Mindenki elfoglalta a saját szobáját. Ahogy Audrey is becsukta maga mögött az ajtót, szinte teljesen kicserélte a tüdejéből a levegőt. Kissé megnyugodott és megállt egy helyben. Minden negatív dolgot el akart felejteni. Mint egy gyerek járt örömtáncot, miközben a jó dolgokra gondolt.

-         Ez itt Tokyo! Életre szóló élmény, egy fantasztikus szállodában, fantasztikus kilátással, japán levegővel… és egy adonisszal – mondta és természetesen itt Tomra gondolt. Eszébe jutott a férfi, ugyanakkor nem véletlenül. Tom ott állt az ajtóban és végig nézte, ahogy a lány áradozik. Két féle érzése volt. Az egyik, hogy milyen aranyos, édes a lány, a másik pedig, ahogy róla vélekedik. Normális esetben Billre érthette volna a jelzőt, de a lány akkor mondta ki a Szót, mikor Tomra nézett csillogó, elkápráztatott szemekkel.

-         Csak szólni jöttem, hogy interjúra megyünk mindjárt. És esetleg elkísérsz e vagy itt végzed el a munkát.

-         Mindenképpen itt – préselte ki magából elfúlva szinte. Megkönnyebbült, hogy a srác nem fogta fel, amit mondott, vagy éppen úgy értelmezi, hogy Billre mondta. Isten ments, hogy most velük menjen! Azaz… már el is felejtette a pillanat tört része alatt, hogy dolgozik is nem csak nyaral. De ezt az utazást akkor is ki fogja használni!

-         Rendben van, akkor nem sokára jövünk egy helyrepofozásra – kacsintott azokkal a hihetetlen olvasztó szemeivel, természetesen egy Colgate fogreklámos férfias mosollyal párosítva, amitől tuti minden nőnek azonnali peteérése lesz… - jah és a bók jólesett – mosolya vigyorrá fokozódott és kilépett a szobából. Audrey arcán, pedig a megsemmisülés és az azonnali orgazmus érzése együttesen űztek táncot.

Na de ha Tom tudja, hogy a bók neki szólt, akkor azt elmondhatja Billnek? Neeeem… nem lenne ilyen kegyetlen az öccsével. Elővette Audrey a munkához elengedhetetlen cuccokat. Hála az égnek nem felejtette el bepakolni őket, és várta sorban a srácokat, akik időben megjöttek. Georg volt az első, ne csillogjon a feje, aztán Gustav szintúgy. Aztán jött Bill. Már csak Tom maradt utána, a két G pedig lement. Óvatos mozdulatokkal sminkelte Billt, nem akarta, hogy bármi megforduljon a férfi fejében. Elég nehéz eljátszania a nagy szerelmest… elég volt a szobát lemondania.

-         Köszönöm kicsim – mosolyogva állt fel a fiatalabbik Kaulitz és csókért hajolt, hiszen ezután már indultak is.

-         Öhm… - hajolt el és a szája elé kapta a kezét. Látva Bill meglepettségét azonnal ki kellett találnia valamit. Beteg fejet vágott és berohant a mosdóba magára kulcsolva az ajtót és hányáshoz hasonlító hangokat adott ki. Ahogy abbahagyta utólag már nem tűnt jó ötletnek, főleg mikor meghallotta, az aggódó és találgató szavakat.

-         Mi lehet a baja? – pislogott Bill aggódva és gondolkodott. Elkerekedett a szeme – ugye nem…

-         Mire gondolsz? – értetlenkedett Tom.

-         Én védekeztem mikor mi… de mivan, ha…

-         Csak nem! Azaz nyugi Bill. Nincs gond és elmondaná, ha az lenne. Szerintem meg csak a repülés, az időeltolódás a női bajok – találgatott az idősebbik.

-         Minden rendben van – lépett ki a lány a mosdó ajtaján, hogy megszakítsa a végtelen lehetőségekkel bíró feltételezéseket. – kipróbáltam egy itteni kaját és… nem lett jó vége, ne haragudjatok, ha megijesztettelek titeket. – odalépett Billhez és egy puszit nyomott az arcára. Ennyi telt tőle, de még ettől is forgott a gyomra. Ugyan Billt kedvelte, de persze nem úgy, ahogy Nicole és ez a sok hazugság, ez a szappanoperába illő játék… gyomorforgató. – csak ügyesen – vette fel a nagy mosolyát és kicsit megkönnyebbült, mikor Bill kiment. Ugyanakkor Tom még bent volt. – foglalj helyet.

-         Nehéz lehet neked – mondta és vizslatta a lány arcát. Az anyajegy hol ott van a szeme alatt hol nincs… biztos a smink teszi. Beült.

-         Hogy érted? – látott munkához a lány.

-         Tudod te azt nagyon jól – simított végig a kezén, ami mentén libabőrös lett Audrey. Egy pillanatra mindketten megfagytak. Audreynak sikerült hamarabb felocsúdni és gyorsan folytatta a megkezdett munkáját.

-         Kösz – állt fel és nem tudta hogy búcsúzzon erre a rövid időre is a lánytól. De ez, miért kérdés? Elméletileg csak barátok, így ezen gondolkodni se kéne. Csak egy cső vagy egy szevasz, egy szia vagy akármi, egy laza mosollyal és elmenni. Ehelyett, mint két szerencsétlen fadarab álltak, hogyan is kéne a következő lépést megtenni.

-         Te is légy ügyes, várják a beszólásaid – köszörülte a torkát a lány. Na ez kellően gyenge volt Audrey… de a hatását megtette. Tom egy mosollyal és fejbiccentéssel távozott.

Míg a banda kellően elhumorizálta az interjút és lányok millióit csurgattak be egy pillantás alkalmával, addig Audrey bátorkodott megismerkedni a várossal. Nem merészkedett túl messze. A nyelvet nem beszélte csak egy kis szótár volt nála és ügyetlenkedve elmakogott valamit, amiből csak nagy nevetés lett, értelem semmi, senki nem ment vele, ráadásul a tömeg taszította. Ezt az érzését képes volt visszaszorítani a cél érdekében. Nehogy már ennyi miatt ne mozduljon ki a hotelből élete első és utolsó nagy lehetőségén!

Audrey a cuccait rendezgette hatalmas mosollyal az arcán, mikor vendége akadt. Az ajtó hangjára felpillantott. Egy kis görcs szökött a pocakjába. Amolyan izgatottság, és valami megfejthetetlen. Széles mosoly terült szét az arcán és felegyenesedett.

-         Milyen volt az interjú? – érdeklődött, bár száraz és felesleges kérdés volt

-         Nem akarod tudni – zárta le a kérdést ennyivel és nézte megbabonázva a lány mosolyát. – látom, kiruccantál kicsit.

-         Hihetetlen ez a város! Az emberek nagyon kedvesek, nem is érzem azt a nagy szmogot, ami jellemző ide. Nagyon zsúfolt a város, mégis most a délután közeledtével, ahogy sötétedik lassan egyre több fény gyúl ki. Varázslatos! A kultúrájukról nem is beszélve. Nézd – vett fel egy kimonót. Képes volt venni egyet, de az biztos, hogy sohasem fogja megbánni.

Tom nem válaszolt, csak elbűvölve nézte a lányt. Most kis közvetlen mosolygós, pattog örömében. Aranyos volt és hibátlan. A mosoly töretlen volt az arcán, ahogy a férfinak is, a szemében a csillogás sok mindent mesélt, főleg, mikor a gitárosra nézett. Akkor ocsúdott fel Tom, mikor a lány már előtte állt.

-         Fogd meg. Kellemes az anyaga. Szívesen elmennék még megnézni, hogy készítik az ilyet és látni különböző művészeket, plakátokat. Lenyűgözők. – mondta, mondta és mondta.

Az erős férfikéz megtapogatta az anyagot, de korántsem kötötte le annak vizsgálata. Mást vizsgált, valami igazán édeset és puhát, valami olyat, ami most be nem állt, mintha a szeme előtt járná a násztáncot. Megbabonázva húzta meg a kimonót, így magához húzva a lányt. A két erős kar fogságába esett lány a döbbenettől elfelejtett elmenekülni, és engedett az oly régóta kívánt ajkaknak kényeztetni az övéit. Kezdetben csak óvatosan kóstolgatták a bűn ízét, akárcsak egy gyermek valami újdonságét, majd hírtelen csapott át az egész szenvedélyessé és hevessé, mintha a régóta csak halmozódó elfojtott vágyat engednék most szabadjára.

És egy újabb titok, hogy ez a vágy igaz…