5. rész - "határozottan igen"
Szuszi 2010.09.24. 20:55
5. rész
.... Nagy szemeket meresztettem. Tom fogta a kezem de nem ez volt most a fontos hanem az amit mondtak vagyis kérdeztek. Anyu sugárzó mosollyal nézett ránk és angolul kérdezte Tomtól.
- Jártok?- nagy szemekkel nézett ö is mire Tom csak elmosolyodott és egy puszit lehelt a fülem tövébe. Rettenetesen elpirultam és meglepődtem, de nem csak én hanem mindenki még Bill is. A szívem hevesen dobogott a mellkasomban mintha ki akart volna ugrani a helyéről aztán már láttam hogy Bill észbe kap, elmosolyodik és bólint egyet, de nem tudom hogy mért.
- a barátja vagyok- mosolyogva mondta közben fogja a kezem és néz rám gyengéden.
- Júj de jóóóó- örült meg anyu de még mindenki nagy szemekkel nézett rám és Tomra.
- Was machst du?( mit csinálsz?)- nagy szemekkel néztem rá mire rám nézett és elmosolyodott, majd homlokon puszilt. Na itt azt hittem végem van. De csak ezután jött a nagyja!
- Gibst mir eine Odds. (adj egy esélyt)- simogatja az arcom mire én csak bólintani tudtam. Hát elég érdekes nyárnak nézek elébe az biztos. Már majdnem megcsókolt mikor valaki közbeszólt és az nem volt más mint drága haverom. David.
- Mehetünk fiatalok?- angolul mondja vigyorogva majd oda lép hozzám és hátulról felkap- bocs Rómeó de már rég láttam muszáj megszorongatnom- szorosan ölelt.
-csak tessék- mosolygott rajtunk közben lepacsizott Billel- kösz tesó...
- Daviiiiiiiid!!!! Megfolytasz!!!!- nyögtem ki valamit.
-nem baj- vigyorog az érintett.
- Tohoom segits....- próbáltam kibontakozni kicsit nevetve.
- na jó gyere... segítek csak lásd hogy milyen jó dolga van a csajomnak- vigyorogva lépett oda hozzánk és odahúzott magához és immár ö ölelt át de úgy hogy elvesztem a karjaiba- jó lesz így?- mosolygott le rám aranyosan. Éreztem a szívverését ami egyre csak gyorsult. Nem csak rám van ilyen hatással hanem én is őrá? Oh ez...
- Na induljunk... vagy estig sem érünk oda- szólalt meg Sanyi bácsi mosolyogva. A fene még most sem kaptam meg a csókom. A hivatalos első csókot ami jelzi immár egy pár vagyunk...
- rendben- szólalt meg Bill is végre és Bettyvel együtt visszaültek a helyükre. Tom nagyot sóhajva engedett el és beült a kocsiba én meg követtem a példáját.
Mikor beültünk volt egy nagyon fontos kérdésem. Nem birtam magamba tartani.
- Tom ez most komoly vagy csak azért volt hogy anyámtól meg ments?- néztem rá komolyan. Legbelül a szivem ismét hevesen kezdett dobogni és nemtudtam mit csináljak vele hogy lenyugodjon. Azthittem a számban fog kikötni, bár nem sok hija volt hozzá.
- teljesen komoly... nézd 25 éves vagyok... megkomolyodhatok én is nem?- simogatja az arcom mosolyogva.
-igazad van bocs- szégyelltem de jogos volt a kérdés.
- semmi baj- mosolyog - na de indulj neked dudálnak...
- oh igen persze- kaptam észbe pirulva és már mentem is a többiek után.
- hé nyugi szuszi... akkor ez most azt jelenti hogy hivatalosan is egy pár vagytok?- nézett ránk Betty vagyis inkább Tomra mivel ö áll nagy csajozós hírében.
- hát ööö...-néz rám Tom kérdöen mire én elmosolyodtam.
- Határozottan igen- néztem rá egy percre. Nagyon szép helyeken mentünk keresztül végül egy kicsike kis rózsaszín házhoz értünk ami a hegy tetején volt mellettünk pedig már az erdő kezdődött. Nagyon szép hely volt. Teli kis apró patakocskákkal meg forrásokkal.
- megérte eljönni. -néztem szét ahogy kiszálltam , de csak ámulni tudtam.
- igen ez igaz - mondta Bill is- ez tök jó...
- ja klassz- nézelődött Betty is.
- Baró... nekem tetszik- lépett mellém Tom és ismét csak átkarolt szorosan húzva magához.- de ez sokkal jobb- hajolt volna megcsókolni de ismét csak valaki közbevágott.
- Gyerekek ne most! Inkább rendezkedjünk el mert nemsoká sötétedni fog...- szolt oda Kriszta néni. Erre Tom csak csalódottan felsóhajtott ahogy én is együtt pakolászni kezdtünk persze mindig megállt egy futó puszira. Valahogy mindig úgy intézte hogy össze simuljunk akár pár másodpercre is, A végére már nevettem rajta. Anyira aranyos volt. De sajnos mindig úgy alakult hogy nem tudtunk csókolózni.
|