdultam - tényleg minden oké?

- igen azt hiszem...- bólintottam aprót majd nagyot sóhajtva felvettem .

- Szia Viki...- nagy meglepetésemre apukám szólalt bele a telefonba én pedig meglepve kaptam fel a fejem. Ritkán szoktak hívni. Inkább én hívom őket.

- Szia apa!- örültem meg és én is üdvözöltem immár magyarul. Betty is felkapta erre a fejét elég látványosan a két srác pedig homlok ráncolva nézett össze.

- mi újság Kicsim?- hallottam a hangján hogy elmosolyodik.- holnap jösztök?

- van egy kis bibi...-húztam el a szám és a szemközt ülő fiúkra néztem.

- nah... -lepődött meg.- mi lenne az?

- csak úgy tudok elmenni ha viszek magammal még két embert... természetesen a saját részüket álják meg minden de nemtudom elférünk-e meg...- közbevágtak nevetve.

- Jaj csillagom ezt megoldjuk nem lesz gond majd maximum kicsit jobban összetömörülünk- nevetett- nade jó légy... most indulok anyádért a munkába... vigyázz majd az úton magadra jó?

- jó - elmosolyodtam- szeretlek apa...

- én is kincsem- ellágyult a hangja- szia!

- szia - elköszöntem tőle majd jobb kedvel tettem már le a telefont.

- na anyukád vagy apukád volt? -lett izgatott Betty egyből és németül dumált hozzám.

- apa volt... -sóhajtottam megint egy aprót.- a terv kicsit változik... nem tudunk úgy elmenni kocsival mint gondoltuk... ha kiszállnak  tuti letámadnak minket a rajongók és én nem akarok egy testőrgárdát a hátam mögött.- úgy beszéltem mintha a srácok ott sem lennének de értették a célzást és így egyszerre csúsztak egyre mélyebbre a saját kipárnázott székükbe.

- de akkor hogy lesz?- nagy szemeket meresztett barátném.

- te velük mész repülővel...-gondolkodtam el majd bevillant a leges legjobb ötlet.- te velük mész és szépen felrakod őket a cég magán gépére... és elrepcsiztek szépen a Debreceni reptérig... ott majd felszedlek titeket és megyünk anyuék... onnan pedig Kriszta néniék és így tovább...

- de...- mikor ránéztem egyből elhallgatott mert átértékelte a dolgokat.- oké... és akkor hánykor induljunk?

- hát a gép az olyan 1-2 óra alatt ott van... én reggel indulok és olyan délután kettőre már Debrecenben is vagyok.... szóval nektek olyan délfele kéne repülőre ülni...

- ne haragudj ránk....- szólalt meg egyszer csak Bill halkan és az asztal lapot méregetve.

- tessék?- nyitottam nagyra a szemeimet. Eszembe sem jutott hogy haragudjak rájuk . - mért kéne haragudnom?

- azért mert a nyakadon leszünk- szégyenlősen piszkálni kezdte a pulcsija ujját.

- ugyan- legyintek - ti sem voltatok még erdőben főleg olyan helyen ahova fogunk menni... szívesen elviszlek titeket ha nemzavar hogy nem beszélnek körülöttetek olyan sokan angolul meg németül...ilyen élményetek úgy sem volt még lefogadom...- látszólag mind a két srác meglepődött hogy ezt mondtam és én is magamon de lepleztem. Majd később leszidom magam de nem volt szívem tényleg megfosztani őket egy élménytől. Akárhogy is nézzük a sztárságnak is vannak hátulütői.

- tényleg igy gondolod?- nézett rám Bill nagy aranyos szemekkel Tommal együtt.

- igen- bólintottam. csak egyet ígérjetek meg...

- bármit- szólalt meg végre Tom is. hangja egészen a tudatomig kúszott és kellemes borzongás futott végig a gerincemen.

- megpróbáltok nem feltűnőek lenni... és szót fogattok...

- oké - vágták rá egyszerre mint a kisgyerekek.

- de ne csomagoljatok sok bőröndöt- emelte fel a mutató úját figyelmeztetőleg Betty.

- igen mondani akartam én is- kaptam észbe. - egy sport táska ruhát hozzatok meg egy kisebb kézitáskát... fejenként... több nem fog beférni a kirándulós cucc mellé... majd még ott lehet venni pár ruhát...

- oké - bólintott Bill- hányra legyünk kész?- izgatott volt nagyon.

- olyan 11re... de majd Betty hív titeket hogy indul értetek és együtt mentek a reptérre és jösztök Debrecenbe...

- rendben- bólintottak- akkor mi megyünk pakolni...- állt fel Tom is majd oda hajolt hozzám és megpuszilt. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mi van, de nem akartam hogy én is annyira zavarba legyek és ö meg nem, így visszapusziltam elég közel a szájához...Nagyon meglephettem vele mert nagy szemeket meresztett. Láttam, hogy hirtelen még levegőt is elfelejtett venni és kicsit tátva maradt a szája de hamar összeszedte magát és ismét bevágta a macsó filinget.- szia Kislány...

- szia Nagyfiú- elmosolyodtam. Ez is kicsit meglepte de nem akartam magam adni neki ilyen könnyen... hisz szerelmes lettem... azt hiszem... nem... vagyis... nem tudom... most mindegy a lényeg semmi sem könnyű főleg velem...

- sziasztok...- köszönt el tőlük barátném majd mikor a srácok kiléptek nekem esett- mégis mi a fene volt ez?- szinte sokkosan és kicsit hisztisen kérdezte, én pedig elmosolyodva és magabiztosan feleltem.

- nem tudom miről beszélsz...- néztem rá angyalian. Na Tom Kaulitz... most kiderül tényleg akarsz-e tőlem valamit....